5. rész

42 2 0
                                    

Másnap reggel a megszokás miatt ugyanolyan korán keltem fel, pedig tudtam, hogy később kell bemennem, dolgozni. Viszont ez pont jól jött, így egy kicsit több időt tölthetek Mollyval, mielőtt elvinném az óvodába.

Miután hazajöttem az óvodától, ismét egy rózsát találtam a kapunál, de kártyát most nem.
Már egy hete kapom ezeket a kis ajándékokat a titkos imádómtól, de még mindig meg tudok lepődni rajta. Bárcsak felfedné már a kilétét az a személy, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Kilenc óra volt, mire beértem a céghez, mivel kaptam egy óra pihenőt. A nap ugyanúgy telt el, mint a többi. Kevesebb munka, hosszabb szünet, és persze ma is korábban mehettem haza.

Másnap reggel kimentem az udvarra, hogy szívjak egy kis friss levegőt, amikor megláttam, hogy a kapuban most nem egy szál rózsa van, hanem egy egész csokor.
Volt rajta egy üzenő kártya is, amin ez állt:
"Gyere délután kettőre a parkba. Csinos legyél. Miyavi".
És itt vált minden világossá. A becenevemen való szólítás, a kinevezés, a csábos mosolya, a kacsintás, a papír, a kevesebb munka és rövidebb munkanapok... Végig ő volt a titkos imádóm. Gondoltam rá, hogy ő lehet az, de valahogy mégsem akartam elhinni, így nem is találgattam többet. Úgy véltem, felfedi magát egy idő után, ami ma megtörtént. Vajon miért pont engem szúrt ki magának? Tele vagyok kérdéssel.

Dél felé járt az idő, elkezdtem készülődni a délutáni randira. Nagyon izgatott voltam, mert eddig sosem találkoztunk kettesben, mindig csak a munkahelyen, de ott is csak futólag, a sok munka miatt. Persze eddig nem is tudtam, hogy kedvel engem.
Felöltöztem, megigazítottam a hajam, egy kicsit kisminkeltem magam és készen is voltam az indulásra. Nem volt messze a park, így gyalog mentem. Az a fél órányi séta jót tett egy kicsit.

Amint odaértem a parkba, ő már ott volt. Még így is nagyon helyes, hogy nincs öltönybe kiöltözve.
- Szia, Lizzy. - köszönt, majd megölelt. - Csinos vagy nagyon.
- Szia, Miyavi. - viszonoztam ölelését. - Köszönöm.
- Szóval, azért hívtalak ide - kezdte - mert szeretném neked elmondani, hogy nagyon régóta kedvellek, csak eddig nem volt még alkalmam ezt elmondani neked, és úgy érzem, hogy teljesen beléd szerettem. Ezért küldtem neked a titkos üzeneteket.
- Ugyanígy érzek irántad - mondtam. - Szeretlek.
- Én is szeretlek, Lizzy. - majd megölelt és megcsókolt.
Nagyon zavarba jöttem, de ugyanakkor boldog voltam. Ezután még nagyon sokat beszélgettünk, sétáltunk.

Már kezdett leszállni az este, így hazakísért, hogy ne legyek egyedül.
- Akkor jó éjt, Lizzy. Köszönöm ezt a csodás napot, hogy veled lehettem.
- Jó éjt, és én köszönöm. Szia.
El sem hiszem, hogy minden ilyen gyorsan történt. Tegnap még csak a titkos imádóm volt, ma pedig kijelenthetem, hogy egy pár vagyunk. Sosem voltam ennyire boldog.

Reggel mikor felébredtem, egy sms-t kaptam, amiben ez állt:
"Egy hét szabadság, és minden délután randi. Szeretlek. Miyavi."

Ismét kaptam a lehetőségen, ezért Mollyt lepasszoltam a szüleimhez, így ők viszik óvodába ezen a héten. Ez egy kicsit gonosz volt tőlem, de nem haragudtak meg rám.

Ahogy megbeszéltük, minden délután randiztunk. Többnyire a parkban találkoztunk és innen indultunk sétálni, vagy kávézóba, mindig máshová. Végtelenül boldog vagyok mellette. Nagyon szeretem. El sem tudnám képzelni nélküle az életem.

Remélem tetszett ez a rész is 😊
Puszi, Zsani😘❤

Váratlan szerelem //BEF.//حيث تعيش القصص. اكتشف الآن