⊒ A 38-as szektor ⊑

18. Végleges válasz

Meg fogom tenni, pedig majd megöl az ideg. Kezem-lábam remeg, mint az első táncórán, de most nem azért, mint akkor. Ismételjük a keringőt, azért még Victorral vagyok, de nem sokára jön a mambó. Bénázok is eleget, amit a partnerem furcsának is talál, mert általában ő a béna. Próbál nyugtatni, hogy ne idegeskedjek, ez csak egy vizsga, és biztos sikerülni fog nekünk. Én hamisan mosolygok rá, és megköszönöm a kedvességét, de semmi sem változik.

Az óra felénél jön a váltás. Jeremy hamar mellettem terem, amire én Tjre és Hélire nézek. Mindketten kicsi bólintással jelzik, szurkolnak nekem, ezért nem is húzom tovább az időt.

- Jeremy, kérdeznék tőled valamit.

- Miről van szó?

- Mit gondolsz Brianről?

- Melyik Brianről? - mosolyog, ami kicsit dühít.

- Hát a kosarasról! Ne viccelődj velem!

Halkan felkacag, majd megköszörüli a torkát, és végre felel.

- Nagyon tehetséges, és jó kapitány. Jól bánik az emberekkel, szóval nincs bajom vele. Miért?

Eljött a pillanat. Csak szépen nyugodtan mondjam, mintha nem lenne tétje.

- Nos, ő, mikor elhívott kedden magával, megkérdezte, hogy járnék e vele. És nem csak úgy szórakozásból, hanem komoly kapcsolatot akar. Ezért érdekel, hogy a barátaim, mit gondolnak róla. Te és Tj jobban is ismeritek.

Most nézek rá, és azt látom, hogy komoly arccal bámul engem. Akaratomon kívül, de elpirulok, mégis tovább fürkészem a szemét. Pár másodpercig bírjuk így, aztán ő fordítja el a fejét, és megszólal.

- Amint mondtam, jól bánik az emberekkel, így szerintem a barátnőjével is úgy fog. Szóval, ha elfogadod, akkor biztos nem fogsz benne csalódni. Ezt gondolom.

- Ennyi? - csúszik ki a számon mérgesen, amin meglepődik - Úgy értem, még valami észrevétel?

- Nincs.

Rosszabb, mint amire gondoltam. Próbálok gondolkodó képet vágni, és nem szomorút, pedig sírhatnékom van. Ennyi. Jeremytől semmit többet nem kaphatok, pedig már azt hittem egy kicsit közelebb kerültem hozzá. Most már nem is számít. Mindent, amit megtudtam róla, elfelejtek, és úgy fogom kezelni, mint a többi csoporttársamat.

Alig várom, hogy vége legyen az órának. Nem is akarok beszélni senkivel sem, ezért hamar felkapom a cuccom kicsengetéskor, és a termünkbe rohanok. Héli és Tj már a pillantásomból leolvassák, hogy nem jártam sikerrel. Nem nézek senkire a szünetben többet, még Jeremyre sem. Csak a hangokból hallom, hogy leült mellém, bekapcsolja a padját, és ütögeti a kijelzőt. Becsöngetnek. A tanár bejön, és elkezdődik az óra. Héli rákérdez chaten, mi történt, én pedig gyorsan leírom, majd bezárom. Tudja, hogy nem akarok erről beszélni, ezért nem is ír többet, hanem finoman megérinti a vállam. Ez nagyon jól esik. Már majdnem letelik a negyvenöt perc, amikor azt látom, hogy új üzenet jött. Megnyitom, és ezt látom.

JDen: Már válaszoltál Briannak?

Ez most, miért érdekli? Mit írjak? Az biztos, hogy nem akarok erről vele többet beszélgetni.

KXin: Semmi konkrétat.

JDen: Akkor, ne járj vele.

Nem vagyok biztos abban, hogy jól látok, ezért legalább ötször átrágom ezt a mondatot. Megint dübörög a mellkasom, és annyira látni akarom, hogy milyen arcot vág, de nem merem.

KXin: Miért? Nem rég még azt mondtad, nem fogok benne csalódni.

Sokáig nem válaszol, de még mindig nem nézek rá. Végül még is megjelenik alul a tájékoztató, „JDen éppen ír", ezért alig kapok levegőt.

JDen: Mivel azt mondtad, a barátaidat kérdezed erről, így felelek még egyszer. Igen, Brianban nem csalódnál, de szerintem nem hozzád való. Túl komoly, és érett hozzád, ráadásul nem sokára elballag. És lehet, bekavarnátok a csapatnak így a bajnokság döntője előtt...

Kikapcsolom az ablakot, mert nem bírom tovább olvasni. Ez meg, milyen magyarázat? Nem tudom tovább elviselni ezt a szúró fájdalmat a mellkasomban, muszáj kiadnom. Kikapcsolom a gépet, és hirtelen felállok. Mindenki rám néz, ezért azt mondom.

- Bocsánat Mr. Ritee. Kimehetnék a mosdóba?

- Menj nyugodtan Kyro.

Az a szerencsém, hogy jóban vagyok ezzel a tanárral, így felkapom a pulcsim a szék támlájáról, és kirohanok a teremből. Nem nézek senkire, pedig Héli most biztos nagyon megijedhet. A folyosón futásnak eredek, és meg sem állok a tetőig. Mikor kiérek, és becsukódik utánam az ajtó, előtörnek a könnyeim. Még a padig sem vagyok képes elmenni, így a fal tövébe roskadok. Keservesen sírok, és csak egy kérdéssel van tele a fejem. Miért? Miért nem tud engem szeretni? Annyira visszataszító vagyok, hogy még Brian mellett sem akar tudni? Mi a baj velem? A sírás, és a fájdalom, annyira eluralkodik rajtam, észre sem veszem, amikor kicsöngetnek. Csak azt hallom, hogy valakik jönnek felfelé, és kinyílik a tető ajtaja.

- Kyro! - kiáltja Tj és Héli, és mikor észrevesznek, letérdelnek hozzám.

- Miért sírsz? Mi történt? - kérdezi Alen, én viszont csak átölelem Héli derekát.

- Megölöm Jeremyt!

Mondja a nővérem, de én nem engedem el. Tudom, hogy képes lenne, legalább egy pofont lekeverni neki, de nem akarom, hogy bántsa. Tj is támogat engem, ezért mindkettőnket megölel. Így sírdogálok még egy jó ideig, de közben szépen, lassan könnyebbül a lelkem. Mikor végleg abbahagyom, elmesélem nekik a táncos, és az órai beszélgetésünket. Nem mondanak rá semmit, de úgy érzem, már mind ketten a mellett vannak, hogy felejtsem el Jeremyt és lépjek Brian felé. Ezt is fogom tenni, és az idő, amit magamnak kértem, az nagyon jól fog jönni.