Életem része Justin Bieber (F.f) /BEFEJEZETT/

2/5. rész

Második óránk tesi volt és mivel a tanár egy morcos pasas is egész órán futottunk. Mikor az órának vége lett mindenki fáradtan ment be az öltözőbe. 

Lassan át vedlettem utcái ruhába és már mentem is ki az öltözőből. Nina éppen azt ecsetelte hogy milyen jól elvolt a foci csapat kapitányával mikor szemet szúrt nekem egy fiú aki pár méterre állt tőlünk és engem figyelt. Szőkés barnás haja volt világító zöld szemei  és olyan 180-190 centi magas lehet. A ruhája alapján kosarazik. Ezt abból szűrtem le hogy kosaras mezet viselt.

Mikor észre vette hogy figyelem akkor elmosolyodott azzal a 1000 wattos mosolyával és lehetett látni a tökéletes és fehér fogait is.  Gyorsan elkaptam a tekintetem.

-Héééé te nem is figyelsz rám.-zökkentett ki Nina hangja az elmélkedésemből.

-Jaaj bocsi csak elkalandoztam egy kicsit.

-Azt vettem észre és mond csak kit néztél te annyira hogy kizártad a külvilágot?-nézet még mindig a szemebe a barátnőm közben sejtelmesen mosolygott.

-Mi senkit ezt mégis miből gondolod?

-Hát mivel egy ideje csak magad elé bámulsz és mosolyogsz. Meg amit látom nagyon agyaltál valamin. És mivel nem figyeltél rám ezért megnéztem hogy kit vagy mit nézel és láttam hogy Samet bámulod nagy szemekkel.

-Mi te honnan tudod hogy hogyan hívják?-kérdeztem kíváncsian és a szemem csillogott csak mert meghallottam a nevét.

-Közös emelt bioszom és matekom van vele meg pár osztálytársával.- nem is tudtam ezt.

-Ooooo ezt jó megtudni.

-Amúgy mivel mögöttem ülnek ezért hallottam egy két dolgot mivel Sam rólad kérdezte az egyik haverját.

-Mi?? Ez komoly és mi volt?-kérdeztem izgatottam mint valami kis gyerek aki cukorkát lát.

-Hát hallottam hogy megkérdezte hogy hogyan hívnak meg hogy jó ötlet lenne-e az hogy elhívjon téged a bálba ami most lesz nemsokára. 

-Haaaj ez hihetetlen.

A beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Lassan a sulinak is vége lett és már mentem is volna haza ha anya nem írta volna azt hogy apa jön értem szóval már csak várnom kellett egy kicsit.

Ekkor hirtelen sikításra lettem figyelmes és ezért elindultam a hang irányába ami a parkoló felől jött. Mikor kiértem akkor pillantottam meg apa kocsiját. Már megértem hogy miért volt az a sikítás.

Átverekedtem magam a tömegen majd beültem mellé és már indultunk is. Mikor észre vettem hogy nem haza fele megyünk gyanúsan néztem apára aki csak sejtelmesen mosolygott.

-Apa mért nem haza  megyünk?-kérdeztem

-Mert van számodra egy meglepetésem és remélem tetszeni fog.

-És mikor érünk oda?

-Ne félj már nem kell sokat várnod.

Ez után már nem beszéltünk hanem csendben élveztük a zenét. Mikor éreztem hogy a kocsi lassul akkor tudtam hogy megérkeztünk. Mikor kinéztem az ablakon nem akartam hinni a szememnek.