A Játékmester

A hölgyek öröme? Ma itt aztán minden kiderül

Ma rátérek a lényegre, azaz arra a jó pár kérdésre próbálok válaszolni, amik felmerültek azokban a kedves Skype-os telefonálókban, akik kíváncsiságuk, vélt vagy valós problémáik okán vették a bátorságot és fel mertek hívni az ország különböző pontjaiból. Ugye, hogy nem haraptam? :-) Szinte kivétel nélkül mindegyik hölgy arra volt kíváncsi, hogy nem-extrém eseteket is vállalok-e? Ezt ki is fejtették nekem. Ki szégyenlősen, ki pedig direktben. Ezért gondoltam arra, hogy a mostani post szóljon erről a kényes témáról.

Részlet egy levélből: ... és minél többet írsz , annál érdekesebbnek találom a dolgot. Kíváncsi természetű olvasóként – nem esetleges játékosként –, olvasás közben egy csomó kérdés merül fel bennem.:-) És nem magáról a terápiával kapcsolatban, hanem a férfival kapcsolatban, aki a JátékMesterben lakik. Mert engem meg a férfi lélek és viselkedés izgat, mint téma. :-) A testi korlátokról is van véleményem, személyes tapasztalat alapján, mivel én a molett nők táborát erősítem. Ezt mindannyian másként éljük meg, de innen üzenem telt alkatú hölgytársaimnak, hogy a nőiességnek, a gyönyör legmagasabb fokú átélésének az alkatunkhoz semmi köze! Lehet nagyon NŐ-nek lenni XXL testalkattal is... :-) (Lili)

A szexuálpszichológiához tartozó érintésalapú terápia mindenkire alkalmazható, azokra is, akik szerencsére kevésbé sérültek. A társkeresés általában azt jelenti, hogy hiányunk van megfelelő társból (még akkor is, amikor épp ott horkol mellettünk egy társnak hitt/nevezett formájú lény, akiről éjjelente felriadva nem tudjuk, mikor vált idegenné, és miért és mikor mentünk egy Ufonautához feleségül). Ennek mindenkinél megvannak a maga okai. Sok esetben ezek az okok felderítetlenek. Az illető hölgy csak azt tudja, hogy egyetlen kapcsolata sem sikerült tökéletesre, vagy egyenesen katasztrófába torkollt az összes, ne adj isten ötven éves korára még sohasem volt férfival. Sok esetben testi (elhízás/anorexia) okok miatt frusztráltak, de előfordulnak olyan rejtett okok is, amely már pszichológusi felderítést kíván. Sokszor múltbeli sérülések (csúfolás, molesztálás, családon belüli erőszak, nemi erőszak) miatt képtelenek társas/szerelmi kapcsolatra lépni egyesek, vagy nagyfokú bizalomhiányban, féltékenységben szenvedve, teszik tönkre a már meglévő és egyébként működő kapcsolatukat. Sokszor egy előző megalázó kapcsolat/házasság után képtelenek önbizalmukat visszanyerni. Előfordul, hogy testi elváltozások miatt képtelenek normális szexuális viselkedésre, illetve lelki okok miatt libidócsökkenésben szenvednek, vagy egyszerűen csak nem kívánják a testi érintkezést, de sokszor igenis kívánják, csak nem a meglévő partnerrel. Előfordul, hogy valamilyen esemény, vagy élmény okán különböző fokozatú szégyent kiváltó, vagy titkos fétisek kerítik hatalmukba, esetleg extrém (pisi, kaki, animál) szexuális inger hozza csak lázba őket. Szerteágazó és végtelen variáció létezik arra, hogy egy nő miért nem érzi jól magát szeretkezés közben, még akkor is, ha partnere látszólag mindent megtesz annak érdekében, hogy kielégítse őt, vagy aki esetleg még arra is hajlandó, hogy ne robogjon el, mielőtt még a női bugyikát le tudná rángatni partnernőjéről.

A férfiak hajlamosak a mellüket döngetni büszkeségük méretének láttán. Sokszor, akinek nagy van, azt hiszi, hogy kicsike, és akinek kicsike, azt hiszi, hogy nagy van! Persze ilyenkor jön jól az elcsépelt mondat, hogy a méret nem lényeg, hanem a fickándozás. Dehogynem! Ha túl picinyke, az sem jó, de ha túl nagy, az sem. Ki érti ezt? Mit akarnak akkor a nők? Nos, szerintem egy számukra megfelelő méretet. Egy férfi, jó esetben pedig sohasem tudja eldönteni, hogy melyik tartományba esik nagyocska picikéje, hiszen sohasem tudhatja, hogy a szomszéd Józsi bácsi hogyan is áll (szó szerint) a méretekkel. Mivel a hölgyek is változatos testalkatúak, lehetséges, hogy egy picinyke kis csupasz csupi is nagynak tűnik bennük, és előfordul egyeseknél, hogy a lovakat megszégyenítő féfibráner is lötyög abban a bizonyos vörös, édes(savanyú) kis rózsakehelyben. Néha az sem baj, ha így van... csak lötyögjön, az is jobb a semminél. Nem igaz hölgyeim? Persze fontos a fickándozó lötyögtetés, de az sem jó, ha a tánc üteme hirtelen break-dance-ra vált, amikor a NŐ éppen áriázni készülne egy finom kis Mozart vonócincogás vágyával. Jaj istenem, miket is beszélek itt, kiértheti ezt a zenei aláfestő képet?