Roxfort //Szünetel//

Újra a gyengélkedőn

Már megint a gyengélkedőn vagyok.
Hogy miért? Hát a Hugrabugos terelők jóvoltából. Vagyis hát félig...

Úgy történt, hogy a Hugrabug egyik terelője Ian Solder, a mi fogónk Eric Hoodwin felé küldte az egyik gurkót. Hoodwin történetesen pontosan velem egyvonalban lebegett mozdulatlanul, szemével a cikeszt kereste (gondolom), és csak az utolsó pillanatban vette észre a felé száguldó gurkót. Gyorsan elhajolt előle. De a gurkó száguldott tovább a nézősereg felé. A Griffendéles terelők meg a pálya másik szélén akcióztak éppen.
Szóval a gurkó becsapódott a Griffendéles nézők soraiba.
És az előttem ülők még el tudtak hajolni a gurkó elől, de én már nem.
Az erőszakos labda meg egyenesen a vállamnak csapódott.

George támogatott föl a gyengélkedőre.
Madam Pomfrey megvizsgálta a vállamat, és azt mondta, hogy több helyen is eltörött a kulcs-és a vállcsontom, de ne aggódjak rende tudja hozni. Adott valami nagyon keserű bájitalt, majd meghagyta, hogy feküdjek nyugottan, és ha minden rendben, akkor este már el is mehetek. Huh! Nem szándékoztam még egy éjszakát a gyengélkedőn tölteni.

George még mindig ott ült az ágyam mellett.
-Nem akarsz visszamenni a meccsre?-Kérdeztem.
Vállat vont.
-Úgyis a Griffendél nyer.-Felelte.-Neked viszont most nagyobb szükséged van rám, hogy ne und szét a fejed.
-Köszönöm.-Néztem rá hálásan.
-Ez csak természetes.-Bólintott.
-Te szeretnél jövőre jelentkezni a csapatba?-Kérdeztem.
-Igen, Freddel azt terveztük, hogy jelentkezünk terelőnek. A mostaniak úgyis hetedévesek, szóval jövőre szükség lesz ránk!-Kacsintott rám.-Na és te?
-Én nem tudom még. Attól függ...-Kezdtem de George a szavamba vágyott.
-Mitől függ?
-Hát nem tudom. Ha nem sérülök le a következő meccsen, mint néző, akkor talán.-Fejeztem be.
-Aha.

Nemsokára megérkezett Fred és Oliver is.
-Győzött a Griffendél!-újongott az idősebbik iker.
-Azám!-Erősittete meg Oliver.-Méghozzá magas pontkülömbséggel! Eric remek fogó!
-Az jó.-Mosolyogtam.
-Jaj, milyen taplók vagyunk Fred!-Kapott észbe Oliver.-Jobban vagy már Jean?
-Mondhatni.-Feleltem.
Ekkor Madam Pomfrey lépett a kórterembe.
-Hogy van a válla, Brightmore?-Kérdezte.
-Jobban.-Feleltem.-Mikor mehetek?
-Ezt igya meg.-Nyomott a kezembe egy kupát.-Aztán távozhat.
-Köszönöm.-Mondtam, majd vettem egy nagy levegőt és egy szuszra kiittam a kupát. Nem is volt olyan szörnyű íze...
Madam Pomfrey a még fölkötötte egy kendővel a nyakamba a kezem, majd búcsúzóul így szólt.
-Holnap délután jöjjön vissza, hogy megnézzem a vállát. Na viszlát!-Momdta és elviharzott.
-Viszon...-Kiáltottam utána, de már eltűnt a szobájában.
-Legalább jó gyógyító.-Vont vállat Oliver.
-Na menjünk.-Mondtam.

A Griffendél klubhelyiségében már javában tartott a győzelmi buli.
Fred és George nem jöttek velünk rögtön, hanem leszaladtak a konyhára kajáért. Legalábbis ők azt mondták.
Amikor beléptünk a klubhelyiségbe engem rögtön letámadaott Alica és Bonnie.
-Jaj Jean! Jól vagy?-Aggodalmaskodott Bonnie.
-Láttuk, hogy beléd jött a gurkó. Minden rendben?-Kérdezte most Alica.
-Mostmár jobban vagyok. Madam Pomfrey rendbehozta a vállam.-Böktem a felkötött kezemre.
-Akkor jó!-Könnyebbült meg Alica.-Na gyere ünnepeljünk! Nyert a Griffendél!
-Éjjen a Griffendél!-Harsogtuk Bonnie-val.

Nemsokára megjöttek az ikrek is, zsebeik és kezeik roskadásig voltak sütivel, amit hamar el is osztogattak.
Nagyon jó volt a buli, és ami a legjobb, hogy nem kellett korán lefeküdnünk, mert másnap kezdődött a téli szünet.

Reggel

-Felhő ne már!-Motyogtam, mikor a baglyom azzal ébresztett, hogy elkezdte az ujjaimat csipkedni.-Hagyj még!-Fordultam a másik oldalamra, mire Felhő a vállamra szállt, és belehuhogott a fülembe.
-Jól van na...-Morogtam, majd nagy nehezen kimásztam az ágyamból, és felöltöztem.
-Menjünk le a parkba?-Kérdeztem a baglyomtól, az meg csak huhogott egyet.-Ezt igennek veszem.-Majd megveregettem a vállam, mire Felhő odaröppent.

Már fél órája sétálgattam a parkban vállamon Felhővel.
-Most fölviszlek a bagolyházba.-Mondtam.-Tudom, hogy tudsz repülni, de én is fel akarok menni mert onnan jó kilátás nyílik a birtokra.-Magyaráztam.

Ígyhát elindultunk a bagolyház tornya felé.
Már javában szedtem a lépcsőfokokat, mikor az eggyik fordulóba összeütköztem valakivel.
Pontosabban Ian Solderrel. Azzal a sráccal aki miatt eltört pár csontom.
-Szia.-Köszöntem neki. Bár haragudtam rá, de úgy éreztem azért illene köszönnöm.
Ő elősször tágra nyílt szemekkel nézett engem, majd megkérdezte.
-Ne haragudj...Nem te vagy az a lány akit eltalált a gurkóm?-Én csak bólintottam.-Nagyon sajnálom...-Tördelte a kezét.-Tudod, csak idén kerültem be a csapatunkba, és ez az első meccsem...Ne haragudj...ügyetlen voltam.-Nézett rám bűnbánóan.
Megsajnáltam.
-Semmi baj, Madam Pomfrey secperc alatt rendbehozta a vállam.-Mondtam nyugtatólag.-Hányadikos vagy?
-Harmadikos...Harmadéves.-Felelte.-Te?
-Elsőéves.-Feleltem.-És a nevem Jean, Jean Eva Brightmore.
-Ian Solder.-Mondta. Mintha nem tudnám!
-Na nekem mennem kell Ian! Örülök a találkozásnak!-Köszöntem el tőle, mert Felhő már nagyon türelmetlenül huhogott a vállamon.
-Részemről a szerencse Jean!-Válaszolta Ian.-Na szia!-És lerobogott a lépcsőn.

Helló fiúk lányok! Íme egy új fejezet. Bocsi, hogy ilyen sokáig kellett várni rá, de nem volt se ihletem, se időm írni.
Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a story-mat! Ééés ha tetszett a rész nyomjegy vote-ot. :) D.W.