The New Classmate // Shawn Mendes Fanfiction

9.

Reggel, jobban mondva délben, Sam bökdösésére keltem.

- Riley?- bökdösött tovább.

- Ahhh- nyöszörögtem válasz képen.

- Szuper, fent vagy- mocorgott. Nagy nehezen felültem, megdörzsöltem a szemem és kérdőn néztem rá.

- Miért? MIÉRT?- dramatizáltam.

- Te vagy soron a reggeli készítésben, emlékszel?- emlékeztetett.

- O, hogy az a- kaptam észhez. A tükör elé lépve unottan konstaláltam, hogy igen, úgy nézek ki mint a szomszédlány kelés után, így mit sem törődve az öltözékemmel (fekete atléta, piros kockás gatya) siettem le a konyhába.

A legelső dolgom egy aspirin volt, ami után nekiálltam a rántotta és kávé készítésnek. Közben csöndben szidtam magam, amiért kitaláltam ezt a rendszert. Sam lekászálódott utánam és átvette a kávé készítést.

- Szóval, Sam- néztem rá egy pillanatra- Mesélj csak, mi ez a nagy érdeklődés az xbox iránt?

Zavartan gyömöszölte az egyik tincsét a füle mögé és vállat rántott.

- Ki kellett próbálnom, túl sokat beszéltetek róla- füllentett.

- Kam, de jó- vigyorodtam el és neki dobtam az épen kezembe kerülő konyharuhát.

- Jajj hagyj már- dobta vissza mosolyogva.

10 perc múlva Matt és Hanna botorkáltak be a konyhába. Hanna vonakodva bár, de leült mellém az asztalhoz.

- Beszélhetnénk?- nézett rám könyörögve. Utáltam amikor így néz. Tudta jól, hogy bedőlök neki.

- Átjössz?- kérdeztem válaszolva ezzel a kérdésére. Megkönnyebbülve eleresztett egy mosolyt.

- Igen- bólintott. Küldtem felé én is egy mosolyt és bekaptam egy falat rántottát.

- 'Reggelt- köszönt Shawn rekedtes hanggal ahogy belépett a konyhába. A szívem hevesen kezdett dobogni. Nem fair, hogy még reggel is ilyen jól néz ki.

- Miújság Michael Jackson?- célzott Matt Shawn tegnapi táncpárbajára. Shawn nevetve legyintett, elvett egy bögrét a szekrényből és leült a másik oldalamra, de legnagyobb meglepetésemre előtte nyomott egy puszit az arcomra. Fülig pirulva ettem tovább a reggelimet.

- Jövőhéten te leszel soron az alázásban- mutatott rá a villájával Matt-re, aki vette az adást és elfogadta a kihívást. Sam egy ideig feszülten üldögélt, majd megszólalt.

- Nekem rohannom kell- fejezte be a reggelit.

- Hova rohansz?- kapta fel a fejét Han. Találkozott a tekintetünk és szó nélkül megbeszéltük, hogy tuti pasi van a dologban.

- Dolgom van.

- Milyen dolgod?- szóltam közbe én is.

- Sürgős.

- De micsoda?- hajolt előre Hanna.

- Meghalt az öcsém madara, el kell temetnünk- improvizált és kirohant a helyiségből.

- Van madaruk?- nézett értetlenkedve Shawn.

- Öccse sincs- paskoltam meg a karját, amolyan „Engedd el" stílusban.

- Akkor miért mondta?

- Srác van a dologban- mondtuk egyszerre Hannaval. A két fiú zavartan nézett össze, aztán egyszerre ránk.

- Menjünk, ezt még ki kell veséznünk- álltam fel Hannara nézve. Bólintott és szedelőzködni kezdett.

- Eldobjalak titeket?- ajánlotta fel Matt.

- Szerintem elfogadjuk- bólintott Hanna.

- Shawn?

- Én is- bólogatott és gyorsan bekanalazta az utolsó szem tojást.

Nem vittem túlzásba a felöltözést. Igazából átvettem egy kényelmes, fekete melegítőgatyát és rávettem a felsőmre a citromsárga pulcsim. Hanna hasonlóan kényelmesben nyomta, hiszen hozzám mentünk. Matt már a kocsiban várt, mellette Shawn az anyósülésen fogta a fejét.

- Másnaposság?- szorítottam meg a vállát ahogy beültem mögé. Mielőtt el vehettem volna a kezem, megfogta és rárakta a fejét.

- Nem kellett volna a pezsgő- sóhajtott.

- Én mondtam- nevettem és elhúztam a kezem.

- Első megálló, O'Brien-ék- jelentette be Matt és elindultunk. 5 percen belül már a ház előtt álltunk. A táskánkat kicibálva a kocsiból integettünk a két srácnak.

Rég volt már nálunk, így mindketten zavartan cuccoltunk le a szobámban. Kimentünk az erkélyre és leültünk a fotelbe.

- Szóval?- néztem rá pár perc csend után.

- Jól van- bíztatta magát és felém fordult- Sajnálom, hogy elhanyagoltalak és szemét voltam. A legjobb barátnőm vagy, nem szabadott volna ezt tennem. De történt valami. Megváltoztam. Nem egyről kettőre, hanem fokozatosan és most teljesedett ki ez az egész...

- Han, bökd már ki- szakítottam félbe. Bólintott és nagy levegőt vett.

- Azt hiszem meleg vagyok- bökte ki nekem pedig leesett az állam. Hogy Hanna meleg? A pasifaló Hanna aki minden srácra a nyálát csorgatja?

- Bocsi, ezt most nem értem- ráztam meg a fejem.

- A lányokhoz vonzódom.

- Igen, tudom mit jelent ha egy lány meleg. De te hogy lehetsz az? Úgy értem.. legutóbb még oda meg vissza voltál Shawn-ért- elevenítettem fel a nem túl régi emléket.

- Csak akartam. Magamra akartam erőltetni, hiszen nézz rá. Minden lány álma, de engem még sem érdekelt. Kivagyok- temette a tenyerébe az arcát.

- Miért nem mondtad el hamarabb?

- Nem tudtam, hogyan- vont vállat- Így is te vagy az első aki tudja...

- komolyan?- lepődtem meg. Hevesen bólogatni kezdett-Ajj Han- húztam el a számat és szorosan megöleltem.

- Nem haragszol?

- Miért haragudnék? Buta vagy, de örülök, hogy megosztottad velem...- szorítottam meg még jobban.

- Köszönöm, hogy vagy nekem- mondta, mire halvány mosoly kúszott az arcomra.

- Igen, mondták már.

- Kicsoda?- tolt el magától.

- Mindegy, itt alszol?- tereltem a témát. Hanna egyből váltott es tervezgetni kezdte, mit csináljunk ma. Az igazi Hanna. Nem érdekel kihez vonzódik, a legjobb barátnőm. Most és mindig.