Lolita | Jimin ff

2. fejezet

Közel két hét telt el Jimin érkezése óta. A fiúnak nem volt igazán ideje körbenézni a városban, hiszen azonnal beleavatták a lovagi dolgokba. Sok mindent kellett elkezdenie megtanulni. Lovaglás – amit már valamilyen szinten tudott eddig is –, fegyverhasználat, a megannyi szabály és a megfelelő tiszteletadás – amit már eddig is tudnia kellett hercegként. Ugyan sokszor méregette a többi fiú furcsa külseje miatt, de ezzel próbált nem foglalkozni. Mondjuk sokszor érezte magát kellemetlenül, amit szerintem mindenki így tett volna, ha folyamatosan szem előtt tartották volna a kinézete miatt.

Az egyik lovaggal kellemes beszélő viszonyba keveredett, ami megnyugtatta őt. Hiszen a kezdeteknél félt attól, hogy senki sem fog vele szóba elegyedni.

A fiút Jung Ho-seoknak hívták. Egy 23 éves, előkelő családból származó lovag volt. Mindig mosolygott, de olyannyira, hogy azzal bárki napját be tudta aranyozni csupán pár másodperc alatt. Ő volt a hadsereg nagy kedvence. Életvidám volt annak ellenére is, hogy az életét kockáztatta ugyanúgy, mint a társai. Na meg a külseje is figyelemre méltó volt. Sötétbarna haj, mandula alakú, szintén barna szemek, gödröcskék és aranyos mosoly. Magas termet és izmos karok, férfias kezek és széles váll. Kétség sem fért ahhoz, hogy sok lány szemezgetett már vele.

Viszont a fiúnak volt egy különleges kapcsolata, amely már nem egyszer váltott ki irigységet és féltékenységet az emberekből. Hiszen ki nem lenne népszerű a lakók körében, ha egy felsőbbrendű lánnyal is jóban lenne?

Két hét kemény munka után a lovagok kaptak két pihenőnapot, ami szinte megváltás volt számukra. Hát mégis ki nem merülne ki azok után, hogy nehéz páncélzatban lovagol és újabb és újabb gyakorlatokat hajt végre a nyári forróságban? Mindez pedig két héten keresztül egyhuzamban nagy megpróbáltatás volt.

Így hát a pihenőnapot kihasználva Hoseok elvitte Jimint a városba sétálgatni, hogy bemutathassa neki a birodalmat. Sok mindent megmutatott neki és eközben minél többet tudtak meg egymásról, annál jobban feloldódott a hangulat. Persze Jimin mindvégig titkolta azt, hogy ő valójában egy herceg, hiszen félt attól, hogy ebből bármilyen vita is kitörhet. Egyszerűen csak el akart vegyülni a tömegben és elengedni minden problémát.

A délelőtt gyorsan elszaladt, a két fiú pedig úgy döntött, hogy inkább visszasétál a palotához, amelynek közelében viszont megláttak egy lányt, aki a szökőkút melletti padon ücsörgött. Fekete haja oldalra be volt fonva és barna szemei szinte ragyogtak. Ajkai kellemes rózsaszín színben festettek, ami tökéletesen illett világos bőréhez. Hosszú ruhája sötét színekben pompázott, melyen belül főleg a fekete, fehér, és a lila dominált. Fekete lovaglócsizmájával unottan rugdosott egy kavicsot, kezével – amit egy csipkés kesztyű fedett – egy nagy fekete fríz lovat tartott magához közel, az állat pedig nem mesze tőle legelte a friss zöld füvet. Hosszú, fekete, hullámos sörénye oldalra omlott, fekete szőre pedig szinte csillogott a napfénytől. Fehér izzasztója szinte világított a sötét állaton.

Jimin azonnal meg is kérdőjelezte, hogy kicsoda is.

- Hát ő meg ki?

A kérdésre felfigyelve Hoseok azonnal az ismeretlen személyre kapta a tekintetét, majd miután rájött arra, hogy kicsoda is ő valójában, elmosolyodott, amellyel jól láthatóvá váltak aranyos kis gödröcskéi.

- Az a lány? Ő a húgom.

- És mit keres itt a palota környékén? Tudtommal ide csak lovagok és az uralkodók jöhetnek be, nem? – értetlenkedett Jimin, miközben megindultak a lány felé.

Hoseok kuncogott.

- Hyunjae kivétel. Ő jóban van a hercegnővel – sóhajtott fel – Neki van engedélye rá.