Már épp öleltük egymást búcsúzásra készen már mondani akartam a monológom. Könnyes, de a sírást ki nem mutató szemekkel néztem barátomra, akinek hirtelen többet jelentett a telefon és Nessaj, mint én. Aztán még sose örültem ennyire ennek a kettőnek. Két kezemmel ráfogtam arcára, közelebb húztam és megcsókoltam.
*Nessaj: -Srácok beszoptuk a gép holnap indul!*
Ahogy ezt Jani kiejtette egy ütemet kihagyott a szívem…~Jani egy nappal tovább marad?!~…
/Haza fele Budapestről/
Az autópályán a Corsiba tempomat it's on. Így nem kellett aztán váltanom. Megsimítottam Jani kezét, majd össze kulcsoltam az enyémmel. Felemeltem és megpusziltam a kezét.
-Nem is mondtam, hogy mennyire örülök annak, hogy maradsz.
-Nem is kell, látszik rajtad. -mondja mire elmosolyodom.
-Ahjj.. Ma viszont DS stream.
-És?
-Szeretem ezt a játékot annak ellenére, hogy mennyire felbasz, de.. te sose jössz ki jól a dologból, amikor én ragelek és..nem szeretnélek megbántani.
-Nyugi nem fogsz. -mosolyodott el, ami mindig megnyugtat.
Aztán egy hirtelen ötletem támadt. Megharaptam a szám és a legközelebbi lehetőségnél lejöttem az autó pályáról. Jánosom pedig értetlenkedett:
-Még nem kellett volna le kanyarodnod!
-Tudom! -mondom lágy hangon és egy kaján vigyort küldök neki.
Találtam is egy kihaltabb részt. Leparkoltam a Corsit, leállítottam a motort, majd kézifék be.
-Vetkőzz! -parancsolok rá kedvesen, hevesen, miközben veszem le a pólómat.
Jani fejét le nem tudom írni. Szeme színe hajáéval vetélkedett, mérete pedig a Corsi lámpájával. Arca piros volt mint a réten nyíló pipacsok amik mellett megálltunk. Ajkai messze voltak egymástól, mint a Grand Canyon.
-Mi?! Itt?!
-Ne kéresd már magad baszki! Gyerünk Mr. Jani! -küldök neki még kaján vigyort.
Nem segít. Ha lehet az arca még pirosabb, tekintetét meg inkább a felőle nyíló tájnak szenteli.
-Hát jó! -hagyom félbe a vetkőzésem.
Át hajolok a felére és elkezdem csókolgatni és szívni a nyakát, amitől kirázza a hideg. Abba hagyom, mivel felém fordul és éhesen kap ajkaim után. Hajamba túr és húz magához. Harapja alsó ajkam. Az élvezettel úszva érzem a feszítő melegséget, mind a légtérben, s a gatyámban. Végre elkezdem Janiról lehámozni a felsőjét. Egymás arcát simítva válunk szét és húzzuk le nadrágjainkat. Én csak kibújtatom a boxerből férfiasságom, míg a szemüveges teljesen neki vetkőzik. Sose gondoltam, hogy hasznát veszem és bármi perverz gondolat, de mindig van egy adag síkosító a vezető felőli ajtó zsebében. Ami most jól jött! Felhasználtam egy részét tagomra, majd bólintással jeleztem társamnak, hogy én készen állok. Nehezen át vergődött hozzám, majd lassan beleült a tagba. Sose csináltuk a Corsiban és ez Jani következő mozdulatán meg is látszott. Olyan lendülettel akart felemelkedni és meglovagolni, hogy bevágta a fejét a tetőbe. Én meg szokásosan, olyan jó ízűen ki nevettem.
-Ne nevess! -vakargatja fején az érintett pontot, majd ő is fel nevet.
-Bocsánat! -fogom vissza a nevetést és szenvedélyesen egy csókért hajolok. Mázli, hogy ma egész napra "szabira" vettük ki magunkat. Minden kis időt kiakartam élvezni míg Jani itthon van. Egy fél óra lassú és egyre gyorsított tempó váltás után. Hangos nyögések közepette eljutottunk a csúcsra. Csodálom amúgy, hogy a Corsi nem gurult el a kézi féken kívül vagy, hogy nem adta meg magát a felfüggesztés. Én Janiba, Jani meg a hasamra élvezett. Zsír. Felöltöztünk, aztán takaríthattunk össze. A tudásunknak hála az ülésre is ment és meglátszik. A bevásárló listánkhoz írok üléshuzatot. Tovább indultunk. Jani még mindig ott pihegett mellettem.
-Látom élvezted! -mosolyodok el.
-Te nem vagy normális! -nevet fel.
-Tényleg nem, mert szeretlek és minden pillanatot kiakarok élvezni amit itthon töltesz. -nézek vissza az útra.
Aztán érzem ahogy kezeink ismét egybe fonódnak.
