A palota átka

Sehzade Mehmet & Sehzade Musztafa

(Musztafa Mahidevran szultánával Edirnében van egész Nigárr asszony lakodalmáig)

És megérkezett a várva várt pillanat. Vagy nem is nagyon várva, hanem beletörődve ennek a gondolatával, hogy kicsit Törökországban nyaralok. De egy pillanatát vártam, végre találkozhattam Ibrahim pasával. A kocsi elvitt a palota elé. Húúú de rég nem láttam, olyan fényes és méltóságteljes, mint a gazdája. De ki tudja, hogy azótától mennyit változott, őnagysága. Azt mondják, hogy a szerelem rabjává lett, bár ki tudja, a szóbeszédnek általába fele se igaz. Ahogy a kocsival a palota elé érkeztünk, visszaütött a rég tükörkép, amint látom Ibrahimot, bár akkor még nem volt nagyvezír, hanem csak főbizalmas. A testőrök a palota elé kísértek, de már messziről megláttam Ibrahimot, aki fogdatott a palota elején. Közbe Katja az új cselédlány, vagy ágyas vagy mi, láttam, hogy mellettünk ment el Malkocsoglu Bali bég kíséretével, akit úgy hiszem a hárem vezetője elé vitte, a válidé Ayse Hafsa szultánához. Én alig ismertem meg Ibrahimot, még kérdőre vontam, hogy tényleg ő az. Majd erősen magamhoz szorítottam rég nem látott unokatesvérem.

-Ibrahim – mondtam –, az állam nagyvezíre (most már). Hány embert öltél meg, hogy elnyerd a szultán tetszését? –kérdeztem tőle ironikusan, de egyben viccesen.

-Nadja, rég nem látott Nadja –mondta –ugyanazzal az erős hangjával, amit egykor hallottam, most újra felelevenedett bennem,és azzal a sok régi emlékkel együtt. Akart volna még mondani valamit, de nem hagytam, egyből kérdeztem:

-És mond, Musztafa herceg hogy néz ki, olyan rég láttam, biztos sokat változott azóta. Hát az a nő, akiről írtál a levélben? Tényleg olyan szép? –kérdeztem izgatottan. De a kérdésemre kapott válaszok helyett egy éles, ironikus vigyort kaptam, majd ezt mondta:

-Először elkísérlek a palotámba, majd az esti vacsoránál mindent elmondok amit csak akarsz. Addig őrizd meg türelmedet –Én elég kedvetlen lettem ezek hallatán, bár mit is mondhattam volna, indult is a palotába vissza, míg testőreinek intett, én utána ragadtam, majd mikor hirtelen rámnézett kérdőn, megszólaltam:

-Látni akarom először a szultán barátod, majd Hürrem szultánát,aztán Haticsét és Mahidevránt. –Láttam rajta, hogy ezek hallatára nem tetszikséget mutatott,de nem volt más választása, tudta, hogy nem tud megszabadulni tőlem, hisz úgyis az van mindig amit én akarok. Egy megelégedett mosollyal néztem rá, amikor láttam, hogy magával visz a palotába, felelevenítette nekem a szabályokat, amint viselkednem kell Szulejmán szultánnal. A palota nem változott, belülről ugyanaz a fényes és méltóságteljes volt, bár érződött a sok ármány után elszállt lélek, és megmaradt vér, illetve az ártatlan lelkek suttogása a titokzatosabbnál titokzatos folyosókon. Még lehetett érezni is egy-egy lelket mellette rohangálva, várva, hogy megteremje a bosszú édes gyümölcsét, ami ártani tudna másnak, és a mások ártatlan jajkiáltásával írja alá a halálát majd pecsételje meg annak papiruszát.

Egy néhány perc alatt Ibrahimmal a szultán lakosztálya elé értünk, ahol oly régen voltam utoljára. Egy aga beállított a szultánhoz, ezt mormogván:

-A méltóságos Ibrahim pasa, és unokatestvére van itt –Én szóhoz se tudtam jutni, kérdőn ránéztem Ibrahimra, hogy ez eddig is így ment, vagy mi a fene, de ő egy bizalmas és méltóságos tekintettel megadta a választ. Majd ezen belül a szultán ékes és mennydörgő hangját hallottam odabentről, válaszolván az aga mondatára:

-Jöjjenek –én rémülten ránéztem Ibrahimra, aki finoman meglökött, hogy lóduljak, ne kelljen erőszakkal bevigyenek, és halálsápadtam betapostam lassan a szultán titokzatos és fényesseges lakrészébe, hisz meg voltam még ijedve kicsit, mely annyira bódult volt a szerelem mámorától, hogy még a falak is visszaütötték minden egyes képét és illatát. A szabályok szerint tettem, nem néztem a szemébe, még akkor is ha már voltam itt, földre borultam, megcsókolván a híres kaftáját, amelyen lehetett érezni a szerelem pezsdítő illatát, majd szépen lassan felemelkedvén, reszkető hanggal és tekintettel ránéztem majd megszólaltam: