Olivia

3. - Oké, de akkor velem kell ebédelned-

Reggel pontban 6 órakkor egyszerre szólalt meg Spenc és az én ébresztőm. Mindketten hirtelen kaptuk fel a fejünket, majd hatalmas nevetésben törtünk ki ahogy megláttuk egymást. Gyorsan lekapcsoltam a rikácsoló eszközt, majd nagy nyújtózások közepette a fürdőbe mentem és lezuhanyoztam. Nem bánom, hogy volt annyi eszem, hogy elhozzam a saját ágyneműmet. Így érezhettem az otthon illatát amit olyannyira hiányolok. Hiányolom, hisz teljes 18 évig ott éltem. Ott sírtam, ott nevettem. Talán ha apukám is velem jött volna, akkor nem hiányozna ennyire. Lelkiismeret furdalásom van. Ott hagytam őt egyedül. Nincs senki aki segítene neki, nincs senki ott aki megakadályozza, hogy vissza zuhanyon a letargikus állapotába. „Biztos rendben lesz, Olivia. Nagyfiú és menni fog neki, immár egyedül is" mondogattam magamban, hogy elűzzem a sok pesszimista dolgot. A fürdőt elhagyva a köntösömben mentem a teraszra, hogy megnézzem milyen időre ébredt London. Kellemes időjárás uralta a levegőt, így boldogan tudattam magammal, hogy egész nyugodtan fel vehetek szoknyát. Ki kell használni a Szeptember első hetében megadatot jó időt. A szekrényemből kivettem a fekete szoknyámat, a fekete harisnyámat, kerestem egy hosszú ujjú fekete-szürke csíkos pólót, majd ezeket magamra aggattam. A pólót betűrtem a szoknyába, felvettem a lábamra a fekete magassarkú cipőmet, és a bokámnál össze csatoltam a pántját. Spenc még zuhanyozott, szóval a szobai kistükörben kivasaltam a hajamat és megcsináltam a sminkemet. Soha nem viszem túlzásba, egy kis alapozó, tusvonal és szempillaspirál után késznek nyilvánítottam magamat. Spenc kijött a fürdőből és rám nézett

-Ilyen nincs – sóhajtotta – milyen csinos vagy már?

-Gyere, segítek neked mert el fogunk késni – csaptam össze a tenyerem és kinyitottam a szekrényét. Elővettem a kék szoknyáját, hozzá egy fekete trikót, testszínű harisnya, kék magassarkú cipő. Haját begöndörítettük, gyors smink és a suli táskát felkapva elindultunk az ebédlőbe. Jó is volt, mert már korgott a gyomrom az étel hiánya miatt. Az étkező fele már megtelt diákokkal, mi pedig beálltunk a sorba, hogy kapjunk mi is a reggeliből. A tálcámat megpakoltam kenyérrel, joghurttal, vettem gyümölcsöt és egy tál sonkás tojásrántottát, majd Spenccel együtt egy asztalhoz mentünk.

-Kérsz kávét vagy teát? – kérdeztem

-Aha, teát légyszi – mosolygott rám. Bólintottam és az asztalhoz mentem ahol egy nagy termoszba volt kikészítve a lefőzött fekete kávé. Egy csészét tettem alá, megnyitottam aztán egy másikba forró vizet engedtem és keresgéltem egy tea filtert.

-Jó reggelt, még mindig nem tudom a nevedet kisasszony – szólalt meg mögöttem egy hang. Fel egyenesedtem és a hang irányába fordultam

-Jó reggelt Harry – mosolyogtam rá, majd elvettem a kávét és a vizet és arrébb álltam, hogy ő is hozzá férhessen az italhoz. A forró vízbe erdei gyümölcsös ízt lógattam, majd a kávémat kezdtem ízesítni

-Milyen órával kezdesz? – kérdezte

-Azt hiszem, hogy irodalommal – válaszoltam

-Én tesivel – vigyorgott

-Szívás – kuncogtam majd a két csészét magamhoz véve rá mosolyogtam és elindultam az asztalhoz

-Mi a neved? – kiabált utánam. Megfordultam majd egy mosoly keretében megvontam a vállam, megfordultam és vissza mentem Spenchez. Óvatosan hátra pillantottam, ahol Harry fej rázva kuncogott miközben a teáját ízesitette.

-Mondd, hogy egy osztályba kerültünk – nézett rám könyörgő szemekkel Spenc

-Attól függ, hogy milyen szakra jelentkeztél – húztam fel a szemöldökömet