Ezek a szereplők és helyszínek kitaláltak, ilyen hely sajnos csak a mesékben létezik.
Név: Németh Aletta
Kor: 18
Magamról: Ez a nap a vilag legjobb napja. És veled leheteeek! @kittijanovics
I.rész
Eljött ez a nap is! Már nagyon vártam és most végre eljött! A nyári szünet lassan és fárasztóan telt. Amikor csak tudtam dolgoztam, hogy az egyetemen ne legyen hiányom semmiben.
Na igen, ez a nap azert olyan nagy szám számomra mert az első egyetemi évem.
A barátnőmmel kaptunk ösztöndíjat Technologies de l'information et des Médias Université-be. A neve ugyan francia, de itt van Magyarországon egy kissebb városban. Az egész várost elfoglalja a mérete. Nagyon nagy egyetem, diákházakkal, meg mindennel. Nagyon sok jót lehet hallani erről az egyetemről és NAGYON drága. Ösztöndíjat is csak azért kaptunk, mert talán két négyesen kívül csak ötöseink voltak. És a projektjeink is kitünőek voltak. És ma költözhetünk be a lakásunkba.
-Kittii! Itt vagyok!- integettem neki a diákház elött.
-Szia Ali!- ölelt meg.
-Menjünk be!-kiáltottam és olyan boldog voltam. Kitti az a hercegnős típus. Van pénze bőven, és mindig elegans ruhában van, elegánsan nevet, eszik és iszik. Kivéve ha velem van. Mert akkor elszabadul a pokol! Én az a leszarok mindent típus vagyok. Szóval nem vagyok rá valami jó hatással, de ha egyedül van akkor olyan mint a régi és ezt egy csöppet sem bánom.
-Úristen, de szép!- kialtottam fel.
-Pedig ez csak az előtér. Kérjük el a kulcsokat.
-Jó napot! Németh Aletta és Janovics Kitti. A kulcsainkat szeretnénk elkérni.
-Rendben. 112 és a 119. Egymással szemben az első emeleten.
-Köszönjük!- mondtuk egyszerre.
A folyosó keskeny volt, de az is nagyon igényes és szép. Beléptem a szobába és valami elképesztően csodásan nézett ki. Olyan volt amire mindig is vágytam. Hatalmas ágy, rajta takaró párna, és még plüssökből is volt bőven. Azonnal elkezdtem mindent megnézni a szekrényeken keresztül az ágyalattig mindent. (Szerencsére nem volt alja az ágynak szóval este nem fogok azon filózni, hogy vajon ki lehet az alatta.)
-Kitti! Te látod ezt...- az ő szobája teljesen más volt mint az enyém. Az olyan... Kittis volt. De az enyémre nem lehet azt mondani, hogy olyan Alettás.
-Ugye milyen csodás? Alig várom a holnapi suli kezdést - mosolygott.
-Úú... Én is! Milyen órákat nézzünk meg?
-Szerintem a magyart és a matekot biztos! És a fotót is, hisz abból érettségiztünk!
-Ott van még a média is. De a matekot muszály?- nyafogtam
-Igen, de ha nagyon nem bírjuk majd csak minden második orára megyünk be.-mosolyodott el, amolyan "már megtehetjük" stílusban.
-Oké!- értettem egyet.
Még egy keveset beszélgettünk, de nagyon sok volt a kipakolni valónk szóval vissza mentem, és folytattam a fepfedezést.
Pillanatok alatt rendet tettem (ami igaziból legalább egy másfél óra volt), de úgyse tart sokáig sajnos.
A fürdőszoba a folyosó végén volt, és abból nyílt a vécé. Kabinos volt mint a sulikban vagy a boltokban.
A nap többi részében nem volt semmi érdekes szóval hamar mentünk aludni.
