INU-Teen wolf- [Stiles Stilinski] Fanfiction (Magyar)

8.fejezet

Sziasztok!😊 ilyen hosszú idő után...
Nos elősször is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől a nagy kimaradásért, de össze kellett szednem a gondolataimat és ichletet kellett szereznem!
De igérem most már egy héten min. 1 rész lesz! Másodszor pedig köszönöm szépen a 140+ megtekintést!😍ahw Imádlak titeket el sem tudom hinni😍😘😘...

❤❤❤

Jó olvasást!

,, -Aham persze átjöhetsz.- mosolygok, de persze ő ezt nem látja.,,

________________________________________

Két perce tettem le a telefont, de még mindig nem tudom, hogy miért, és, hogy mi következik ezután.
Csak úgy lecsaptam, és levegőt vettem, hogy összeszegyjem magam.

,,Ugyan már. Ő csak egy fiú. Nemtöbb. Szóval vegyél magadon erőt, és szedd össze magad!,,

Ezekkel a szavakkal próbáltam magamat nyugtatni, miközben az egyre csak múló időt észre sem vettem.

Felkeltem a kanapéról és elindultam a fürdőszoba felé. De bele nézve a tükörbe azt gondoltam, bárcsak ne tettem volna. A hajam egy ősemberére hasonlított, a sminkem szétmosódva, karikás szemek. Hát végülis nem csoda hisz egész nap a tévé előtt faltam a chipset. Még szerencse, hogy létezik olyan, hogy ,,smink,,.

Renbe hoztam magam. A hajam kontyba és felvettem egy laza cuccot. Zöld kötött pulcsi és farmer.

Már csak egy dolog volt hátra. Várni.
Idegesen kopogtattam a körmeim a telefonomat szorongatva. Az óra egyre csak ketyegett és nekem a fejem tisztára összeomlott. Nemtudom mitévő legyek. Nem tudok józanul gondolkolkodni.

Veletek is már volt olyan, hogy nem tudtok rendet rakni a gondolataitok közt?

Nos hát igen. Nem kellemes.
Szememmel a padlót páztázom, és síri csönd uralkodik a házban. Csak a hűtő búgását lehet időnként hallani.

Szinte már azt mondanám, hogy ébren álmodtam, annyira el voltam gondolkodva.

Gondolkodtam.

Elképzeltem, hogy lesz.

Tényleg tanulni fogunk?

Vagy megint nem fogok tudni ellenállni Stilesnak?

Vagy Ő nem fog tudni nekem ellenállni?

És ha anyáék haza érnek?

Nem tehetem ezt Stilesal.

Alig ismerjük egymást!

Nem lehet!

Vagy mégis?

Stiles tényleg szeret?

Létezik szerelem első látásra?

És én egyáltalán érzek valamit Stiles iránt?

Szeretem...?

Szeretem Őt?

Vagy ami nagyobb kérdés...bízhatok benne?

Nagy gondolatmetemből Stiles kopogása zökkentett ki. Az ajtór kaptam a feje, megigazítottam a hajam és futottam kinyitni az ajtót. Kis tétovázás után lenyomtam a kilincset.

-Szia.-mondja suttogva.

-Szia.-nem tudom mit mutassak ki. Izgatottságot? Boldogságot? Komorságot? Félek, ha akár egy rosz gondolat és vége. Elrontom nála. -Gyere beljebb.
Elállok az útjából és a ház felé mutatok. Vigyorog egyet és besétál.
Körülnéz. Leáll. Felém fordul.
Félek, hogy valamit akar mondani. Félek az igazságtól. Félek attöl, hogy a tegnapiról akar beszélni.
Még mielőtt bármit is mondana inkább én szólalok meg.