🔹A Mordon lány🔹

|Negyedik|Az SVK tanár|

  Hétfőn korábban keltem, mint a többiek. Felöltöztem és leballagtam a klubhelységbe. Még csak pár felsőbbéves üldögélt szétszórva, ásítozva, volt aki tanult, volt aki olvasott, de valakik csak ültek vagy beszélgettek.

Én az olvasást választottam. Még szülinapomra kaptam egy nagyon jó könyvet, aminek a címe Egyszarvúk között, ami egy lányról szól, aki tud beszélni az egyszarvúkkal. Most a második részét kezdtem el.
Nem sokáig ültem nyugodtan, mert egyszer csak besüppedt mellettem a fotel és ijedten néztem oldalra.
-Jó reggelt, Charry! Ez lesz az új neved! Charry, mint cseresznye!-üdvözölt Peter. Tetszett a Charry becenév.
-Az Cherry, e-vel. Egyébként a nevemet k-val kell ejteni és te is úgy szoktad!-emlékeztettem -Ez jobban tetszik, mostantól Charry leszel-zárta le vigyorogva.-Egyébként éhezem, menjünk leeee!

Így hát megindultunk reggelizni. Peter elég korai időpontot választott, még alig voltak. Nem csoda, hisz hét óra volt!

Reggeli után felbaktattunk a hetedik emeletre (klubhelység, csak nem akarok szóismétlést.szerk.) a cuccainkért. Első óra bájitaltan. Kiderült, hogy ebből a tárgyból inkább Peter jeleskedik. Ő sokkal gyorsabban és pontosabban el tudta készíteni a Sárkánykönny főzetet.
Átváltoztatástanból viszont nekem sikerült előbb a gyufából tű transzformáció.
-Ügyi vagy, Charry-mosolygott Peter. Azon gondolkoztam, hogy én milyen nevet tudnék kitalálni neki. Ezen majd még gondolkozom.

Bűbájtanon még csak különböző színű szikrákat eregettünk. Flitwick professzor nem siette el a varázslást, mondván, van idő bőven.

________
-Ma első óra sötét varázslatok kivédése. Kíváncsi vagyok Kerren professzorra. Sajnos a mardekárosokkal leszünk-mondta Peter reggelinél.

Mikor odaértünk a második emeleti terembe, még nem volt ott a professzor, azonban amint a csengő megszólalt, betoppant.
-Kérem álljanak fel! Alan Kerren vagyok, mágiaügyi minisztériumi dolgozó. Az én órámon nem lesz beszélgetés, levelezés vagy rendbontás. Ennek érdekében ültetési rendet szabok ki-szólt, azzal kezébe vett egy névsort.
-Rendben, akkor:
Hushpush-Fetleck, Hufkin-Mulciber, Helert-Bella Avery,Brights-Baldwin, Mordon-Ella Avery-leültem a sötétbarna hajú iker mellé.

Ő szimpatikusabbnak tűnt egyébkent is.
-Hugh-Waltt, Mikko-Grier-azzal befejezte az ültetést. Minden páros Mardekár-Griffendél volt. Ennek a tanárnak vagy nincs sok esze, vagy régen járt Roxfortba, vagy nem is járt.
-Szia Charina, örülök, hogy melléd kerültem, nem pedig valami idegesítő fiú mellé az évfolyamunkból. Bármilyen furcsa ez egy halálfaló gyerek szájából, akinek az ikertesója imádja a Mardekárt, én jobban örültem volna a Griffendélnek, Hollóhátnak vagy Hugrabugnak. Persze, nekem így a legjobb, mert legalább nem tagad ki a családom-mondta Ella szomorú mosollyal. Megsajnáltam. Először azt hittem, hogy ugyanolyan rosszszívű, mint a többi Mardekáros, de most már tudom, hogy nem.
-Neked szimpatikus ez a tanár?-kérdeztem kis idő múlva.
-Nem igazán-hallottam a választ.

Láttam, hogy Peter korántsem jön ki jól a padtársával. Igazából nem beszéltek és a pad két szélére kiültek.

Az órán még csak olvastunk az önvédelmi szabályokról.

Második óránk mágiatörténelem volt. Megbeszéltük Peterrel, hogy egyik órán én, másik órán ő jegyzetel. Ma ő volt soron, így aludhattam, akárcsak a többiek. Az öreg Binns nem vette észre, mert csak monoton olvasott. Azon gondolkodtam, hogy ha mindig ugyanazt olvassa vagy száz éve, hogy' nem tanulta még meg. Ezt a gondolatot már senkivel sem tudtam megosztani, mert bealudtam.

______
Az ebéd szokásosan nagyon finom volt. Még volt egy dupla gyógynövénytanunk bimba professzorral és a Hollóháttal.
Egy kicsi, kevésbé veszélyes növénnyel, a Krablival foglalkoztunk. Egy baj volt vele. Akit a termésének a leve ért, kettő percig nem hallott semmit.

Óra után, mikor végre letehettem a táskámat a klubhelységben, jött egy ötlet.
-Peter, mi lenne, ha régi Prófétákban keresnénk a szüleidet? Biztosan megemlítették a halálukat-azzal-miután gyors összedobtuk a házit-belevetettük magunkat a könyvtár újsággyűjtemnyébe.
-Említették az átvaházban, hogy hány éves voltál, mikor...?-nem akartam emlegetni.
-Ó, ott nem mondanak azok semmit se. Ezt nem tőlük tudom. Kettő éves múltam és valamikor szilveszter előtt történt-mondta egyszerűen. -Remek, tehát 1967. évben íródott újságokat nézzünk. Mikor van a szülinapod?
-November 10-én.

-Akkor azutánit keresek. Itt is van-nyomtam a kezébe a köteg felét.-Meglesz a havi olvasnivalónk. Mondjuk külön kiemelik a halálozási részt. Nem kell hozzá egy hónap-gondolkodtam hangosan.
-Hmm...abban az időben nagyon sok ember halt meg Tudjukki és emberei keze által-állapította meg Peter.
-Szerintem mára ennyi elég lesz, majd hétvégén folytassuk-tanácsoltam ásítozva.
-Igazad van-szólt Peter is álmosan.

Felmentünk a hetedikre, de a Kövér Dáma portréja előtt meg kellett állnunk, mert aludt.

Peter megköszörülte a torkát és kicsit hangosabban, mint szokta, elmondta a jelszót:Abrakadabra.
-Jól van már, nem kell ordítozni!-szólt ránk a hölgy, majd utat engedett. Bent nem voltak olyan sokan, mert ötödévestől felfele tovább kint maradhattak, néhányan pedig már elmentek aludni. Mi is az alvást választottuk. Elköszöntem a legjobb barátomtól, majd a lányok hálókörletei felé vettem az irányt. Amikor arrafelé mentem, mindig egy hercegnős kastélyban éreztem magam, mivel a miénk volt legfelül a toronyban. Odabent csak Christine volt. Éppen olvasott valamit. Közelebb mentem és megnéztem, hogy mit.

-Jujj, te is szereted az Egyszarvúk között-et?
-Ki nem szereti? Rosetta Hopkirk a legjobb író a világon! Ezt most újraolvasom. A kedvencem az Unikornislány, vagyis a folytatás, amikor végre Charettisre rátalál a szerelem-áradozott a kedvenc könyvünkről, aminek én is olvastam mindkét eddigi részét.
-Miről beszélgettek ilyen nagyon?-kérdezte Helena belépve.
-A kedvenc könyvünkről. Te nem ismered, hisz muglik közt nőttél fel. Érdemes elolvasni. Arról szól, hogy van egy lány, aki tud beszélni az egyszarvúkkal. Grindelwald a hírhedt sötét varázsló megölte a szüleit, így egy árvaházba kerül. Utál ott lenni, de felveszik a Beauxbatons-ba, ahol sok egyszarvú él. Sok megpróbáltatást kell átélnie. Nyaranta, amikor visszaküldik az árvaházba, elszökik a barátaihoz, az unikornisokhoz. Nagyjából ennyi-fejeztem be.
-Majd elolvasom, de most hullafáradt vagyok, jóéjt!-azzal befeküdt a középső ágyba. Én elmentem fürdeni, majd-miután már Christine is aludt-követtem a példájukat.