A Játékmester

Csilla terápiás kezelésének leírása

Mivel többen is írtatok és érdeklődtetek e-mailben arról, hogy hogyan is zajlik le egy terápiás kezelés, ezért most röviden ismertetem. Megpróbálom egyszerűsítve leírni, hogy érthető legyen a laikusok számára is. Természetesen ez egy igen bonyolult és hosszan tartó eljárás, ezért a most következő szöveg tényleg csak leegyszerűsített leírása az egész folyamatnak. A tegnap említett Csilla esete, természetesen extrém eset. Szerencsére ilyesmi szörnyűség tényleg csak ritkán fordul elő, de sajnos előfordul. Következzék előbb egy részlet egy levélből:

Megtörvén a csendet, nehéz bármivel is kezdeni. Igazából nem is értem, miért nem korábban gondoltak a segítségnek erre a módjára. Mert végül is mit tesz egy anya, ha a gyermekének baja esik? :-) Megsimogatja, megérinti, testével, melegével, biztonságával. Egyszer nagyon rég olvastam valahol, – ezt a pontosságot – hogy bizonyos emberszabásúak kölykei elpusztulnak érintés nélkül. Csak nekünk, hülye embereknek kell mindent kibírnunk? Kell, a fenét...! Talán ösztönös dolog, de nálunk a családban nem divat a levegőbe adott puszi. Megöleljük egymást a gyermekeimmel, amikor találkozunk, búcsúzunk. Vagy ha szükségét érezzük.

Mai napig sem feledek egy érdekes estét. A kilencvenes évek elején megismertem egy dán pasit. Vendég volt abban a szállodában, ahol én akkor éjszaka dolgoztam. Hogy múljék az idő, beszélgetni kezdtünk a bezárt drinkbár háromnegyed homályában. Állította, hogy csak a kezével képes rám – hmmm :-) – hatást gyakorolni. Neeem... Ruha maradt. Még a hosszú ujjú pulcsi ujjrésze sem csúszott egy centivel sem feljebb. Azt mondta, hogy csukjam be a szemem, képzeljem el, hogy én magam vagyok a kezem. Eleinte kissé ugrásra kész voltam, pedig a játékba én mentem bele. Aztán rájöttem, hogy felesleges menekülési útvonal után néznem. Nincs miért. Egymással szembefordítottuk a tenyerünket (bal a jobb ellen) és indult a játék. Életem egyik legizgalmasabb félóráját éltem át. Szó szerint... :-) :-) :-) Egy „Good night!" térített magamhoz, üvöltésnek tűnt a sötétben. Érdekes, semmivel sem összehasonlítható élmény volt. Másnap én nem dolgoztam, a vendég távozott a szállodából. Ennek több, mint húsz éve... Azóta játék szinten többször újraéltem... :-) Én szerencsés voltam. Nem szükségből és nem úgy, mint ez a szerencsétlenül járt lány. (Ildy)

Csilla esetében már az első ütés és az azt követő részleges bénulásból kifolyólag a tehetetlenség nagy terhet jelentett lelkileg számára. Ehhez hozzájött a rémület, valamint később a halmozott erőszak ténye. Ezután magára hagyták egy számára ismeretlen terepen, megalázva, meggyötörve, meggyalázva. Irtózatos fájdalmai voltak, ami újabb terhet jelentett az idegrendszerére nézve. Ezután lelki állapotának rosszabbodásában nagy szerepet játszik az is, hogy túl sok idő telt el, addig, amíg segítséget kapott, hiszen, több, mint fél napot feküdt tehetetlen kiszolgáltatottságban a bokrok alatt. Ezt követően a mentők kiérkezéséig, a bámészkodók és segítők előtti szégyenérzet sem segített a dolgon. Mivel Csilla folyamatos ájultság és éberség között ingázott, a szervezete a beállt sokk feszültségét ájulással próbálta csökkenteni. Amikor a feszültség csökkent, szervezete felébresztette, aminek következtében a sokkhatás ismét erősödött. Ez a szinuszgörbe váltakozás egyre gyorsabban következett be, mely a szervezetét még jobban legyöngítette. Amennyiben nem érkezett volna megfelelő időben segítség, Csilla a sokkhatás következtében végül exitált volna, noha testi sérülései nem voltak halálosak.

Csilla rettenetes fizikai és lelki állapota egy súlyossági tízes skálán a maximumot közelítette meg. Ennél extrémebb esetet nem is igazán lehet elképzelni. Egyértelmű, hogy itt a hagyományos alapon vett pszichológiai utókezelés csak nagyon hosszú idő alatt hozhatott némi javulást. Az érintésalapú technika alkalmazása indokolt volt, még akkor is, ha ez a mai napig az akadémia által megtagadott módszer itthon.

A kezelés a felderítés után csak nagyon óvatosan indulhatott meg. Mivel a beteg erősen a katatonia jellegzetességeit mutatta, így a kommunikáció egyoldalúnak tűnt. A beteg ilyenkor mindent észlel, de nem reagál sem fizikai, sem környezeti behatásra. Mivel a beteg nem reagált semmilyen kérdésre sem, így az érintéssel kellett beérnem, illetve a saját halk suttogásommal (hasonlóan kell elképzelni, mint a Suttogó című filmben).

A terápia egyszerűen leírt lényege, hogy apró finom érintésekkel kell kezdeni, közben elmondom, hogy mi történik. Az érintések kezdetben ujjheggyel pontszerű érintések: lábujjak, fejtető, orrnyereg, hátgerinc, könyökök, térdkalács. Majd intenzívebben megismételve tenyér éllel, később tenyérrel. Ezután bokafogás, karfogás, tarkónyomás, karfeszítés, felsőcomb feszítés. A következő stádiumnál derékfogás, különböző szorító és ölelő technikák, majd lábszorításos technikák. Ekkor már a terapeuta is fürdőnadrágban van, hogy testmelege érintse, befolyásolja a beteg testét. Később derék- és hátmasszázs, úgy, hogy a beteg a hasán fekszik, a terapeuta pedig lágyan rajta ül annak fenekén. Majd fordított üléssel combmasszázs egészen a bokákig (fontos a haladási irány, ugyanis a cél az, hogy a test tömegközéppontjából a feszültséget a lábon át kihajtsuk a talpakon keresztül a betegből). Ezt követően a terapeuta ráfekszik a beteg hátára hassal, majd annak karjait nyújtott tartással masszírozza és feszíti el a fej felett a kézfejek irányába úgy, hogy a feszültség végül az ujjhegyeknél hagyják el a beteg testét.

Ezután a beteg a hátára fekszik, és a hasától a belső combján keresztül a térdkalácsok felé kell masszírozni, majd a sípcsont következik a lábfejig, ahol a feszültség a lábujjakon át távozik. Ezt követően a terapeuta a beteg vénuszdombján ülve a masszázst a hasnál kezdve a mellek irányába végzi, majd a hónalj után a belsőkarizmoktól a csuklóig, és tovább a kezek ujjhegyéig.

Ezt minden kezelési alkalommal meg kell ismételni, de egyre tovább menve és egyre gyorsabb ütemben. Egy kezelés 2-3 óráig is eltarthat. Ez nagyon igénybe veszi a terapeutát is és a beteget is. Fontos, hogy a kezelés csak akkor indítható el, ha a megfelelő bizalom kialakult már.

Csillánál ennek mérésére nem volt mód, hiszen nem reagált semmire, így jószerivel improvizálnom kellett. A beteg beszámíthatatlansága miatt szülői engedély kellett és az intézmény egy 7 tagú bizottságot jelölt ki hospitálásra, akik mindezt egy üvegfal mögül nézték végig, és jegyzeteltek valamint különböző méréseket végeztek.

Mivel nagyon intim dologról van ilyenkor szó és a beteg is és a terapeuta jószerivel anyaszült meztelen, ezért ez nagyon nagy terhet ró magának a terapeutára is. Jómagam nem vagyok közönséghez szokva, így a kezelések utáni kihallgatások alkalmával kontroll pszichológusok jelenlétére is szükség volt.

Csilla végül reagálni kezdett, ami szintén újabb problémákat is felvetett, hiszen képzeljük csak el magunkat, hogy ha ájultságból éppen magunkhoz térünk és egy szinte meztelen ismeretlen személy, aki ráadásul az ellenkező nemhez tartozik, a testünkön vonaglik.

A kezelést hetekre fel kellett függeszteni, majd a megfelelő pszichológiai felkészítés után ismét találkozhattunk személyesen. Ekkor már nem volt szükség a meztelen kontaktusra, hiszen a betegnél elértük a célt: azt, hogy ismét visszatérjen világunkba

A helyszíni vizsgálóbizottság 92%-os valószínűséggel szavazta meg az érintésalapú terápia sikerességét. A felsőbb akadémiai vizsgáló bizottság ezt az eredményt később indoklás nélkül érvénytelenítette. Az elért eredmény nem volt bizonyíthatóan a terápia eredménye, hiszen párhuzamosan a beteget pszichológusok is vizsgálták a terápia alkalmazásának időpontjában. A dokumentált eset elbírálását a mai napig nem vizsgálták felül.

Bármi is vezetett eredményre, sikerként könyvelhető el, hogy a beteg mára már teljes életet tud élni, és csakis ez számít.