Ketten egyedül #5SoS fanfic#

1. Rész

Lola szemszöge:

Félek. Hogy mégis mitől? Attól, hogy újra találkozunk a bátyámmal. A nővéremnek nem esik nehezére ,hisz ő egyszer sem veszett össze Luke-al. Én igen. Tíz éves koromban volt egy nagyobb vitánk, ami miatt elkellett hagynunk anyuékat és a bátyánkat. Lilla igazán maradhatott volna, de megmondta nekik ,hogy nem hagy magamra. Pedig csak a nagyiékhoz költöztem.
Az utóbbi kilenc évben nem hallottam semmit sem róla, csak apuékról. Ők minden ünnepkor lejöttek hozzánk látogatóba, de Luke egyszer sem. Fájt. Fájt ,hogy ennyire eltaszított.
Szerintem ezért lettem ennyire zárkózott... És ezt csak Lilla vette észre. Sokat köszönhetek neki, hisz mindig ott volt ,ha kell, amikor csak tudott segített.
Megmondom őszintén féltékeny vagyok rá. Ő mindent megkapott az élettől. A személyisége, az alkata, az arca... Tökéletes. Ellentétben velem. Lassan már anorexiásnak számítok, az arcom jobban hasonlít egy élőhalottéra, a személyiségemről ne is beszéljünk...Konkrétan egy antiszociális könyv moly vagyok.
Visszatérve a nagy találkozásra...Ami már inkább költözés... A napokban meghaltak a nagyszüleink, így visszakényszerülünk a Hemmings főhadiszállára.
-Hé! Lo! Gyere , még a végén lekéssük a gépet!-Lóbálta előttem nevetve kezét testvérem. Igen. Már a reptéren vagyunk. Becsekkoltunk, leadtuk a csomagokat ,már csak arra várunk, hogy megkezdhessük a beszállást, de ezek szerint most mondták be... Heh...Elkalandoztam...
-Ühm...Persze megyek!- mondtam a lehető leghalkabban. Lil csak Szemforgatva karon ragadott és elkezdett húzni a terminál felé.
Mikor beléptünk az utastérbe, megkerestük a helyünket, leültünk, majd én egyből a laptopomért nyúltam , hogy kivegyem a kézipoggyászból. Miután ez megtörtént, bekapcsoltam és elíndítottam egy Skillet play list-et.
Amikor már  az American Noise üvöltött a fülemben, lehunytam pilláim és csak a zenére koncentráltam.
Aludni, egy szemernyit sem tudtam, hisz nagyon rettegek a holnaptól. Ha másnap leszáll ez a gép, és a bátyám fog minket várni... Én szerintem elásom magam a föld alá...
Nagyon nagy hülyeségeket vágtam a fejéhez, pedig akkor még csak egy taknyos tíz éves voltam. Én csak nem akartam, hogy megváltozzon. Amikor összejött Ally-vel egyre távolságtartóbb és idegesebb lett. Pláne ,akkor kezdett befutni a bandájuk , amely miatt egyáltalán nem láttam szinte csak egy héten egyszer ,ha haza jött.
Nem akartam rosszat. Csak a régi bátyámat.

Lilla szemszöge:

Nem aludtam semmit a repülőn ,mivel csak a 9 évvel ezelőttiekre tudtam gondolni.
Lola nem tudja de én is össze vesztem a bátyánkkal.Lola mindig is szebb volt nálam ,de ezt sose hitte el magának.Próbáltam több önbizalmat adni neki ,de folyton csak lökött el magától a régi húgomból akit mindenki szeretett ,mert vicces volt és megértő.Mostanában meg csak azon nevet ,hogy a kedvenc bandáját cikizik.Már majdnem 15 órája repülünk Sydneybe és mingyárt leszállunk.Megráztam Lo vállát aki morgot erre eggyet.
-Mi az?!-Kérdezte mérgesen.Őtbnem lehet felébreszteni mert utána meg dühöng ,hogy még aludni akart volna.
-Mindjárt leszáll a gép-Mondtam nyugodtan majd pár perc múlva meg is hallottuk ahogy azt mondják ,hogy be kell csatolni az öveket.Mikor már lelehetett szállni akor utána egyéből mentünk a csomagjainkért.Majd keresni kezdtük Luke-ot de a telefonom rezegni kezdett.Megnéztem és Luke azt írta ,hogy az egyik haverja jött elénk aki tartani fog egy olyan táblát hogy Lillát és Lolát keresem.Megláttam a srácot akinek egy kicsitt Kínais beütése volt.Osa mentünk hozzá.
-Mondjátok azt hogy ti vagytok Lilla és Lola mert már 20 lányt leszólítottam de mind téves volt.-Mondta mosolyogva.Mi csak bólintottunk.
-Úgy látszik nem vagytok beszédesek-Mondta miközben a tarkóját vakarta.Majd elvette a csomagjainkat és elkezdet menni kifelé elkezdtük követni majd a parkolóban egy fekete Audi-ba pakolta a cuccainkat.Beült előre mi pedig hátra ültünk.
-Amúgy Calum vagyok-Mondta majd ránk mosolygott.Kivételesen Lola válaszolt neki:
-Én Pedig Lola ő meg Lilla-Mondta majd újból kinézet az ablakon.Elindultunk és mi egész végig a tájat néztem.20 perc utazás után meg álltunk egy Fehér ház előtt ami órási volt.Kiszáltunk majd a csomagjainkat kiszedve megindultunk a ház felé.Becsengettem majd Luke öntelt fejét láttam meg az ajtóban.Látszott rajta ,hogy ő is zavarban van.
-Sziasztok gyertek beljebb anyáék mindjárt itt lesznek.-Mondta majd kitárta jobban az ajtót beléptünk és én egyből körülnéztem a nappaliban volt egy fekete bőr kanapé 2 fotellal egy nagy tv-vel meg pár  szekrény volt benne.Nem volt sok dolog még is elég ,hogy úgy érezd hogy sok minden van itt.A kanapén 2 ember ült akik fifáztak épp és csatlakozott hozzájuk Calum is.
-Srácok!Itt vannak-mondta