Roxfort //Szünetel//

Isten hozott az Odúban!

Az állomásról egy kék Ford Angliával mentünk el a Wealeyk-k házához.
Mikor kiszálltam az kicsiból és felnéztem a házra, eltátottam a szám.
Az építmény kívülről olyan benyomást keltett, mintha bármelyik pillanatban képes lenne összomlani. Az épülerhez egy hatalmas kert tartozott, és nagy meglepetésemre egy -szedett vedett ugyan- kviddics pálya.
Ám nem volt nagyon időm körül nézni, mivel vissza kellett mennem a cuccaimért, utána pedig Mrs Weasley tovább terelgetett minket be a házba.
A ház belülről nagyon hangulatos volt. Miután levettem a cipőm átsétáltam az előszobán. Az előszobából a nappaliba és a konyhába lehetett átjutni. A nappaliból pedig lépcső vezetett fel a felsőbb szintekre.
-Megjöttünk!-Kiáltotta el magát George. Ajtó csapódást hallottam, és nemsokára egy kis fiú és egy kis lány robogott le a lépcsőn.
-Sziasztok!-Ugrott a kis fiú bátyjai nyakába, ám a kislány megállt előttem.
-Te ki vagy?-Kérdezte.
-Jean vagyok, Fred és George barátja.-Guggoltam le a kis lányhoz. Olyan 7-8 éves forma lehetett.-És te?-Kérdeztem vissza.
-Ginny.-Mondta.-Én vagyok a legfiatalabb a családban, három év múlva megyek elsőbe a Roxfortba.
-Nagyon örvendek Ginny!-Nyomtam egy puszit a kis lány fejére.
Erre a kis Ginny fölbátorodott.
-Ugye sokáig maradsz?-Kérdezte vidáman.
-Szinte egész nyáron itt leszek.-Nyugtattam meg.
-Akkor jó!-Nyugtázta Ginny, majd tovább szökdécselt, hogy megölelje a bátyjait.
Fred és George sétált oda hozzám, a másik kissebb Weasley gyerekkel az oldalukon.
-Jean, ő Ronald, az öcsénk.-Mutatta be nekem a fiút Fred.
-Légyszi hívj csak Ronnak, a Ronaldot nem szeretem.-Nyújtotta felém a kezét Ron, amit meg is ráztam.
-Ron egy évvel idősebb Ginny-nél.-Tájékoztatott George.
-Nagyon örvendek Ron.-Mosolyogtam a fiúra.
-Tudsz varázsló-sakkozni?-Tette föl a kérdés Ron.
-Aha.-Feleltem.
-Majd játszunk?-Kérdezte reménykedve.
-Persze!-Válaszoltam.
-Oké.-Mondta Ron, majd a hugához hasonlóan ő is elszaladt.
-Na gyere Jeanny!-Veregette meg a vállamat George.-Vigyük fel a cuccainkat!
-Velünk fogsz aludni!-Vigyorgott Fred.-Anya megengedte!
-Szuper!-Momdtam majd megfogtam Felhőt aki a kalitkájában kuporgott, és az utazóládámat majd követtem az ikreket fel a lépcsőn.
Ahogy caplattam fel a lépcsőn, döbbentem rá, hogy ez a ház nagyon, de nagyon nagy!
-Amúgy Isten hozott az Odúban!-Kiáltott hátra a válla fölött Fred.
-Odú?-Kérdeztem vissza. Milyen odú?
-Így hívjuk a házunkat.-Magyarázta George.-Na gyere, még sokat kell menni!
-A mi szobánk van legfölül.-Tette hozzá Fred.
-Megnyugtató.-Motyogtam, s közben igyekeztem nem megszakadni a ládám súlya alatt.
Az ikrek pedig ezegyszer sajnos nem vicceltek. A szobájuk tényleg a legmagasabb pontján volt a háznak. Mikor beléptem a szobába és körülnéztem, mindenhol csak a Kviddicshez köthető dolgokat láttam mindenütt, ám az ikreket ismerve, csak egy kicsit lepődtem meg.
-Na itt is vagyunk!-Szusszant nagyot George.-Úgylátszik anya már fölhozta neked a pótágyat.
És valóban! A szobában nem kettő, hanem három ágy volt felállítva egymás mellett, és mind a hármon a Griffendél címerét mintáző ágynemű.
Fred és George letették a ládáikat, és elterültek a két szélső ágyon. Követtem a példájukat, s eldőltem a középső ágyon.
-Végre itt a nyár.-Motyogtam.
-Végre itt van Jeanny.-Mormogták az ikrek egyszerre, mire elnevettem magamat.

Egy óra múlva hallottuk, hogy Mrs Weasley kiabál, hogy kész a vacsora, ígyhát gyorsan lerobogtunk a lépcsőn.
Már mindenki az asztalnál ült, ám a társaság kiegészült férfivel.
-Szia apa!-Köszöntek egyszerre az ikrek a férfinek.
-Sziasztok fiúk és...-Nézett rám kedvesen.
-Jean Eva Brightmore vagyok uram.-Mutatkoztam be.
-Áh, szóval te vagy Jean!-Mosolygott kedvesen rám.-Én Arthur Weasley vagyok.
-Nagyon örvendek Mr Weasley!-Mondtam ki a két szót ma már sokadszorra.
-Na ülj le Jean drágám!-Mondta Mrs Weasley.-Jó étvágyat mindenkinek!-Mondta miután elfoglaltam a helyem Ginny és George között.
Szedtem magamnak két pirítóst, és megkentem őket lekvárral.
A vacsora jó hangulatban telt.
Mindenki a Roxfortos évéről mesélt a szülőknek és a kissebbeknek.
Percy a tanulmányi eredményeit ecsetelte, Bill, Charlie, az ikrek és én kviddicsről beszéltünk, amit a kis Ginny és Ron hallgatott odaadóan, a szülők pedig Percy-re figyeltek.
Egy és fél óra elteltével, Mrs Weasley elparancsolt minket mosakodni és aludni.
Gyorsan lefürödtem, pizsamát húztam, majd kiengedtem a szabadba Felhőt vadászni.
Aztán ágyba bújtunk és még azután is beszélgettünk, hogy Mrs Weasley feljött szólni, hogy mostmár csönd és alvás!
Aztán belealudtam a beszélgetésbe.

Reggel, mikor felébredtem, az ikrek még javában húzták a lóbőrt, szóval gyorsan felöltöztem, és kiosontam a szobából.
Lent a nappaliban csak Ginny-t találtam, aki éppen kártyavárat épített.
-Jó reggelt!-Köszöntem neki.
-Jó reggelt, Jean!-Köszönt vissza a kis lány, majd újra elmerült az építésben.
-Segíthetek?-Kérdeztem, mikor láttam, hogy nem nagyon boldogul a kártyavárral.
-Aha, köszi.-Mondta, és arrébb húzódott, hogy én is odaférjek.
Együtt építettünk tovább.
Már majdnem készen voltunk a várral, mikor az egyszercsak felrobbant.
-Robbanós snapszli pakli.-Állapítottam meg bosszúsan.
-Biztos Fred és George hagyta elől...-Motyogta Ginny, miközben az arcát törölgette a kezével. Valjukbe láttszott rajta, hogy egy kicsit megijedt a robbanástól.
Ekkor megérkeztek az ikrek.
-Szép az arcotok!-Röhgték el magukat mindketten. Képzelhetem, hogy néztünk ki!
-Látod Freddie, mégiscsak jó ötlet volt előlhagyni azt a kártyát.-Röhögött George.
-Én megöllek titeket!-Fogadkoztam, majd nekik rohantam. Ez váratlanul érte őket, így nemsokára a földön hevertek.-Na így már jobb!-Csapkodtam össze a kezeimet, mint amikor valami nagy dolgon van túl az ember.
-Szerintem mossátok meg az arcotokat.-Tápászkodott fel a földről Fred.
-Ez mondjuk jó ötlet.-Adtam neki igazat, majd Ginny-vel a fürdőszoba felé vettük az irányt.
Pár perc múlva, immár tiszta arcal, és a víznek köszönhetően frissen, léptünk ki a fürdőből.
Nemsokára a Weasley család többi tagjai is felébredtek, és leültünk reggelizni.
Reggeli után kimentünk törpétleníteni és kviddicsezni. A többiek játszottak és én voltam a bíró.
Szuper napom volt!

D.W.☺