Csak az ütőeremen át

Prológus

-Kicsim...-szólt lágy de megtört hangon anya.-Menj el a fogadóba kérlek...

-Hol van már az italom?!

-Hozz...Hozz apádnak inni és mond hogy majd megadjuk! Siess!

Rohantam. Rohantam mert tudtam ha kések apa mérges lesz. Mennyi lehettem? 7 éves? Rohantam a kancsóval a közeli kis házba, ahol bár kis unszolás után de odaadták a kért bort. Siettem volna vissza ám ekkor két világító fényt láttam meg. Auto? Nem kellett volna ennyire sietnem, hogy az úttesten is átrohanjak.

-Büdös kölök! Ne az utca közepén járkálj!

Sietnem kell. Nekem most sietős a dolgom de ott és akkor, mikor az utas is kiszállt a járműből, hogy megnézze mi történt...

-Mi az? Miért álltunk meg?

Nagy barna szemeit rám szegezte. Gyönyörű volt és elegáns. Szmokingot viselt és bot volt a kezében.

-Elnézést Uram de ez a ...

-Herceg.

-Hogy mondja?

-A megszólításom. Herceg.

A sofőr mélyen meghajolt és elhátrált. Ekkor még csak báró volt. Vicces igy emlékezni rá.

És ekkor pecséte meg sorsom...

-Hé...Nem esett bajod?

Nem tudtam egy hercegnek, hogy illik felelni ezért felpattantam és meghajoltam.

-Jól vagyok...Uram.

Felpillantottam és egy laza kis vigyort láttam csillanni szája szélén.

-Akkor hát ég veled...-mondta majd beszált szépen és kecsesen és már itt se volt. Mintha nem járt volna itt senki...

Így találkoztam vele ... Csak egy kölyök voltam míg ő egy tekintélyt és tiszteletet parancsoló vámpír herceg.

13 évvel később

-Anya!! Elmentem !-kiáltottam a konyhába.

Már sok év eltelt azóta és valahogy néha napján azóta is eszembe jutott az a kisugárzás és az a gyönyörű szempár.

Nemrég töltöttem be a huszadik életévem és már úgy voltam vele hogy nagyon gyerekes folyton vissza-vissza gondolni erre.

-Várj kicsim! Sapka van rajtad!? Ugye elpakoltál mindent?!

Anya..Ti-pi-kus. Mintha nem nevelt volna önállóra.

-Igen anya. Még naptej is van nálam és igen viszek papucsot és minden van ami kell. -mosolygok rá.

Az állás pont jókor jött.
A barátnőm talált rá a neten én pedig lecsaptam rá. Már nem köt semmi ide tehát szabad az út!
Szállást ad a hely, hiszen messze van. Csúnya szóval egy takarító leszek de egye fene! Nagyon jól fizet és ez megér nekem ennyit. Mindegy mit csinálok...Csak legyen hasznos vele.

-Jó utat kicsi Luci.

És így indultam el a kb. 100 kilóméterrel arrébb álló hatalmas kúriába.

Égtem az izgalomtól és feszűlt is voltam. Allig vártam, hogy lássam az én titokzatos munkaadómat.