I. Fejezet

567 35 4
                                    


 Te most a házadból rohansz a Hetalia Gakuen Gimnázium felé. Nagyon izgatott vagy, és kíváncsi, vajon mi fog ma veled történni az első napodon.



Eszeveszetten rohantam az új sulimba. Valami... Hetalia Gak- akármi a neve. Nem ez a lényeg. A mai naptól kezdődik a legelső évem, és nagyon izgatott vagyok. Kedvenc számomat hallgattam MP3 lejátszómon, majd rögtön kitéptem, mikor megláttam a hatalmas gimnáziumot. Elállt a lélegzetem. Biztos, hogy ez az a gimi?... Nagyon remélem, hogy nem tévesztettem házszámot, ugyanis nagyon modern, és gyönyörű volt.


Mikor beléptem, zengett az egész iskola gyerekzajoktól, beszélgetésektől. Eléggé visszahúzódóan sétálgattam a folyosókon. Egy-két ember nekem ment, de rám se hederítettek. Szekrényeikből pakolgatták ki tankönyveiket szorgosan, közben néhányan beszélgettek. Mindenkinek voltak saját szekrényei, csak én futkorásztam összevissza, mintha a világ vége lenne. Hirtelen nekifutottam egy hosszú, barna hajú lányba, akinek egy aranyos kis sárga virág tündökölt hajában.
- Oh! S-Sajnálom... - hebegtem-habogtam ott neki. De hülye vagy, [Név]... 
- Semmi baj. Mi a neved? - kérdezte tőlem mosolyogva a lány.
- [N-Név] vagyok. - mondtam neki kedvesen.
- Én Magyarország vagyok. Gondolom, elsőéves vagy, mivel még nem láttalak a suliban - mondta tankönyveit kipakolva.
Majd egyszer csak megfogta kezemet, és rohant velem az osztálytermek felé.
- Siessünk, mert mindjárt csöngetnek! - mondta kapkodva a lány.
Elengedtem a kezét, majd megkerestem az osztálytermemet, és bementem.


Megszólalt a csengő, de két fiú még mindig veszekedett egymással olyan szinten, hogy majdnem a padot felborították egymásra. Az egyiknek szőke haja volt, vastag szemöldökkel, a másiknak pedig sötétszőke haja volt, szemüveggel. Mindenki más csendben volt, egy kivétellel: Egy ősz hajú, sötét vöröses szemű fiú elkezdett nevetni, de elég furcsán.
- Kesesesese~ folytassátok! - kiabált nevetgélve.
- Miért folytassák? - fordultam hátra, majd kérdeztem tőle ijedten.
- Neked ehhez nincsen semmi közöd, kis frau! - nézett rám lélekölő szemekkel. Előrefordultam, majd pont bejött a tanár is, hogy rendet tegyen a két fiú között.
- Hé, ti ketten! Most azonnal üljetek le! Ha még egyszer elkezdetek veszekedni az órán, kidoblak titeket az ablakon! - mordult rájuk a tanár, akinek világosszőke haja volt, kék szemei, és elég izmos testalkatúnak tűnt. Ő zöld színű, katonai ruhában volt, mindenki más pedig egyenruhában. Mindenki úgy ült, mintha misem történt volna, én pedig ijedten kihúztam magam. Pedig mindenki új, és mégis úgy ülnek, mintha ez egy megszokott dolog lenne... Miért?



Folytatás következik...


- Szótár -

Frau = lány  


Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Prussia x ReaderWhere stories live. Discover now