A lány az ablakban

3.

-Emily szemszöge-

Elindultak a fiatalok. Már volt egy-két ismerős arc. Volt egy lány, aki mindig rohant a buszhoz, volt egy másik, aki zenéthallgatva sétált. Egy viszont kitűnt a sorból. Egy magas, barna hajú fiú. Eddig még nem láttam errefelé. Egy borosüveg volt a kezében. Valószínű már részeg volt. Levetette magát egy közeli padra, és kiitta az üveg tartalmát. Utána elkezdett nézelődni. Mindenkit alaposan megfigyelt, majd felnézett. Észrevett engem, ahogy őt figyelem. A szemembe nézett, miközben próbáltam megfejteni, mire gondolhatott. Szemezgetésünk után fogta magát és elsétált.

Egész nap rá gondoltam. Vajon van barátnője?! Biztos van. Túl helyes ahhoz, hogy ne legyen. Mit gondolhatott rólam? Szimpatikus voltam neki? Olyan helyes.
Egy idő után felhagytam a gondolkozással, és csak figyeltem az embereket. 8 órát harangoztak. Észre sem vettem, hogy eltelt a nap. Nem is ettem semmit. De már megszoktam. Amióta a szüleim csak hónaponta egyszer járnak haza, azóta már nincs kedvem evéssel foglalkozni.
Elvégeztem az esti rutinom, ami semmiben sem különbözött a reggelitől. Úgy voltam vele, hogy minek fürdeni, ha nem is csinálok mást a nap 24 órájában, csak ülök, meg fekszem. Majd másnap reggel lefürdök.

Reggel a szokott módon 5 órakor ébredtem. Fél óra elteltével már az utcát bámultam, és gondolkoztam. Majd hirtelen megláttam a tegnapi fiút. Mosoly kúszott az arcomra, és ránéztem. Ő is az arcomat fürkészte. Miután kibámultuk magunkat, elindult. Ment tovább, de mielőtt még befordult volna a sarkon, visszanézett és rám mosolygott. Attól a pillanattól tudtam, hogy ez első látásra szerelem.

A nap végén ugyanott ültem, és vártam a fiút. Amint megláttam, a pillangóim a hasamban életre keltek. Azt se tudtam, hogy egyáltalán léteznek. Ő is rám nézett. Amikor az ablakom alá ért, felkiáltott nekem.

- Legyen szép estéd! Holnap találkozunk!

Felnevettem, és intettem neki. Befordult az utca végén, és eltűnt egy ház mögött.
Az agyam kétszázzal pörgött, hogy mit mondhatnék neki másnap. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy majd reggel kitalálom.
Reggel furán ébredtem. Kipihentnek éreztem magam, nem volt rémálmom, és ideges voltam. Ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy két órával többet sikerült aludnom, szóval 7 óra van. Elbicegtem az ablakig, és leültem.

Akkor fordult be az utcába a fiú. Amikor az ablakom alá ért, lekiáltottam neki.

-Hogy vagy?
-Jól, köszi. És te kedves...?
-Emily. Én is jól, köszi.
-Szép neved van.
-Köszönöm.
-Akkor este találkozunk Emily. Legyen szép napod. Szia.
-Köszi, neked is. Szia.

Miután elindult, még utána kiáltottam.
-Hogy hívnak?
-Jason.

Ezzel befordult a sarkon, és elment.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is. Végre találkoztak. A következő rész Jason szemszögéből lesz, előre szólok.
X.X