Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT

2.rész ( Egy éjszaka a kávézóban)

- Ennyire hiányzott neked a nővérkéd TaeHo? - mosollyal az arcomon kérdeztem rá a sok nem fogadott hívás eredményére.
- Nunaaa ~ ! - szólalt meg kényeskedve a telefon másik végén.

- Ummmm mi a baj én kis öcsikém. - én is hasonló képen reagáltam.
- Várlak a törzs helyünkön ha 2 percen belül nem vagy itt megszökök. - és ezzel le is rakta a telefont.

' Mekkora egy hülye gyerek'

Nevetve néztem a vissza pillantóba és észleltem hogy egy fekete kocsi van mögöttem. Mellém gurult a kocsi.

' Ilyenekbe szoktak lenni az Idolok. Lehet valami híresség van benne? '

Fészkelődve próbáltam olyan erőt produkálni amitől majd a sőtétitett ablakon átlássak nem sok sikerrel. Akkor ütötte meg a fülemet a zene ami aból a kosiból szűrődött ki.

- Trot zene? - néztem tágra nyílt szemekkel.

Abban a pillanatba az anyós ülésnél lévő ablak elkezdett ereszkedni és közszemléletre került az ott ülő személy. Egy fiatal fiú élvezte a régi trot zene ritmusát és szövegét. Igazán helyes volt. A hangja mély volt és kellemes nevetése igazán frissítő volt.

- Nem látod hogy már zöld van kislány!!! - kiabált rám egy öreg pasas.

' Aish. Hogy tudtam ennyire elbambulni..miket képzelsz SeHwa teljesen más életet éltek..'

****

Kávézó előtt le parkoltam és láttam hogy TaeHo már a kávézóban ül az egyik ablak melletti asztalnál. Szélles mosollyal zártam le a kocsi ajtaját és sietve léptem be az ajtón. Nagyon hiányzott már nekem hiszen öt napja nem láttam, de ez már kezd megszokottá válni hol egy akkor szerzett lánynál éjszakázik hol pedig valami bajba kerül.


- Nuna. Itt vagyok!
- TaeHo~! - gyorsan oda szaladtam és át öleltem az én öcsikémet.
- Omo! Mennyire szeretik egymást a mi drága ikreink.  

Szólalt meg mellettük egy ismerős hang.

- SoHee! - néztem rá mosolyogva.

 Át öleltük egymást. Majd mikor szét váltunk már jött is a dorgálás.

- Nem kellene így örülnöd nekem ha mindig járnál ide de úgy nézz ki más kávézót találtál magadnak te kis hálátlan. - csípőre tett kézzel próbált komolyabb lenni

- A suli túl el veszi az időmet. - hazugság mögé rejtőzve próbáltam elterelni a témát.

- Rendben! Most az egyszer megbocsájtom. - mosolygott rám és az öcsémre. - Akkor hozom a szokásosat oké?.   

- Oké. - szólaltunk meg egyszerre TaeHo -val majd e ültünk a székünkre. 

So Hee -t véletlenségből ismertük meg mikor 17 éves voltam TaeHo után kutattam hiszen napok óta nem került elő az utcákat járva ő volt az egyetlen aki látta hogy milyen kétség esett vagyok és a segítségemre volt. Aztán persze kiderült hogy a kis nyomi csak egy lánynál volt. Sosem árultuk el neki hogy mi a helyzet velünk csak egy kegyes úgy mond füllentéssel elintéztük a dolgot. Azóta persze csak ide járunk TaeHo -val és So Hee nem is bánja hogy mi mindig itt lábatlankodunk a kávézójában hiszen szemmel láthatóan oda van Taeho  -ért a kor különbségek ellenére is. 

- Hogy hogy elő került az elveszett bárány? - néztem TaeHo -ra az egyik szemöldökömet felhúzva.

- Az én csodálatos nővérem. - kezdte el a nyalizást.

- Mennyi kell? - vágtam a szavába és a táskámba kezdtem el kutakodni a pénztárcámért.
- 200.000W (~50.000) - lehajtott fejjel halkan adta meg a választ. 

Át nyújtottam neki a pénzt és ő már ki is kapta a kezemből. 

- Remélem semmi pitiáner ügyben nincs ez az összeg Kwang Tae Ho. - szólaltam meg a hangomban szigorúsággal.

- Umm~ bíz az öcsédben nunna~. - kényeskedve próbált aranyosabb lenni.

****  

Éppen mélyen aludtam amikor mégis képes volt felébreszteni a telefonom ai folyamatosan csak csörgött. 

- H...a.ll - Nem jött ki hang a tokomon ezért csal ráhagytam a hívó félre hogy értelmezze a köszönésem. 

- SeHwa szükségem van rád!- kétségbe esetten szólalt meg a telefon túl oldalán SoHee. 

- Mi a baj. - hirtelen fel felpattantam a pihe puha ágyamból.

- Egy felszolgálónk beteget jelentett ma és hiány van a pincéreknél és tudod jól hogy már hónapok óta vártam ezt a napot kérlek segíts. - hadarta el gyorsan.

- Persze segítek. - a szemeimet megtörölve könyveltem el hogy nincs is olyan nagy baj.

 Pont szerencséje volt SoHee -nek mivel a főnökasszony váratlanul elhívott hogy pár nap szabadságot add nekem. Kicsit furcsálltam hiszen nálunk nem küldenek csak úgy el lányokat szabadságra de kihasználva ezt próbáltam volna egy kicsit pihenni de SoHee -nek bármikor állok a rendelkezésére. 

- Nem sokára ott vagyok. -és ezzel meg szakítottam a telefon beszélgetést. 

' Én egy kávézóban? Egy átlagos munka? Szinte el sem tudom képzeli...'