A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

10.fejezet-veszekedés

-Ti meg mit csináltok? -kérdezte valaki. Erre Juan leugrott rólam, én pedig sietve felültem. Olivia és Kevin állt a folyosón karba tett kézzel egymás mellett, vagyis a ,, haragszunk Derbára, mert másokkal is ismerkedik" klub elnökei.

-Te tényleg elmész vele randizni?-bökött az ujjával Juan felé a fiú, miközben olyan megvetően nézte végig, hogy még nekem is felállt a szőr a hátamon tőle.

-Igen. -mondtam habozás nélkül.

-Miért mi van benne ami annyira tetszik neked?

-Ezt hogy érted? -ráncoltam a szemöldököm.

-Én szerintem megyek. Később találkozunk. -mondta Juan és felkelt a helyéről.

-Nem nem mész te sehová. Itt maradsz. -lökte vissza a helyére Kevin, mire felpattantam, és közéjük álltam.

-Hagyd békén őt Kev.-morogtam halkan, de annál határozottabban.

-Végig fog ő is hallgatni.

-Nem értem. Mégis mi bajod van Kevin Rassh? -sziszegtem ellenségesen.

-Az, hogy még csak nem is ismered. Tök ismeretlen, és te még elmész vele randizni, vagy akárhová.

-Nem is megyek el vele akárhová.

-Igen? Akkor hol voltál ma délután? Senki sem tudott rólad semmit, nem vetted fel a telefont. Csak valaki véletlenül látta, ahogy felülsz mögé egy motorra és elhajtotok!!-kiabált Kevin. Még sosem láttam őt ilyen dühösnek.

-Én most felmegyek ezt magatok között kell elintéznetek.-mondta Juan és amilyen gyorsan csak tudott eltűnt a folyosóról.

-Vele voltam. -mondtam higgadtan. Majd mikor láttam hogy mondani akar valamit gyorsan közbevágtam.-Felszálltam mögé arra a motorra, mert megbízom benne.-kiabáltam már én is.

Erre nem mondott semmit, csak sarkon fordult és elment. Olivia aki eddig csak csendben hallgatott végre megszólalt. Kifújtam a levegőt, és leültem. Nagyon kifárasztott ez a vita.

-Deb. Nekem sem tetszik az a csávó. -mondta halkan Olivia aki eddig csak állt és hallgatta a beszédünket.

-Igen? Megtudhatom miért nem? Mert mindha egyszer azt mondtad volna, hogy jól néz ki.

-Van benne valami... Valami vad.
Felnevettem. Ha tudná mennyire igaza van.

-Ne nevess te is észrevetted ne tagadd.-háborodott fel egyből.

-Talán egy kicsit más,mint az emberek 90%-a, de az miért baj? Legalább van egyénisége. -komolyodtam el.

-Nem baj, csak fura. Az emberek pedig nem szeretik a fura dolgokat.

Megfordult és ő is fakepnel hagyott. Én csak álltam ott, és a szavait elemeztem. ,,az emberek pedig nem szertik a fura dolgokat".

-Csakhogy én nem vagyok ember.-morogtam az orrom alatt.