Varázslatos valóság /SZÜNETEL/

Varázslatos Valóság

Először szeretnénk leszögezni hogy mi ikertestvérek vagyunk, de külsőre nem hasonlítunk vagyis, kétpetéjű ikrek vagyunk. Mindketten barna hajú, barna szeműek vagyunk. Kreolos a bőrünk, bár Roxinak egy ici-pici árnyalattal barnább. Mindkettőnknek hosszú hajunk van, Eysan leengedve szereti, míg Roxanne felkötve. A személyiségünk is elég különböző. Csak tudatni szerettük volna veletek hogy, milyenek vagyunk.

Roxanne Russo

Egy nap unalmunkban ültünk az ablakpárkányon, és azt vettük észre hogy csengetnek. Egymásra néztünk a testvéremmel (de milyen fura hogy csak 5 perccel idősebb nálam) na mindegy. Mivel rajtam volt a sor én nyitottam ki az ajtót, de azért is mert a szüleink nem voltak otthon. Kinyitottam az ajtót, és amit elsőnek megláttam az egy bagoly volt ami elrepült a fejem felett, és leejtett elém kettő levelet. Nem ijedtem meg mivel nem vagyok olyan ijedős "kislány" , mint a többi, de erről nem érdemes beszélni. Lehajoltam, felvettem a leveleket, és bevittem a nővéremnek.

Erre megkérdezte -Ki volt az? -Én erre vállat vontam és ezt mondtam -Szerintem a postás mert ezeket találtam az ajtó előtt. Nyújtottam felé a levelet.

Eysan Russo

-Ugye, nem a Roxfortból jöttek azok a levelek?-Néztem izgatottam a testvéremre.

Ő felhúzott szemöldökkel pillantott rám, szemei a hatszorosára nőttek. -Hú, az nagyon jó lenne! -Mondta izgatottan

Erre gyorsan elkezdtük kinyitni a leveleket. Az én levelem így szólt:

Kedves Eysan Russo!

Örömmel értesítjük hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány-és Varázsló Képző Szakiskolájába.

Mióta betöltöttük a 11-et azóta nagyon vártunk a levélre. Mivel a mi családunk aranyvérű.

Mikor ő is elolvasta a levelet láttam , hogy tátva maradt a szája, és nekem ezen elkellett vigyorodnom, mire észbe kaptam már egymást ölelve ugráltunk a szobában.

Roxanne

Alig akartam elhinni, hiszen abba az iskolába kaptunk meghívást amiről anyu mindig annyira sokat mesélt. De mégis igaz volt , hiszen ott állt feketén-fehéren.

Mikor vagy 10 perc után abba hagytuk az ugrálást, ezt mondtam neki: -Héj, Eysan! Szerintem legyen meglepetés anyuéknak, amúgy is mindjárt hazaérnek. -Mondtam kifulladva az ugrálástól. -Ez jó ötlet Roxi! -mondta gonosz vigyorral.

-Ne nevezz Roxinak!

-Miért ne? Apu mindig így nevezett téged!

-De 3 éves voltam! -Kezdtem mérges arcot vágni , de csak csúnya vigyor jött ki belőle.

-Pont olyan az agyi szinted is! -Mondta nevetve. Erre én meghúztam a haját, és elkezdtem futni előle mivel tudtam,hogy üldözni fog. Bekövetkezett amit mondtam. Vagy 20 percig kergettük egymást, de megszólalt egy hang a bejárati ajtónál.

-Mi ez a nagy ricsaj? -Ez apa volt. Bejött a nappaliba ahol én a földön feküdtem tépett hajjal. Felálltam.

-Ő kezdte!!! -Mondtuk egyszerre egymásra mutatva, így úgy néztünk ki, mint a gyerekek akik nem bírják bekötni a cipőjüket.

Eysan

Kínos volt a csönd. Mi még mindig egymásra mutatva álltunk. Igaz, hogy meglepetésnek szántuk, de úgy éreztem muszáj közbelépnem.

-Levelek jöttek a Roxfortból! -Erre Roxanne rám pillantott meglepődött tekintettel. -Felvettek minket! Hadartam hozzá

-Tudtam, hogy hamarosan jönni fognak a levelek! -Mondta anya karba tett kézzel, miközben jött be a nappaliba.

Erre megkönnyebbülve mosolyogtunk egymásra Roxival .

A nap másik fele arról szólt, hogy anyáék a Roxfortról és az Abszolútról meséltek. Nagyon szeretjük hallgatni az olyan történeteket, de azt még sosem árulták el hogy melyik házba kerültek.

Mivel annyit hallottunk az Abszolútról megkértük őket, hogy hagy menünk el ketten oda. Szerencsére beleegyeztek, de azért mindent elmagyaráztak, hogy mit és hogyan is csináljuk.

Már délután volt, és mi az ablakpárkányunkon ültünk az emeleten, és beszélgettünk.

-Héj Roxy, szerinted anya, és apa miért nem árulja el hogy melyik házba kerültek?

-Nem tudom, de az elég fura lenne ha az egyiket a Griffendélbe másikat pedig a Mardekárba osztották volna.

-Hát igen, túl fura lenne Roxi!

-Na de szerintem hagyjuk is ezt a témát, és készülődjünk a holnapra, hiszen nagy nap vár ránk, az Abszolútra megyünk Eysan!

Szeretnénk megköszönni azt a sok segítséget, és a borítónkat ILLUMINATCHO666 -nak , és LGDria -nak. Nélkületek nem ment volna.