Lolita | Jimin ff

3. fejezet

A másnap újabb meglepetéseket hozott. Mintha a sors olvasna Jimin gondolataiban: volt szerencséje ismét találkozni a hercegnővel, ráadásul úgy, hogy szinte teljesen kettesben maradtak, ha a közelben sétálgató lovagokat nem vesszük figyelembe, akik nem vették észre a beszélgetésüket.

Na de kezdjük is el az esetet a legelejétől.

Jimin éppen sétálgatott a palota közelében. Ki szerette volna kicsit szellőztetni a fejét és friss levegőt szívni. A nap forróan sütött, a fák ágain madarak csicseregtek szebbnél-szebb dallamokat. A közelben a szökőkút vízének nyugtató csobogását lehetett hallani és... énekelgetést?

A herceg a furcsa hangra azonnal felkapta a fejét és hallgatózott.

Egy lány dalolászott a közelben. Hangja lágy és selymes volt, ami a fiút valamiért teljesen megnyugtatta. Furcsa bizsergés járta át porcikáit és szinte öröm volt számára hallgatni ezt a gyönyörűen csengő hangot. Olyan volt, akár egy angyal éneke.

Megindult a hang irányába, ami ez által egyre csak erősödött. Mikor pedig úgy érezte, hogy kellő közelségben van hozzá, óvatosan kipillantott egy bokor mögül. Viszont mikor meglátta az énekhang tulajdonosát, szíve nagyot dobbant.

A hercegnő volt az. Ruhája most kék színben pompázott, ami tökéletesen illett babaarcához és hatalmas szemeihez. Haja gyönyörű hullámokban omlott vállaira, amely valóban olyanná tette, akár egy angyal. Kétség sem fért ahhoz, hogy a birodalom nem panaszkodhatott rá, hiszen álomszép volt.

Viszont amilyen kislányos volt kívülről: olyan volt is belülről. Gyenge, félénk, furcsa, és kissé elvont. Szokásai furcsábbnál-furcsábbak voltak.

A lány mit sem sejtve énekelgetett tovább. Viszont mikor cipők kopogását hallotta maga mögül, ijedten kapta hátra a tekintetét. Mikor pedig felismerte az illetőt, azonnal elkapta zavarában a tekintetét és elhallgatott.

- Szép hangod van – mosolygott rá a fiú bátorságát összegyűjtve.

De mindez hiába: Hwara nem akart megszólalni, csak teljes testtel felé fordult.

- Te vagy a hercegnő, igaz? – indult meg felé Jimin, mire az hátrált ijedtében egy lépést. Olyan volt, akár egy félős kiscica, aki fél az ember hatalmas kezétől.

Válasza csak egy bólintás volt.

- Miért nem beszélsz? – vonta fel a fiú a szemöldökét és ismét közelített felé – Elég furcsa egy hercegnő vagy – állt meg közvetlen előtte, mire az nagyokat pislogva meredt vissza rá. Ezt látva Jimin hátralépett és zavartan megvakarta a tarkóját, miközben nem nézett a lány szemébe – Öhmmm... khm... b-bocsánat... - még maga is meglepődött azon, hogy mennyire gyorsan közelít a lány felé és milyen bátran beszél hozzá. Mintha egy teljesen más ember lett volna az eddigihez képest. De nem akarta még neki megmutatni ezt az oldalát, hiszen fiú létére igenis volt egy nyomulós oldala. Viszont így, hogy Hwara, egy csodálatos és borzasztóan aranyos hercegnő állt előtte: nem tudta magát megfelelően kontrollálni.

- Mégis mi a fene van velem? Hiszen ez csak egy lány... na jó, igazából egy nagyon is különleges lány. Ő, hogy én ebből hogy fogok kimászni...

- T-Te vagy Jimin, ugye? – szólalt meg félve a lány. A nevét hallva az említett szíve szinte azonnal elolvadt, hiszen ahogyan kiejtette azt, az nagyon aranyos és szívmelengető volt. Legszívesebben egész nap elhallgattatta volna azt, ahogyan beszél hozzá.

Ahogyan ráemelte a lányra tekintetét, azonnal elmosolyodott, amitől az említett pulzusa hirtelen az egekbe szökött.

- Honnan tudod a nevem? – kuncogott.