"Igaz, még csak 15 éves vagyok, de érzek valamit Gilbert iránt. De egyszerűen nem merek a közelébe menni, mert csak elpirulok. Inkább távolabbról szoktam néha figyelni... „
Kicsengettek a 3. óráról is. Már haza lehetett menni, mivel ez volt legelső napunk, így csak 3 óránk volt. Összeszedtem tankönyveimet, felvettem kabátomat, majd útnak indultam. Messze laktam a sulitól. Gilbert járt a fejemben egész végig. Hallottam, hogy valaki lohol a hátam mögött, és egyre közeledik hozzám. Biztos voltam benne, hogy Gilbert az, és haza fog kísérni. Hát nagyot tévedtem. Egy világosszőke, hosszabb hajú, szenvedélyesnek tűnő fiú rohant felém vigyorogva, egy vörös rózsával a kezében. Megálltam, majd szembe fordultam vele: - Hé, te meg minek követsz?! - mordultam rá. - Bonjour, madame. - majd kezet csókolt nekem. - B-Bonjour...? - néztem rá értetlenül. Biztos voltam benne, hogy valami francia hapsival van itt dolgom, mivel ők ilyen szenvedélyesek. - Kedvesem, elárulod nekem szépséges nevedet? - hátratette üres kezét, majd a rózsát tartó kezét felém nyújtotta. Teljes mértékben paradicsom vörössé váltam. - É-É-ÉÉn? - néztem rá idegesen. - N-Nem tévesztettél össze v-valaki mással? A-Amúgy [Név] vagyok... - majd közelebb húzott magához. Azt se tudtam, merre nézzek.
Gilbert szemszöge
"Egy bokorból figyeltem a párbeszédet, mivel köztudottan, én imádok mások után kémkedni, kesesese~! Azt is láttam, hogy kezet csókolt neki... Az a szemét Francis! Ezt még megjárod! Majd előugrottam a bokorból meglepetésszerűen. „
Mindketten Gilbert-re szegeztük fejünket. Francis majd szétrobbant az idegtől, én pedig nem tudtam érzéseimet kontrollálni. - Te szemét dög! Hogy merészeltél egy frauval ilyet tenni?! Takarodj innen! - üvöltözött Gilbert vele. Én csak ott ácsorogtam, rengeteg érzéssel tele. Nem tudtam, hogy most sírjak, vagy dühös legyek. Inkább a legelsőt választottam. Sírva, mint egy dedós, hazáig rohantam. Szívem összeszorult, annyira ideges, és szomorú is voltam egyben. - Ne, várj, kérlek, [Név]! - rohant utánam Gilbert. Mikor hozzám rohant, eszembe jutott, mi ez az érzés. Mellkasom lüktetni kezdett, felment a vérnyomásom egy kicsit. Azt hiszem, szerelemnek hívják. Micsoda ostoba egy mondat! D-Dehogy szeretem őt, áh, én hogy is szeretném, kizárt dolog... - Ne haragudj. Nem akartam ezt tenni veled, és a mai ellökést is bocsi... - hirtelen megállt, összerezzent. Az egész környéken síri csend volt, egy lélek sem volt kint. Csak a madarak beszélgettek buzgón, senki más egy mukkot nem szólt. - Mondd... Te... Érzel... Áh, mindegy, hagyjuk. - majd előrefelé kezdett sétálni. - Hazakísérjelek? Hol laksz? - kérdezte lehajtott fejjel. Elmondtam neki, hogy hol lakom, majd ketten hazamentünk. Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak rá-ránéztünk egymásra. Francis-szal azóta nem tudom, hogy mi van. Nem is akarom. Majd csak otthon kaptam észbe, hogy szerelmes vagyok Gilbert-be.
Folytatás következik...
- Szótár -
Bonjour! = Helló!
Madame = hölgyem
Frau = lány
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
