Második esély (One Direction ff.)

1. rész

Harry távozása óta eltelt 4 hónap, ami azt jelenti, hogy már jócskán látszik a terhességem, hiszen a 6. hónapban járok. És ráadásul két kisfiú növekszik bennem, úgyhogy, minden okom megvan az örömre.
Rengeteg képet közölt a média miután Harryvel szétmementünk, de amint elkezdett látszani a pocakom, nem mentem az utcára, így erről a médiában nem írtak, bár rengeteg kérdést vont maga után, ez, valamint az, hogy Harry ismét rátalált Kendall Jenner szerelmére, de nem volt hajlandó beszélni arról, hogy miért szakítottunk. Nos nekem elegem lett ebből, úgyhogy ma először kilépek az utcára, ezzel felrobbantva mindent, de nem érdekel. Kaptam egy hívást egy rádiós műsortól, és úgy döntöttem, eddig hallgattam, de most mindent elmondok, úgy, hogy természetesen Harryt nem mocskolom be teljesen. Szabadnapot kértem az üzletben ahol dolgozok, és Lori örömmel adott is.
Loretta Green, a legjobb barátnőm lett ez alatt a néhány hónap alatt, amikor is felvett a virág üzletébe dolgozni. Ő volt az egyetlen, akit nem zavart, hogy hamarosan munka képtelen leszek, és megígérte, hogy mindig lesz itt helyem.
-Biztos ezt szeretnéd?-fogta meg a kezem Louis.
-Igen!-mondtam.-Teljesen biztos!
-Rendben! Elviszlek!-indult el kifelé, hogy feltudjak öltözni. Amint kiment a szekrényhez léptem. Elővettem egy piros farmert, és egy fekete pöttyös blúzt, amiben jól látszik a hasam, majd ezeket felvéve, a tükör elé léptem. Besütöttem a hajam, így laza loknikba lógott a vállamra, majd egy leheletnyi sminket vittem fel, és megfogva a fekete magassarkúmat elindultam lefelé.
Lent mindenki engem nézett.
-Na hát!-szólalt meg Gemma kezében a kis Janettel.-Gyönyörű vagy! Az öcsém egy idióta, amiért ezt elszalasztja!-jelentette ki.
-Nos, hamarosan ő is látni fogja!-mondtam nevetve. Hála istennek már teljesen kiegyensúlyozott vagyok, és nem okoz gondot ha Harryről beszél valaki, sőt még nevetni is tudok rajtani.
-Ugye tudod, hogy ez nagyot fog szólni?-kérdezte Liam, aki az ő kis hercegüket tartotta a kezében.
-Tudom, de nem akarok rejtőzködő életmódot folytatni. Büszke vagyok a fiaimra, és nem fogok tovább bujdosni!-jelentettem ki, majd legugoltam és leraktam a cipőmet, aztán elnevettem magam.
-Segítség!-nevettem tovább.-Nem tudok felállni.
Velem nevettek, aztán Louis óvatosan a karom alá nyúlt és felhúzott. Még mindig nevetve átölelt, és egy lágy csókot nyomott a számra. Hát igen, ha nem mondtam volna, Louis és Eleanor rájöttek, hogy csak egy újabb lángolás volt ez kettejük között, így hamar szakítottak, és azóta El egy másik sráccal boldog, Louis pedig velem.
-Édesek vagytok!-mondta Stella, Niallba karolva.
-Tudjuk!-kacagtam fel, aztán Louis kezét szorítva beléptem a cipőmbe.-Indulhatunk!-mosolyogtam barátomra. Néhány bátorító szó után, Louis kiment, hogy kiálljon a ház elé. Mikor visszajött közölte, hogy rengeteg fotós van kint, és még visszajöhet, ha meggondolom magam.
-Nem! Menjünk!-mondtam határozottan, aztán egy hatalmas mosollyal az arcomon kiléptem a kertbe, onnan pedig a kapu előtt megállva egy mély levegőt vettem, és kinyitottam azt. Louis szorosan ölelte a derekam, a gépek folyamatosan működtek, lányok sikítottak, akiknek mosolyogva integettünk. Aztán az autóhoz értünk, és beültünk, majd Louis elhajtott.
-Hát ez őrületes volt!-visongtam.-Hónapok óta nem láttam ennyi embert!-örültem tovább, mire Louis nevetni kezdett.
-Hát, most már nincs megállás!-mondta.
-Nincs!-vágtam rá.-A remete létnek vége!-kiáltottam fel, aztán közösen nevettünk. A rádiós székhelyhez érve, leállította a motort, és kiszállt, majd segített nekem is. Hasonló helyzet volt, mint a házunk előtt, és itt is ugyan úgy integettünk mindenkinek, aztán bementünk.
-Hello! Segíthetek?-kérdezte a recepciós hölgy.
-Igen, egy interjúra jöttem! Elouise Parker!-fogtam vele kezet.
-Értem! Gratulálok, a kisbabához!
-Köszönöm, de ketten vannak!-vigyorogtam boldogan.
-Akkor még inkább! És ön az apuka Mr. Tomlinson?-fordult a barátom felé.
-Nos, ez hamarosan kiderül!-kacsintottam rá, aztán útba igazított minket, és bementünk a stúdióba.
-Hello! David Wilson vagyok! Te pedig Elouise ugye?-mosolygott rám, egy velünk egy idős srác.
-Igen! Ő pedig a barátom, Louis! De csak kísért, úgyhogy kérlek ne említsd majd, hogy itt van!-mosolyogtam én is.
-Persze!-mosolygott tovább, aztán átkarolt, és elhúzott Louistól, ami neki nem nagyon tetszett.
-Na azért vannak határok haver!-lépett utánunk, és óvatosan nehogy baj legyen, a másik oldalára húzott.
-Elnézést!-lépett távolabb a srác, és én akaratlanul felnevettem.
-Lou, nyugi szívem!-pusziltam meg.-Nem fog elrabolni!
-Nem tényleg nem, otthon vár a feleségem!-emelte fel a kezét.
-Attól még, na!-durcizott Louis.
-Tényleg sajnálom!-mondta David, mire Lou megenyhült és halványan mosolyogva legyintett.
-Akkor kezdhetjük?-kérdeztem az órámra pillanatva.
-Persze!-bólintott aztán leültünk, és kezdetét vette a műsor.

•Harry szemszöge•

-Cica léptem!-jött be Kendall.
-Oké!-mosolyogtam rá, mire intett és elment. Laptopomat a kezembe véve lementem a nappaliba és bekapcsoltam. Nem terveztem semmi konkrétat, így megnyitva az online rádiót, hallgatni kezdtem.
-És most következzen a Szép napot világ! délutáni műsorunk! Mai vendégünk Elouise Parker!-mondta a rádiós srác. Én ledermedtem amint meghallottam a hangját.
-Szép napot mindenkinek!-szólt vidáman.
-Nos akkor csapjunk bele!-mondta a srác.
-Hajrá!-nevetett fel. Miközben vártam, ittam egy pohár vizet.
-Akkor mindenek előtt, gratulálok! Ikrek ugye?-mondta a férfi, nekem pedig elkerekedett a szemem.
-Köszönjük! Igen, két kisfiú!-mondta, és lehetett a hangján hallani, hogy nagyon boldog, aminek örülök, mert csúnyán otthagytam, de vajon kitől terhes?-Csak mielőtt idejöttem az előtt fotóztak le, ilyen gyorsan terjed a hír?-nevetett fel.
-Hát látod, tele van veletek az internet! De eddig miért nem láttunk az utcákon?-tette fel a következő kérdést.
-Nos, miután Harry és én szakítottunk, nagyon magam alatt voltam, aztán szerettem volna arra koncentrálni, hogy a kicsik jól legyenek!-adta a választ.
-Világos! És ki az apukájuk?-tette fel a következő kérdést.
-Nos, ezért viselt meg Harry elvesztése, ugyanis ő az apukájuk, és mindig azt hittem, hogy együtt fogjuk felnevelni a kicsiket, aztán együtt öregszünk meg, és a többi. De sajnos ez nem így történt.-mondta egyre halkuló hangon, én pedig ittam a szavait.-Azon a napon mikor szakítottunk, azon a napon derült ki, hogy terhes vagyok, és mikor hazaértem, nos összevesztünk, és nem hagyott lehetőséget a magyarázatra, és elment. Nem beszéltünk többet, a mai napig. De ő boldog és ez a lényeg! Velem vagy nélkülem, de jól van! És ennek őszintén örülök!-szipogott.-De remélem, hogy legalább egyszer megnézi majd a kicsiket!-fejezte be.
-Tessék egy zsepi!-mondta a srác.-Hát reméljük Harry hallotta ezt. És te boldog vagy?-tette fel a kérdést, ami engem is érdekelt.
-Igen! Nem hittem volna, hogy Harry után képes leszek akárkit is szeretnk, de mégis! És boldogok vagyunk együtt!-mondta, de vajon kivel boldog?
-És ki az aki boldoggá tesz?-jött a kereszt kérdés.
-A barátaim! És a barátom, Louis!-mondta, bennem pedig egy pillanatra megállt a lélek.
-Tomlinson?
-Igen!-mondta.
-Hát, sok boldogságot nektek! Köszönjük, hogy eljöttél!-kezdte lezárni a beszélgetést.
-Köszönöm a meghívást, és így utólag: Harry, remélem nem haragszol, de jobb ha tudják!-mondta, majd elköszönt és a műsornak vége lett.

Nem bírtam várni, így kitettem az első részt! Borító már készül! Remélem tetszett a rész!