A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

32.

A napok gyorsan teltek. Adammal együtt gyorsan kialakult egy fajta napirend. Minden reggel felhívtam, majd délben, az ebédszünet alatt, majd tanítás után egyből elmentem hozzá. Közben ő magantanulóként tengeti napjait. Mára már teljesen otthon érezte magát az épületbe.

-Debby - köszönt álmosan a telefonban, mikor felhívtam reggel. Épp a suli ebédlőjébe tartottam, mikor a harmadik hivasra végre felvette.

-A franc se gondolná, hogy amúgy kifejezetten jó a hallásod, ha többször is hívni kell egymás után, hogy felvedd a telefont. - morogtam bele a telefonba, mire halk kuncogás volt a válasz.

-Neked is jó reggelt. - mondta, miközben hallottam , hogy kicsoszog a konyhába.

-Jó reggelt! Ha nem nyomnád hajnalig a telefonod, talán fel is kelnél időben. Ne feledd ma táv órád van, Mrs. Flowerrel. - mondtam, miközben letelepedtem az egyik asztalhoz. A vállammal a fülemhez szorítottam a készüléket, hogy meg kenjem a kihült pirítósom.

-Tudom, tudom, ma éppen Egyiptom és Róma kereskedelmi kapcsolata lesz a téma ha jól emlékszem, nagyon izgi - gyúnyolódott, mire megforgattam a szemem.

-Az holnap lesz, ma matek órád van, Mrs Trankonirov holnap megy.-jegyeztem meg, mire hangos csörömpölés volt a válasz. A hangra behunytam a szemem és az orrnyergemet kezdtem el maszírozni.

-Kérlek mond, hogy az információ és nem valami törékeny esett le. - mondtam sóhajtva. Farkas léttére olyan béna tud lenni.

-Halo? MI? Le kell te... nem? Nagyon rosssz a vo...al!

-Adam, te is tudod, hogy ez nem igaz! Adam! Nem veszem be! Ne legyél olyan mint egy gyerek!

-Deb, Deb? Hallasz? DEEEB.... - kiabálát bele a készülékbe, mire el kellett tartanom a fülemtől, nehogy megsüketüljek. A srác kihasználva az alkalmat kinyomta, mire újfent felsóhajtottam. Elhunyt szemmel, fáradtan dőltem hátra a széken. Épp elmerült volna a gondolataimban, mikor hirtelen kizökkentettek.

-Ki az az Adam? - hallatszott a jól ismert hang mellettem, mire felugrottam, majdnem hátast dobva a székkel. A beszélőre kaptam a pillantásom.

-Olivia! Megijesztettél-tettem a lezem a hevesen emelkedő mellkasomra mire a lány csak felnevetett.

-Na? Ki az az Adam? - húzogatta a szemöldökét, mire elfordultam.

-Csak egy elsős, magantanuló. Segítek neki készülni a vizsgáira.

-Milyen nagylelkű valaki. - szólt be az éppen letelepedő Kevin.

-Mostmár szóba állsz velem? - meredtem a fiúra, mire az csak egy vállvonással válaszolt. Megszólalt a telefonom.

-Igen? - csattantam fel, mire szinte hallottam ahogy a hívő levegőért kap.

-Öhm... Én, visszahívlak később - hebegett a kisfarkas.

-Mond, ha már hívtál... - sóhajtottam.

-Hol találok seprűt és lapátot? - kérdezte suttogva, mire elmormoltam egy káromkodást. Felkeltem a helyekről, aprót biccentve a társaimnak és hevesen magyarázva eltűntem a szemük elől.

****
Ledobtam a táskám a kanapéra, majd a konyhába indultam. Adam a szobájában bújt el előlem én pedig túl feszült voltam, hogy kirángassam onnan.

Vacsorát készítettem, annyit, amennyi még holnapra marad a kisfarkasnak ebédre, mégse haljon éhen nekem.

-Finom illata van-jelent meg a srác az ajtóban, tisztes távolságra tőlem. Rá pillantottam. Vettünk neki néhány saját ruhát, így már volt pár fekete és szűkre pulcsija és saját nadrágja. A haja most hosszabb volt, mint a megismerkedésünkkor. Már apró copfba tudta fogni a tarkóján, ha nagyon akarta.