Roxfort //Szünetel//

Végül nincs baj

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomba hajol.
-Hé, kislány!-Szólongatott az illető.
Megdörzsöltem a szemem, és a látásom kitisztult. Még mindig a folyosó közepén  feküdtem és egy Hugrabugos fiú térdelt mellettem.
-Jean.-Javítottam ki.
-Tessék?-Nézett rám értetlenül a fiú.
-A nevem Jean.-Motyogtam.-Nem kislány.
-Jaj bocs.-Vakarta meg a tarkóját.-Amúgy minden rendben?
-Hát nem tudom...-Ültem fel.-Vége van már a lakomának?
-Egy fél órája.-Bólintott a fiú.-Még be se mutatkoztam!-Kapott észhez.-Cedric Diggory, harmadéves, a Hugrabug fogója.-Nyújtotta a kezét.
-Jean Eva Brightmore, másodéves, és semmi több.-Ráztam meg a kezét.
-Felkísérjelek a gyengélkedőre?-Húzott fel a földről miután kezetráztunk.
-Nem szükséges, jól vagyok.-Nyugtattam meg.
-Biztos?-Kérdezte, a szeme pedig tele volt aggodalommal.
-Minden Hugrabugos ilyen aggódós?-Kérdeztem vigyorogva.
-Látom tényleg jól vagy.-Mosolyodott el Diggory is.-Amúgy...-Vakarta meg meg a fejét.-Nem mind vagyunk ilyen kedvesek...meg persze ilyen okosak se!-Tette hozzá komolyan.
-A szerénységet kihagytad!-Nevettem el magam, amibe ő is csatlakozott.
És így talált meg minket McGalagony.
-Miss Brightmore! Mr Diggory!-Csattant fel a tanárnő.-Mit a jó édes Merlin szakállát csinálnak ilyen későn maguk itt?-Állt meg előttünk McGalagony.-Miss Brightmore! Maga egyszerűen csak kiszaladt a lakomáról, az ájulás szélén állva, és azóta nem látta senki!-Pirított rám.
-Elnézést tanárnő elájultam.-Motyogtam.
-Akkor most miért nincs a gyengélkedőn?-Tette fel a jogos kérdést.
-Már jól vagyok tanárnő.-Válaszoltam gyorsan.
McGalagony most Diggory-ra nézett.
-Magának meg Diggory köszönjük a segítségét, de most menjen a háza hálókörletébe!-Utasította a professzor.
-Rendben, viszlát tanáránő és szia Jean!-Bólintott, majd elsiettett az még előtt, hogy megköszönhettem volna neki a segítségét.
McGalagony most újra felém fordult.
-Most menjen maga is a hálókörletébe Miss Brightmore!-Mondta.-A jelszó: Mandragóra!-Bólintottam. Már indulni készültem, mikor még utánam szólt.-És Miss Brightmore!
-Igen tanárnő?
-Mitől lett rosszul?-Kérdezte.
-Nem tudom tanárnő.-Válaszoltam őszintén.-Talán az izgalom okozta a rosszullétemet.
-Renden Miss Brightmore! Jó éjszakát!-Köszönt el.
-Jó éjszakát tanárnő!-Mondtam, és már rohantam is a Griffendél torony felé.

-Jelszó?-Nézett rám a Kövér Dáma álmosan.
-Mandragóra.-Válaszoltam, majd bemásztam a portrélyukon.
Az első ember akit megláttam, Oliver volt, aki idegesen járkált fel-alá a helyiségben. Mikor meglátott (nem viccelek) odarohant hozzám, és megölelt.
-Jól vagy?-kérdezte.-Mi történt?
-Rosszul lettem.-Feleltem.
-De mitől? A sok Mindenízű Drazsé miatt?-Nézett rám értetlenül.
-Fogalmam sincs Oliver.-Sóhajtottam fel.
-Nincs ez így jól Jeanny.-Csóválta a fejét Oliver.-Mikor lettél rosszul?
-Hát...Hirtelen lettem rosszul...mikor....-Gondolkodtam el a történteken.-mikor ránéztem Mógusra.-Fejeztem be aztán.
Oliver felvonta a szemöldökét.
-És Mógus olyan ilyesztően nézett, hogy rosszul lettél tőle?-Viccelődött, mire elkezdtünk röhögni. Aztán ejtettük a témát.
Az este folyamán még páran  megérdeklődték, hogy jól vagyok-e, meg hogy mitől lettem rosszul. Az utóbbi kérdésre nem igen tudtam válszolni.
Tulajdonképpen miért is lettem rosszul? Mert ránéztem Mógusra? Attól miért kéne rosszul lennem? Hisz nincs semmi ilyesztő vagy különös Mógusban!

D.W.☺