Reménysugár

8.rész

A szemem nagyra tágult. Aaron pillanatok alatt lecsapott a számra és megcsókolt. Tágra nyitott szemmel meredtem rá. Nyelvével megnyalta az alsó ajkamat bejutásért könyörögve. Kicsit kinyitottam a számat a nyelve azonnal bejutott a számba és lassú táncba kezdett a nyelvemmel. Nem nagyon tudtam, hogy mit kell csinálni így csak követtem őt. Hiszen ő csókolt meg életembe először! Pár perc csókolózás után a ajkait elszakította az enyémtől és mélyen a szemembe nézett. Ahogy szemeink össze kapcsolódtak képek sorozata indult el a fejemben. Színek kavarodtak és örvénylettek. Egy-egy szó bukkant fel a szín kavalkádból. A fejem majd szét robbant! El léptem Aarontól és a földre leguggolva két kezem közé fogtam a fejem. Folyamatosan egyetlen egy szó újra és újra felbukkant. Sellő. Sellő. Sellő!! Amikor már majdnem zokogásban törtem volna fel a fájdalom miatt, hirtelen elmúlt a fejfájás ezzel együtt a a színek kavarodása és a szavak felbukkanása. A hirtelen váltástól teljesen össze zavarodtam és a fenekemre estem. Felnéztem Aaronra ő meg karba tett kézzel ott állt és nézett le rám.
- Aaron ez most mi? Te valójában ki vagy? Most már elmondod, hogy miért jöttél a suliba ilyenkor?
- Most már készen állsz arra, hogy mindent megtudj. Kell egy kis segítség vagy magadtól is feltudsz állni.- mondta felhúzott szemöldökkel. Meglepedt arckifejezéssel néztem rá.
- Kösz, de megoldom.- nagy lendülettel felálltam. Felálláskor kicsit megszédültem és a konyha pultba kapaszkodtam. Aaron aggodalmas szemmel nézett. Intettem neki, hogy jól vagyok. Lassan elindultam a nappali felé. Amikor Oda értem akkor leültem a kanapéra és Aaron közvetlenül mellém ült le. Pár percig csendben ültünk. Addig próbáltam össze szedni a gondolataimat. Nehéz elképzelni, hogy egy sellő vagyok. Úgy érzem, hogy nincs valóság alapja, de akkor miért visszhangzót az a szó újra és újra a fejembe? A végén még kiderül, hogy skizofrén vagyok.

-Elmondanád, hogy mi a franc történik itt? Mi az, hogy most már készen állok? Miért csókoltál meg? Mindent tudni akarok!- néztem keményen a szemébe. Ő pedig komolyan nézett rám és bólintott.

- Én a Tirzas királyság első szülött hercege vagyok. Azért jöttem a sulidba, hogy megtudjam tényleg te vagy a kiválasztott vagy sem. Te nem csak egy sellő vagy. Te vagy a kiválasztott! Különleges feladatod van. Hogy mi az azt csak az apám tudja elmondani.- amikor ezt mondta akkor nem nézett a szemembe. Össze húzott szemmel figyeltem. Tudom hogy nem mondja el a teljes igazságot. De ezzel ráérek később is foglalkozni. 

- Miért csókoltál meg?- kérdeztem meg azt ami nagyon foglalkoztatott. Olyan zavarban vagyok. Nem tudom, hogy egyáltalán élvezte a csókot vagy sem. Végül is nekem ő volt az első! Na ácsi! Miért érdekel, hogy élvezte e a csókot vagy sem? Én nem leszek olyan aki ha elsőre meglát egy szexi pasit (és mint kiderült a tengeri királyság hercege) azonnal bele szeret. Én különb vagyok ennél! Kihúztam magam ültemben és kicsit megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok kimenjenek a fejemből. Aaron elég furán nézett rám. Az érzéseimet leplezve néztem rá és vártam válaszára. 

- Mert csak így szabadíthattam fel a benned lakozó sellőt. Hogy miért csókkal kell ezt az erőt felszabadítani? Nos, ez egy elég hosszú történet. Majd úgy is megtudod amint eljössz velem a királyságba.- mondta mind ezt teljes nyugalommal. Kicsit csalódottan néztem rá. Azt hittem hogy ez  a csók majd mélyebb nyomott hagy. Vagy nem is tudom. Megrökönyödve néztem rá, amint felfogtam, hogy mint is mondott. 

- A királyságba? Egyáltalán mikor kéne menni?- kérdeztem még mindig megrökönyödve.  

- Az az igazság, hogy sürget az idő így már holnap hajnalban el kéne mennünk. 

- Már holnap?! Mi sürget ennyire? Milyen hosszú időre megyünk el?- kérdeztem azonnal. Mit képzel? Először is megcsókol utána közli, hogy egyébként sellő vagy és a normalitástól csak egy pöppet távol állsz. Aztán csak úgy mellékesen mondja, hogy ja egyébként eljössz velem a királyságba. 

- Még én sem tudom. Majd attól függ, hogy haladsz a tanulással.- mondta majd az órára nézett. Miközben megemésztettem a cseppet sem megnyugtató híreket addig ő folyamatosan az órát nézte.  Hirtelen felugrott és az ajtóhoz futott. Sebesen kinyitotta. Amikor már majdnem kiment volna az ajtón akkor megtorpant és vissza fordult.

- Még el kell intéznem egy pár dolgot. Mára elég lesz ennyi. Meg kell emésztened úgy is a ma történteket.- miután ezt elmondta kirohant az ajtón. Döbbenten néztem utána. Hát ez a fazon elég fura. Fel kell a fotelból az ajtóhoz mentem és becsuktam. Remegő lábakkal mentem fel a lépcsőn majd a szobámhoz érve kinyitottam az ajtót és bekóvályogtam az ágyamhoz. Arccal előre belezuhantam az ágyba. Annyira elfáradtam! Olyan sok mindent kell felfognom! Nem mindent hiszek el amit Aaron mondott, de lehet benne ráció.  A szemeim elkezdtek leragadni. Elalvás előtt az egyetlen gondolatom az volt, hogy amikor Aaron megérint akkor nem viszolygás fog el hanem biztonság érzet.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen rég írtam! annyit kellet tanulnom, hogy nem volt rá időm. Meg sajnos ihletem sem volt. De vissza tértem! Egy csomó nagyszerű ötletem támadt! :) Ha tetszett ez a rész akkor kérlek vote-atok vagy írjatok. :)