virágok a tüdőmben [bts/knj]

tizennyolcadik virág

tizennyolcadik virág – kupaktanács

„sürős kup.tan. e.9"

A Vasárnapi Vacsora ezért marad abba kicsit előbb a kelleténél. Hadd ne mondjam el, hogy persze legalább negyed órát kellett gondolkoznom azon, hogy Suga mit is akart írni Kakaotalkon ezzel, majd rájöttem: „sürgős kupaktanács este kilenckor" – legalábbis valami ilyesmit üzenhetett. Biztos voltam vele, hogy amíg én az idióta családi dolgaimat intéztem az idióta feleségemmel és az imádnivaló Haneullel, addig ő vagy lusta volt hosszan írni, vagy pedig túl sokan voltak az Északi Fényben.

– Én is mehetek a kúptanra?

Felvihogtam Haneul kérdésére, aki belelesett a szöveges üzenetbe, majd elkunyerálta a telefont a kezemből, s így kezdett el beszélgetni a réglátott Min Yoongival, aki egyszerűen rühellte, hogy Haneul Sugarnak szólította, de hát így járt az, aki Sugának nevezteti magát. De azért Haneult szerette. Elmondhatatlanul.

Tehát, most azért kerülök a zártkörű kupaktanács színhelyére: a már régebben bezárt Északi Fényben. Reménykedem abban, hogy mind a hat barátomat ott találom, két összetolt asztal mellett, hét székkel körülötte, amelyikek közül az egyik üres. Ennek ellenére, elég szépen pofára esek, mert valóban hatan vannak ott, de nincs köztük Seokjin. Hatan vannak ott habár Kim Seokjin hiányzik, valaki van helyette, szorosan szorongatva Shin Hana kezét. Amint meglátja a kissé túlöltözött, öltönyös-nyakkendős Min Yoongi az elképedt arcomat (nem az, hogy Shin Hana számomra nem csak Shin Hana, hanem a tudat, hogy Ivory-n alig van ruhának nevezhető valami), Suga sietve hozzám szalad. Iv úgy néz rám, ahogyan én ő rá. A legnagyobb szerencsémre Yoongi kitakarja a testével az önbizalom hiányos, csodálatos szörnyetegemet. De ez nem segít a feszültségoldásomon.

– Figyu haver – egy pillanatra hátra néz, egyenesen Hanára. – Kurvára tudom, hogy ki vagy akadva Shin Hana miatt, és én sem örültem neki túlzottan, hogy eljön. – A tudattól, hogy ő itt van, bólintok. Igyekszem nem gyanúba keverni őt és engem (vagyis: minket) és próbálok dühösen nézni, vagy ha úgy nem, akkor unottan, és magamban tartom azt, hogy: „bocsi Yoongi, de valójában ennél jobban nem is örülhetnék a látványnak".

– Túlélem – biccentek kurtán, de nem teszem hozzá azt, hogy együtt töltöttem vele egy kellemes éjszakát Taehyung apjának a lepukkant moteljében.

– Tuti? – De megint csak biccentek. – Tényleg bocs. Jungkook és Jimin ragaszkodtak a jelenlétéhez.

Viszont erre nem válaszolok semmit, csak követem Yoongit a székek felé. Taehyung felé ülök, akinek a fülébe súgom, hogy nehogy kimerje nyögni Haneul vagy Soyeon pozícióját a családban, majd hosszas pillantást vetek az édes kicsi Sarangom arcára, az alig takaró sötét, egyszerre szexi és elegáns szoknyára, ami persze elég kirívó, főleg azért, mert elég szép betekintést lehet nyerni a két mell elválasztó vonalában. És igazándiból teljesen biztos vagyok abban, hogy nem csak én nézek rá így. A tekintetem akarva-akaratlanul is találkozik a nálamnál sokkal perverzebb Jung Hoseokéval, aki még inkább ruhavetkőztető módba kapcsolt a két szemével.

A társaság további tagjai: Jimin és Jungkook most a lehető legjobban szoronganak (gőzöm sincs miért); Yoongin látszik, hogy a legszívesebben elküldené innen az ide nem illő, egyetlenegy női egyedet, aki még csak egy kislány; Hoseok a már említett, legújabb elfoglaltságát űzi, ez pedig Ivory testtájékainak látatlan kivesézése (menthetetlenül irigy és féltékeny vagyok, pedig nem kéne annak lennem); Taehyung pedig állandóan a telefonját nyomja. És akkor jöhet a joggal feltett kérdés: hol van Kim Seokjin, a csapatunk legidősebb tagja?