A tenger nővérei | ✔

6.

Tinából csak úgy ömlött a szó, ahogy elmesélte az egész történetet a kedves, öreg tintahalnak. Miközben beszélt, nyugtalanul úszkált előre-hátra, hogy jobban tudjon gondolkozni.
- Ugye érti, Gary úr - kezdte -, hogy mindenképpen meg kell találnom a barátját, Csáp urat? Muszáj megkérdeznem, hogy látta-e az erszényemet, benne a kristállyal.
- Nos, akkor csak egyetlen dolgot tehetünk - szólt Gary, miközben komótosan kinyújtotta karjait, hogy előrelökje magát a vízben. - Meg kell látogatnunk Csáp urat.

Az ifjú sellők lelkesen követték, ide-oda kanyarogtak az erdőben, csillámló farkukkal pacskolva a vizet. Gary lomhán pöfögött előttük. Úgy tűnt, a mulatságos tintahal ismeri a rejtélyes hínárerdő minden zegét és zugát, ezért a sellők bizakodni kezdtek. Nem sokkal később Gary félrehúzott néhány bíborszín moszatfonalat. Mögöttük ott pihent a vízben a királyrák, aki megcsípte Tina farkát.
- Ébredj, Csáp, öregfiú! - keltegette Gary. Karjaival finoman megböködte az álmos rákot. A rák kinyitotta az egyik szemét.
- Ó, kedves Csáp úr! - szólította meg Tina. - Tényleg igazán sajnálom, hogy felébresztettem, mert ráültem a páncéljára. Kérem, bocsásson meg!

Csáp úr Gary-re, majd Tinára pislogott. Álmosnak és nagyon zavarodottnak tűnt.

- Tetszik tudni, Csáp úr - magyarázta Tina -, rettentő nagy bajban vagyunk. HATALMAS hibát követtem el, és ezért elveszítettem a kis rózsaszín tarsolyomat. Lehet, hogy ez nem hangzik túl fontosnak, csakhogy az erszényemben egy bűvös kristály volt. És Neptuna királynőnek szüksége van arra a kristályra, hogy legyőzze Avelinát, és megvédje a tenger lakóit.
- He? Megvédeni a tenger lakóit? - motyogta Csáp úr, miközben kinyújtózkodott, és kidörgölte szeméből az álmot. - Ez már jobban hangzik, mint egy öreg fickó páncéljára ugrani!
- Meg kell találnom azt a rózsaszín erszényt! - jelentette ki Tina. - Szeretném tudni, nem látta-e, amikor önbe botlottam. Nem lebegett itt, miután elúsztam?
- Mit? Egy gombaszín mellényt? - kérdezett vissza Csáp úr.
Tényleg nagyot hallott.
- Nem! - kiáltották a sellő. - EGY RÓZSASZÍN ERSZÉNYT!
- Jó, jó nem kell úgy kiabálni! - panaszkodott a rák. - Tökéletesen hallok, higgyétek el. Ami azt illeti, éppenséggel láttam egyet. Csacska kis dolog, gondoltam magamban. Nem lehet megenni, hát odaadtam néhány kis csikóhalnak. No, szép napot!

Gary intett a sellőknek, hogy ne zavarják tovább a fáradt, öreg rákot. A bíborszín moszat összezárult Csáp úr körül, és a rák újra mély álomba merült.

- Nos, most már csak a csikóhalakat kell megtalálnunk - jelentette ki Tina.

Gary elindult előre, az erdő széle felé. A moszat ritkulni kezdett. Csillámló kék és sárga halak pillantottak fel a hínárlegelésből, kíváncsian, vajon mit keres errefelé hat sellő.

A víz feletti világból besütött a napfény. Végre Tina és barátnői megpillantották a csikóhalakat. Kunkori farkuk, íves nyakuk és édes arcocskájuk volt.
- Hát nem bájosak? - suttogta Liza. - És nézzétek! - szólt Tina izgatottan, az apa csikóhalra és családjára mutatva. - A tarsolyommal játszanak!

A nagyobb csikóhalak Tina övének két végét tartották, és a kisbabát húzták vele. A bébi úgy ült az erszényben, mintha az babakocsi lenne, és izgalmában nagyokat sikkantott.
- Jaj, de aranyos! - olvadozott Lili.
- Ajaj! Nem fognak vajon felháborodni, hogy vissza kell adniuk? - nyugtalankodott Tina. - Remélem, a kristály nem pottyant még ki belőle! Az szörnyű lenne!

Ezt azonban csak egyetlen módon deríthették ki...

Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt, mivel most volt időm írni.
Elképzeléseim szerint a következő, vagyis utolsó rész a hétvégén nem valószínű, hogy kikerül... De igyekszem minél gyorsabban megírni, mivel a legutolsó rész általában a legizgalmasabb. És ez itt sem lesz másképp!
Ha tetszett nektek ez a rész, jelezzétek nekem egy szavazattal!
Én Kamyllahh voltam, a következő (utolsó) részben pedig találkozunk!
Sziasztok!:)