Jungkook a puha ágyban feküdt és zokogott. A teste rángatózott, a lelke pedig borzalmasan fájt.
Nem tudta mit tegyen. Nem volt magánál. Keservesen sírt. Arra gondolt,hogy szánalmas látványt nyújthat ,de akkor ez nem tudta érdekelni.
Bűntudata volt.
Hiányzott neki.
Magához akarta ölelni.
Csókolni akarta.
Meg akart adni neki mindent.
Egy lyuk tátongott a szívében.
Az ágy szélén ült, és könnyeitől fátyolosan bámulta a besütő hold fényét.
Körbenézett a szobában.
Még mindig sírt.
Egyszerűen nem bírta elviselni a fájdalmat ami napok óta belülről marta .
Végigsimított a lepedőn.
Tökéletesen emlékezett az első alkalmukra, a szenvedélyes csókokra, a vidám kacagásra és a hangos nyögésekre.
Majd újra a szívébe mart a fájdalom.
Emlékezett rá... mindenre emlékezett... emlékezett ,hogy mikor romlott el minden.
*2 héttel ezelőtt*
Jungkook és Taehyung a nagy franciaágyban feküdtek és a málló plafont nézték.
Jungkook feje az idősebb mellkasán pihent, kezei pedig a gyönyörű hajában matattak.
Jungkook jobban szerette Taehyungot az életénél... sőt ,inkább mindenki életénél.
-Mondanom kell valamit Kookie. Valami nagyon fontosat.- mondta rezzenéstelen hangon Taehyung.
-Rossz dolog?- nyüszített Jungkook és Taehyungra emelte a tekintetét.
Meglátta a fiú szemében a könnycseppeket.
-Igen Kookie...nagyon rossz dolog. Ígérd meg nekem,hogy most erős leszel ,rendben? Szeretném ha továbbra is az én édes életvidám Jungkookom maradnál.- mondta Taehyung szomorú mosollyal. A szemeiből mostmár patakzott a könny.
Jungkook felpattant. Barátja fölé támaszkodott és úgy nézett a szemeibe.
-Mi az Tae?- a hangja kétségbeesett volt.
Ha ennyire rossz inkább nem is akarja tudni. Olyan boldog így Taehyunggal, nem akarja ,hogy bármi tönkretegye ezt a csodálatos illúziót arról ,hogy az élet szép és ő is lehet igazán boldog.
-Kookie... emlékszel ,hogy mostanában nem voltam valami jó formában igaz? Elmentem az orvoshoz és kiderült,hogy beteg vagyok Kookie- Tae hangja alig volt érthető a zokogástól- rákos daganat van a tüdőmben és már túl késő elkezdeni a kemoterápiát. A doki azt mondta,hogy egy hónapom lehet hátra és,hogy teljesen felesleges elkezdeni a kemoterápiát.
- Taehyung befejezte a mondandót majd fulldokolni kezdett a sírástól.
A levegő megfagyott. Az idő megállt. Jungkook nem sírt. Csak finoman átölelte élete értelmét és édes szavakat suttogott a fülébe.
Muszáj volt lenyugtatnia.
-Veled maradok TaeTae. Együtt túléljük.- Jungkook továbbra is erős maradt.
Taehyung erősen magához rántotta a fiút és megcsókolta. Mély ,szenvedélyes és fájóan kétségbeesett csók volt.
*
Kim Taehyung egy héttel később egy kórházi ágyon halt meg borzalmas fájdalmak között miközben Jungkook puha kezeit fogta.
Jeon Jungkook pedig egy héttel szerelme halála után felakasztotta magát. Képtelen volt feldolgozni a történteket és lassan beleőrült.
A temetést egy hónappal később rendezték.
A két fiatal fiút pedig egy sírba temették.
