Roxfort //Szünetel//

Vége az évnek!

A Roxfort Expresszen ülve, az ikrekkel és persze Oliverrel, az elmúlt év eseményeit veséztük ki éppen.
Fred és George nagyban számolták, hogy hányszor voltak büntetésben ebben az évben, (eddig 13-mat számoltak össze) mi pedig Oliverrel a vizsga eredményeinkről beszélgettünk.
Én, személy szerint büszke voltam magamra, mert a Bájitaltanon és a Mágiatörténeten kívül, minden tantárgyból kiválóra vizsgáztam.
Olivernek is nagyon jók lettek a vizsgái, és nagy meglepetésemre, az ikrek is átmentek minden tantárgyból!

A nyár nagy részét a Weasley családnál fogom tölteni, mivel anyukám és apukám nagyon sokáig bevetésen lesznek. El is felejtettem mondani, hogy a szüleim Aurorok.
Mostanában nem volt sok dolguk, de nemrég történt egy eléggé súlyos eset Skóciában, és most oda kellett menniük rendezni az esetet.
Igaz már megszoktam, hogy még nyáron is sokat dolgoznak és ezért nem látom őket, de azért nagyon tudnak hiányozni nekem.
Sosem mesélnek a bevetéseikről, és ha mégis kérdezősködöm, csak azt felelik, hogy nem akarom én azt tudni, meg, hogy kicsi vagyok még az ilyesmikhez. Ígyhát mostanában nem is faggatózom, csak mindig megígértetem velük, hogy visszajönnek hozzám. És ők mindig megígérik. Ám egyszer, kétszer láttam az arcukon, hogy ők sem biztosak abban, hogy visszajönnek. De eddig mindig visszajöttek, szóval nem féltem őket. Csak akkor esnék pánikba, hogyha Tudjukki visszatérne és...nade ez hülyeség a javából, hiszen Tudjukki meghalt, mikor 3 éves voltam, annak meg már lassan 9 éve. Emlékszem, a szüleim megkönnyebbülten és boldogan mesélték nekem, hogy a kis Harry Potter legyőzte Tudjukkit. De ugyanakkor szomorúságot is láttam akkor a szemükben, és csak évekkel később tudtam meg, hogy azért mert a kis Potter szülei meghaltak, Tudjukki megölte őket...dehát mindenki ismeri a legendát, miszerint Harry Potter túlélte a halálos átkot, de a szülei és Tudjukki meghaltak.
Azóta senki sem hallott Harry Potterről. Semmi hír azóta az emlékezetes nap óta. Gondolom, most valamelyik varázslócsalád fogadott gyermekeként él valahol. Nem tudom.
De ha jól számolom a kis Potter most kilenc éves, szóval mikor én harmadéves leszek, akkor lesz ő elsős a Roxfortban. Alig várom!
De azért tudom sajnálni őt. Elveszítette a szüleit...bele se merek gondolni, milyen lenne, ha én veszíteném el a szüleimet....
-Hahó Jean!-Lengette meg Fred a kezét az arcom előtt.-Itt van a  büfésboszorkány! Kérsz valamit?
-Öhm...Csókolom.-Motyogtam zavartam.-Egy csomag Bagoly Bertit és egy töklevet kérek.
Miután kifizettük az édességeinket, tovább beszélgettünk.
-Majd átjössz hozzánk a nyáron Oliver?-Kérdezte George, Olivertől.
-Persze, örömmel!-Bólogatott hevesen Oliver.-Majd küldjetek baglyot mikor jöhetek!
-Feltétlenül.-Bólintott Fred.
Kinéztem az ablakon.
-Még egy óra és ott vagyunk.-Jelentettem.-El sem hiszem, hogy vége van az első évünknek!-Sóhajtottam fel.
-Nyugi Jean, mi se hisszük el!-Vágta rá cinikusan Fred.
-De azért jó, hogy vége van nem?-Kérdezett vissza George.
-Hát azért jó lesz a szünet!-Momdta Oliver.
-Ja, de nekem azért hiányozni fog a Roxfort!-Mondtam őszinte szomorúsággal.
-Nehogy már el kezdj bőgni Jeanny!-Húzott az ölelésébe George.
-Ja, nem örökre megyünk el!-Tette hozzá Fred is.-Szeptemberben már megyünk is vissza.
-Ja ti férfiak!-Hördültem fel.-Az érzelmi szintetek egy teáskanál szintjén van!
-Nem a fiúk dolga érzelgősnek lenni, Jean!-Rögte el magát Oliver.
-Igazat kell, hogy adjak Olivernek.-Csettintett a nyelvével Fred.-Az érzelgőségg megtisztelő feladata a nőkre maradt!
-Hüpp-hüpp!-Színlelt sírást George, mire a vállába bokszoltam.
-Hülye állat!-Bosszankodtam, majd mind elkezdtünk röhögni.

A Roxfort Expresz befutott a 9 és 3/4. vágányra.
Kinéztem az ablakon. A peron zsúfolva volt felnőtt varázslókkal és boszorkákkal, meg a hozzájuk tartozó, még nem Roxfortos gyerekekkel, vagy már nem Roxfortos fiatalokkal.
A vonat nagy zökkenéssel megállt, mi pedig kezünkben a cuccainkal, leszálltunk a vonatról.
Ott álltunk a peronon.
-Na akkor jó nyarat amíg nem találkozunk!-Kezdte a búcsúzkodást Oliver.
-Neked is!-Öleltem meg szorosan.-Vigyázz magadra!-Bukott ki aztán belőlem az érzelgés is.
-Ja, Jean!-Tolt el magától nevetve Oliver, majd a két vállamat megfogva a szemembe nézett.-De ha ez megnyugtat; igérem vigyázok magamra! Most jó?-Veregette meg a vállam.
-Kösz' Oliver!-Röhögtem el magam.
-Jean, megengeded, hogy mi is elköszönjünk Olivertől?-Kérdezte Fred vigyorogva.
-Persze, tessék!-Léptem félre.
És miután az ikrek is eltűntek, elindultunk megkeresni az ikrek szüleit.
Hamar meg is találtuk a többi Weasley-t. Az ikrek bátyjai, Bill, Charlie és Percy már ott áltak az anyjuk mellett.
-Szia anyuk!-Ugrottak az ikrek az anyjuk nyakába. Én megvártam míg kiörvendezik magukat, aztán odaléptem.
-Csókolom Mrs Weasley, Jean Eva Brightmore vagyok és...-Kezdtem a bemutatkozást, de Mrs Weasley félbeszakított.
-Szerbusz kisdrágám!-Húzott az ölelésébe.-Nagyon örülök, hogy nálunk leszel nyáron! Fred és George nagyon sokat említettek téged a leveleikben!-Nézett az ikrekre. Azok csak vigyorogtak.
-Én is nagyon örülök Mrs Weasley, és köszönöm szépen, hogy befogadnak nyárra!-Mosolyogtam.
-Jaj, semmiség kisdrágám!-Legyintett vidáman.-Nade indulás!
És ezzel elhagytuk az állomást.

Hellóka!
Ezzel a fejezettel lezárul Jean első éve a Roxfortban. De történetet folytatom, nyugi!
Remélem tetszett a rész!
D.W.😊