Hyung, please play with me! [TAEGI FANFICTION]

Please, play with me!

Amint Jin kimondja az új játékot, amit előírtak nekünk mindenki elhúzza a száját, és hújjogni kezdenek. Én azonban azonnal lefagyok. Szokás szerint Suga hyung mellett ülök, szóval ha akarom, ha nem, meg kell csókolnom. Papíron keresztül.
De akkor is! Érezni fogom ajkai forroságát, és ha netalántán elrontjuk a nagy siettségben még el is csattanhat egy valódi csók. Úristen! Már csak azt veszem észre, hogy Jin hyung előveszi a kis dobozt, amelyben ott lapulnak azok a fránya kis jegyzetlapok, amik oly könnyen elvékonyulnak a nyáltól. Nem bírva magammal felpattanok, járok egyet, játszva magam, hogy mennyire nem akarom, de közben belülről majd kiugrik a szívem. Gyakornoki éveim óta erre a pillanatra várok. Yoongi mindig olyan távolinak tűnik, elérhetetlennek. Szinte olyan, mintha egy porcelánbaba lenne, akihez ha hozzáérnek, akkor darabokra törik. És nekem most ezt a csodát meg kell csókolnom. Hihetetlen, komolyan. Nagy levegőt véve visszaülök a helyemre, és nem tudom nem észrevenni Jungkook gyermekded mosolyát, ahogy izgatottan várja, hogy egy olyan játékot játszon, ami valójában nem elfogadható kamerák előtt. Sőt, a való életben sem. Feldolgozva, mi fog ezután történni, már fordulok is hyungom felé, próbálva nem törödni azzal, hogy a szívem kb. kétszázat ver, a vérnyomásom pedig a plafont súrolja. Suga a szájára tapasztja a papírt, beszívja a levegőt, hogy ne essen le még véletlenül sem. Lehunyom a szemem, de azonnal ki is nyitom. Látni akarom azt a teknős arcát, amikor ajkaink összeérnek, mégha csak papíron keresztül is. Közelebb hajolok, és ő is közeledik felém, én pedig már a nagy izgalomtól elnyitom a szám, és... és amikor már megtörténne az álmom olyant tesz, amiért otthon, a dormban megfojtogatnám egy kanálvízbe.
Már majdnem valóra válna az álmom, amikor a kis szemét... felköhög. Lazán, mintha ez olyan ide illő volna, és leesik a papírka a földre.
Felnevetek, a többiekkel együtt, mert nem tudok mást tenni. Nem tehetek más. Itt van körülöttünk ezer meg ezer kamera, amely mindent közvetít az A.R.M.Y-knak. Egyszóval nem lehetek önző, nem csattanhatok fel, hogy kiakadjak, hogy a szemére hányam a tettei súlyát. De talán jobb is.
Még mindig szerencsétlent nevetjük ki, ő pedig mint aki nem ért semmit, körbe néz, ártatlan arckifejezéssel. Direkt köhögött bele,tudom, egyszerűen érzem. Nem lehet másképpen. Akárhonnan is nézem Yoongi nem volt beteg, se semmi, még csak meg sincs fázva! Szóval ne ettesen engem itt! A magamban lévő támadásom abbahagyva rá kell jönnöm, hogy miért is tette. Miért akart volna velem bármifelé kapcsolatot létesíteni, amikor... Utál. Nem szeret, nem bír, csak elvisel - amit talán nem mond, de érzem a cselekedeteiből. Na, tessék, még egy kibaszott játékot sem hajlandó tenni velem!

***

Késő este érünk vissza a dormba, nem tudom mennyi az idő, de éjfél már réges-régen elmúlik. Semmi erőm nincs még ahhoz sem, hogy lélegezzem, de Jin nekiáll vacsorát főzni. Ha megharagszik, ha nem, nem fogom megvárni, mitöbb, most azonnal lefekszem aludni. Ezzel a gondolattal rohamozom meg a fürdőt, hogy letussoljak magamnak, de sajnos nem figyeltem arra, hogy ég már bent a villany.

- Ki az? - kukucskál ki Suga hyung a kabin ajtaja mögül, csupa vizes hajjal. - Mit szeretnél, Taehyung? - vonja fel a szemöldökét, amikor meglát.

- Öhm... izé... - sütöm le zavartan a szememet, teljesen elvörösödve. Nem látom, de tudom, hogy meztelen a szép kis teste.

- Na, már, nem érek rád egész nap! - mordul rám, ráncolva a szemöldökét. De ez sem használ. Sőt! Csak jobban dadogni kezdek, valami hazugság után kutatva, amire nem tudom, miért lenne szükségem. Hiszen csak véletlenül nyitottam be. Nem tehetek róla, hogy pont itt volt őfelsége.

- Jöttem fürdeni - magyarázom elpirulva. Ennyire béna én sem lehetek már. A papper kiss-nél is le kellett volna, mint állat, nem ülni, és várni a sült galambot. Tudom. De akkor is mindennek Yoongi a hibája. Akárhányszor csak levegőt vesz eléri nalám, hogy elveszítsem a józan eszem, és debil módjára viselkedjek. Ezt pedig ő élvezi, és titokban szórakozik rajtam. Azon, hogy tud zsinóron rángatni, akár egy bábut. De ezt tovább nem hagyhatom. Nem. Ellenkeznem kell.

- Velem? - nevet fel hitetlenkedve, visszabújva a függöny takarásába. - Akkor vetkőzz, aztán gyere mosd meg a hátam - int a kezével, majd azonnal visszadugja mosolyogva a fejét. - Vagy zavarban?

- Ki? Én? Ugyaaaan! Pfffrrr! - prüszkölök, és hogy csak tanubizonyságot tegyek a szavaim felől, már le is vetem magamról a pólómat. Puppillái azonnal kitágulnak, és végig méri a kidolgozott has- és mellizmom. Na, mi van, bébi, visszanyal a fagyi? Kis drága.

- Azta. Mikor utoljára vetkőztél nekem csak tizennyolc éves csitri tested volt - mosolyodik el elégedetten, végig a kockáimat nézve. - Gratulálok, szép munka. Most pedig siess a zuhany alá, mert álmos vagyok.

Bedurcázva azon, hogy tudta kontrázni az ellentámadásomat nyúlok a nadrágom korcához, hogy letoljam magamról, de valami nem engedi. Talán Yoongi kibaszott fűrkésző szemei azok. Igen, ha nem nézne ilyen feltűnően még minden erkölcs nélkül le is vetkőznék. De így... annyira zavarbaejtő.
Lehunyom a szemem, és elképzelem, hogy egyedül vagyok, így sikerül levetnem magamról a felesleges ruhadarabokat.

- Na, végre - érzek meg a csuklómon egy kezet, amely húzni kezd maga után. Rögvest kinyitom a szememet, értetlenül meredve az előttem álló, MEZTELEN Yoongira. Meztelen. Aha. Bizony. Nincs rajta ruha. A-a. Te jó Isten! - csapok az arcomra gondolatba. Ennél gyönyörűbb testet még csak nem is láttam soha. Hófehér bőre van, ami rendesen vakítja az ember szemét, vékonyka kis törékeny teste, amit kedvem támadt átölelni és addig babusgatni, amíg csak bírom. Nem tehetek róla, vonzódom hozzá, kell nekem. Hyung maga a megtestesült gyönyör, akivel semmilyen szépség ideál nem veheti fel a versenyt. Senki. Ha tehetném csak őt engedném dolgozni az idol szakmába.

- Na, mi az? - lép hozzám közelebb, megragadva a tarkómat. - Végre ki szeretnéd mondani, hogy tetszem? - néz kihívóan a szemembe, mire felnevetek. Hihetetlen ez a srác. Annyira tudtam, hogy tudja. Kis mocsok.

- És ha igen? - kontrázok neki flegmán, mire elhúzza a száját. Rosszallóan megingatja a fejét, elenged. Most mi az? Rosszat mondtam?

- Tudod, hogy nem szeretem ha tiszteletlen vagy a hyungoddal szemben. Pedig most meg akartam tenni, ami a kamerák előtt nem jött össze, de így várnod kell - nevet ki csípőből,kilépve a kabinból. Hogy mi a rák?! - döbbenek le, utána menve. Nem teheti ezt velem. Nem. Ennyire szemét nem lehet.

- De hyuuung...- kezdek sipákolásba, de nem tudom sokáig folytatni, hiszen visszalép mellém és egy lágy puszit hint az ajkaimra.

- Majd ha jó leszel kapsz többet is - kacsint egy csábosat, és dereka köré tekerve egy törülközőt kimegy. Kis szemétláda. Lehetetlen, hogy ezt tegye velem. Most megyek, és addig verem, amíg azt nem mondja, hogy szeret.

💚THE END💗