Wreak Havoc

I fly like an atom bomb

A karom a hátam mögé csavarodott és én arccal kötöttem közelebbi ismerettséget a matraccal. Nem mondhatnám, hogy a padló felnyalása szerepelt a napi terveim között, amikor reggel számba vettem, mi mindent szeretnék csinálni ma.

A bal lábamat oldalra lendítettem és sikerült beleakadnom Natasha derekába, aki kibillenve az egyensúlyából az oldalára esett. Szabad volt akarom. Elrántottam tőle, megfordultam és a lehető leggyorsabban próbáltam az alkaromat a torkához illeszteni.

Inkább kevesebb,mint több sikerrel.

Elkapta a kezem,hátrafelé lökte és közben a jobb lábával a mellkasomba térdelt.

A fejem hangosan koppant a falon.

Kiperdültem a következő csapás elől, majd az azutáni elől is. Azt hiszem, még sohasem futottam el.

Felhúztam a térdeimet és beletapostam a nő mellkasába, ő pedig a lendülettől nekizuhant a falnak.

- Szerintem elég lesz!

Steve összefont karral figyelte apálya mellől, ahogyan próbálunk egymással dűlőre jutni. Már máskor is megfigyeltem, hogy ő a Bosszúállók beépített stoppere, aki éppen akkor jelzi a meccs végét, amikor vagy az egyikünk, vagy a másikunk már kis híján haldoklik.

Jelen pillanatban szerintem csak ránk unt.

- Miért szúrtad el? -sóhajtottam    egy nagyot, mire Nat felnevetett. -Nyerésben voltam!

- Francokat!

- Hogy beszélsz! -pillantott rá a    Kapitány, én meg elvigyorodtam. -Egyébként remekül ment, Seren!    -dicsért meg, ahogy elléptem mellette és jobb kezét a vállamra    tette.

Nem volt túl nagy gesztus.

Pusztán néhány szó és egy aprócskaérintés, de ez elég volt hozzá, hogy hálás legyek, amiért mellettem áll. Az utóbbi napokban egyikük sem mondta ki nyíltan,amit gondol, de mind éreztették velem, hogy teljes mellszélességgel mellettem állnak.

Még Wanda is hozott egy reggel kávét.Rekord. Mondjuk nem igazán csevegtünk, csak lerakta az éjjeli szerkényemre és kispurizott, de már ezt is haladásnak éreztem.

- Köszönöm!

- Én kihívlak! -szelte át a    levegőt Pietro hangja és ezzel egyidejűleg szélroham söpört    végig a helyiségen. Hogy én mennyire gyűlöltem, amikor ezt    csinálja! Vetettem rá egy lemondó pillantást, ő pedig egészen    közel suhogott hozzám. Fel kellett rá néznem, amikor megszólalt.    -Már, ha nem félsz!

- Tőled? -vontam fel a    szemöldökömet, majd az odabent tartózkodó többi Bosszúállóra    pillantottam; Nat, Steve, Bucky, Sam, Clint és Bruce. -Srácok,    tegyétek meg a téteket, mert most szétrúgom Speedy seggét!

- Egy tízes Serenre! -lelkesedett    be azonnal Clint és közelebb lépett a matracokhoz.

Végig Pietron tartottam a szemeimet,miközben elfoglaltam a helyemet.

- Tartom! -Samre villant a    tekintetem. -Bocs, Seren, de mégiscsak egy férfiről beszélünk!

Miközben ők a tétekről és az esélyekről vitatkoztak, én komolyan fürkésztem Quicksilver arcát, amin most egy bajnok mosoly csücsült. Szerettem volna letörölni onnan, már csak azért is, mert gyávának mert titulálni.

Oké, talán nem mondta ki... De gondolta!

- Nincsen semmi trükk, rendben?

- Rendben! -bólintott és szőke    tincsei a gyönyörű, azúrkék szeme elé hullottak.