Lolita | Jimin ff

4. fejezet

Közel egy hét telt el a kis „incidens" óta. Azóta Hwara inkább a palotában tartózkodott legfőképpen, és csak akkor merészkedett ki, amikor tudta, hogy úgysem fog belebotlani Jiminbe. Mindig szemmel tartotta és kinyomozta azt, hogy a fiúnak mikor van lovagi edzése, így szabadon sétálgathatott. Nem szerette volna azt, hogy újra félreértés történjen és elfajuljanak a dolgok anélkül, hogy bármi mást is tudna Jiminről. Na meg azt sem akarta, hogy eltiltást kapjon, hiszen most egy cseppet sem vágyott arra, hogy a szobájában vagy az unalmas falak között kuksoljon.

Ez a nap viszont más volt. Mikor Hwara a reggeli sétájáról visszatipegett a szobájához és kinyitotta a díszes ajtót, megrezdült, amint meglátta a rózsaszín lepedővel borított ágyán üldögélő barátnőjét.

- Hát te meg mit keresel itt? – vonta fel a szemöldökét, miközben átlépte a küszöböt és becsukta maga mögött az ajtót.

- Beengedett az anyukád – igazította meg tincseit – De ezt tőled is kérdezhetném – állt fel – Szerintem van valami bajod – bökött rá az előtte állóra, majd csípőre tette kezeit.

- Nekem nincs semmi bajom, Hyunjae... - ingatta meg a fejét a kérdezett, mire a másik hitetlenül felkacagott.

- Ez jó vicc volt, Hwara! – tette karba kezeit – Ismerlek én téged. Az arcodra van írva, hogy probléma van. Szinte kiált rólad a bizonytalanság és valami furcsa érzés.

- Túl jó emberismerő vagy – sóhajtott fel, majd leült az ágyára, mire a másik azonnal helyet foglalt mellette.

- Tudtam, hogy van valami! – tapsikolt – Mesélj! – nézett rá várakozóan.

- Hát nem tudom, hogy el kéne-e mondanom...

- Mondd csak el nyugodtan! Nem veszítesz vele semmit – simogatta meg a hátát Hyunjae.

Hwara felsóhajtott.

- Igazából... apa figyelmeztetett engem egy dologgal kapcsolatban és nem is nagyon merem ezért kitenni a lábam a palotából.

- Miért? Történt valami? – nézett rá kíváncsian a másik.

- Rajtakapott engem valamin. Legyen ennyi elég – próbált kibújni a téma alól... sikertelenül.

- Ó, nem elég. Több információ-morzsát kérek szépen! – fordult barátnője teljes testtel felé.

- J-Jimin...

- Úristen, Hwara! Most azonnal mondd el, hogy mi a fészkes fene történt veletek! – visított fel.

- Nem történt semmi különös...

- Na nem, azt már nem. Nem húzod ki magad a téma alól! Most azonnal mondd el részletesen!

Hwara felé fordult, majd felsóhajtott. Kis ideig habozott, majd belevágott:

- Hát... az úgy volt, hogy én a szökőkútnál sétálgattam, miközben énekelgettem szokásosan, és amikor megfordultam, ő ott állt és megdicsérte a hangom. Aztán... folyamatosan közelített felém, amitől persze én megijedtem, és ezt ő észrevette, így tartotta a megfelelő távolságot. Olyan figyelmes volt...

- Tuti, hogy nem csak ennyi történt, Hwara!

- Hát... utána beszélgettünk és... hozzámért.

- Te jó ég... és mit beszélgettetek?

- Megkérdezte, hogy honnan tudom a nevét, és meg mondtam, hogy te mondtad el nekem. Aztán... azt mondta, hogy furcsa hercegnő vagyok, de aranyos.