Tokió

1.3K 27 3
                                    

Tegnap temették el a szüleimet és ma elutazok Tokióba a nénikémmel Tsunade-vel . A haláluk elég tragikus volt igazábol keveset voltam a szüleimmel mivel folyton dolgoztak és mekkora melepetés hogy ez okozta a halálukat is. Szomorúan oda vánszorgok a szekrényemhez naplómat elrejtem az utazótáska legmélyére és rápakolom a temérdek élénk tarka ruhákat amiket kifejezetten utálok színük miatt. Sehogy sem fér a fejembe hogy mégis honnan van ennyire sok tapadós pólóm és nadrágom. A helyzet az hogy ha befejezem a pakolást szaladhatok segíteni Tsunade nénikémnek szendvicseket rakni az útra. Jó pár szendvics után felmegyek a szobámba, vagyis a volt szobámba a cuccokért amiket előkészítettem. Nénikém is lehozza a saját pongyászát és  lassan bepakolunk az autóba. Beülök az anyósülésre nénikém mellé. Barátaimnak dobok egy üzit hogy ne keressenek mert elköltöztem, lehet pofátlanság tőlem de nem szerettem volna ha sírva kellett volna elmenjek szeretett falumból ahová bármikor vissza jöhetek mert tudom hogy vissza várnak hisz ők a pótcsaládom. Telnek az órák és hirtelen megpillantok egy táblát amin ez áll japánul: Üdvözlünk Tokióban! Amikor odaértünk  egy kínzóan hosszú út után csak arra vágytam hogy hulla fáradtan bezuhanjak az ágyba de előtte ki kellett pakolnom nagyjábol a ruháimat és a cuccaimat. Igazábol a nénikémnek gyönyörű háza van. Tsunade váratlanul benyit az újdonsült szobámba hogy már ideje lenne lefeküdni mivel már  éjjel 12 is elmúlt pár perccel.  

-Kincsem! Ideje lefeküdni! Holnap mész suliba! 

-Mi??? Már holnap?

-Igen! Beírattalak!

-Köszönöm!

-Nincs mit megköszönnöd! Jó éjt!-kapcsolja le a villanyt 

-Köszi, neked is!-és ezzel ki is ment mire én elalszok. 

Annyira utálok felkelni korán reggel hogy szavakban nem lehet kifejezni!!!! Egyszerűen arggghhh. Tsunade persze hogy későn keltett fel úgyhogy maradt húsz percem elkészülni. Remek. Gyorsan kapkodva felcibáltam magamra egy átlagos fekete nadrágot és egy undorítóan színes pólót. Hirtelen nem találtam jobbat. Rémes egy reggelem van és drága jó nénikém is viccesnek látta hogy átverjen engem úgyhogy icipicit meghargudtam rá.  Tsunade kitesz a suli előtt sok sikert kíván, láttam hogy kacag az orra alatt. Láttam hogy mesterkedik valamiben de nem akartam komolyan venni. Beérve a suliba véletlenül  neki ütközök egy férfias vállnak, erős kezei közt tart nehogy elessek. Gyönyörű szemei már most rabul ejtettek. Bár kicsit dadogva de megkérdeztem hogy merre van a nőci. 

-köszönöm szépen a hősies tetted de ha már ennyire benne vagy a dologba meg tudnád mondani merre van az igazgatónő irodája?

-nem.- És ezzel az erővel faképnél is hagyott.

- Tapló!-alig hallhatóan de azért is megmondom a magamét. Ha más nem is hallotta legalább az én lelkiismeretem megnyugodott hogy kiálltam magamért.

Útközben találkoztam egy számomra szimpatikus lánnyal.

-Szia! Nem tudod hol találom az igazgatónőt?-kérdezem mosolyogva

-Szia! De tudom , gyere megmutatom!

-Köszönöm szépen! Hogy hívnak?

-Yamanaka Ino. Téged?

-Haruno Sakura.

-A nagy zenei Haruno klán leszármazottja??

-Hát........én nem tudok róla. Igazából nem tudok semmit a gyermekkoromról.

-Hogy-hogy?

-Volt egy balesetem de ezt most hagyjuk ! -ott vagyunk az igazgató irodája előtt Ino elmegy , én bekopogtatok és benyitok de amit vagy inkább akit látok az íróasztal mögött:

-Nénikém?-vágok döbbent arcot- hát igen. Jól kicseszett velem.. 

-Meglepetéééss!!!!- kacagta el. Na ez szíven ütött, tettem a szívemre a kezem, drámai arcot vágva de aztán én is elröhögtem a dolgot. - Ő ki? - kérdeztem a széken ülő lányra mutatva. 

-Haruno Sakura?-kérdezi az ismeretlen lány

-ki vagy te?

-Sakura én a nővéred vagyok...


----------------------------------------------------------------------------

Na szóval babáim az a helyzet hogy egy kicsit át fogom alakítani  történetet mert nagyon lapos. Már rég írtam ezt a könyvet és mikor bele olvastam elszégyelltem magam hogy mégis hogy tudtam ilyen szedett vetett irományt alkotni  és hogy ez így nem jol van. Az első részt már átírtam de a többi még csak ezután jön. Megértéseteket köszönöm pusziii

SasuSaku: Váratlan szerelemWhere stories live. Discover now