Sziasztok! Zoé Parker vagyok! 17 éves vagyok. A szüleim elváltak mikor 14 voltam. Akkor összetört bennem valami. Apa és a bátyjám Adam, elköltösztek Californiába. Mi anyuval Pennsylvaniában maradtunk. Anyám elkezdett inni és drogozni. Mindig mondom neki, hogy ne csinálja de nem hatásos csak le ordítja a fejem hogy ne mondjam meg, hogy mit csináljon..
Most itt vagyok a kapunk elött 3 nagy bőröndel 2 közepessel és egy hátitáskával. Igen apuhoz kell költöznöm. A szemem kisirva és várom, hogy Adam végre ideérjen kocsival. Azért kell elköltöznöm mert anyám meghalt... Pont egy hete ennek.××××1 hete××××
Szombat van és arra kell felkelnem hogy csörög a telefonom. Ismeretlen szám. Ki lehet az ilyenkor? Hajnali 4 óra!
-Halo?-köszöntem bele ébredés utáni rekedtes hangommal.
-Jó estét! -jó lenne ha aludhatnék! -Ön Zoé Parker?-a hangja komoly volt. Ki lehet ez?
-Ömm.. Igen kivel beszélek?
-Mr. Colins vagyok a kórházból! Az édesanyáról lenne szó. -mi történhetett?
-Történt valami?
-Az édesanyja drogtuladagolás miatt elhunyt... -hogy mi?? Most ugye csak viccel?
-Máris indulok! -itt leraktam a telefont. Elkeztett folyni a könnyem. És nem ált meg. Egészen a kórházig futottam ott elmondták hova kell mennem és már ott is voltam. -Elnézést! Mr. Colinsot keresem! -lihegtem egy orvosnak.
-Én vagyok! Gondolom Ön Zoé Parker!-nem a szomszéd kutyája...
-Igen!-Oda vezetett ahol anyám kórterme volt. Nem mehettem be csak a tetsét láttam. Elkapott a síró görcs. Mikor egy kicsit megnyutottam felhivtam apát aki az 5. csörgésre fel is vette:☎Apu:-Zoé valami baj van hogy felhívsz hajnalok hajnalán? -kerdeszte morcos hangon.
☏Me:-Apa. -sírtam a telefon ba.
☎Apu:-Mi a baj kicsim? -itt már hallotam, hogy megilyedt, hogy mert is sírok.
☏Me:-Anyu...meghalt.-tört ki belőlem újra a sírás.××××vissza emlékezés vége××××
YOU ARE READING
Az új lány {N. G.}
Fanfiction~~~ELSŐ TÖRTÉNETEM előre bocsánatot kérek~~~ FIGYELEM! +18-as jelenetek és káromkodás van benne. Mindenki saját felelősségére olvassa. Mert én nem vállalok senkiért. "-Tetszel.... "-mondta Nash és mélyen egymás szemébe néztünk. -Te is tetszel de...