.:Misbeliever:.

Part X.

A/N: Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami remélem nem lett összecsapott annyira... Illetve, közérdekű közlemény. Jelentkeztünk a Sziget Tábortűz zenélési lehetőségére. Már rengeteg helyre kitettem, de ha esetleg még nem láttátok, akkor megtennétek, hogy szavaztok ránk? Itt tudjátok megtenni: http://tabortuz.sziget.hu/votes/band/403 

Illetve, ha szavaztatok, akkor megteszitek, hogy pár ismerősötöknek elkülditek a linket? Nagyon sokat jelentene és sajnos most csúsztunk le éppen... holnap ér véget a szavazás. Előre is mindenkinek nagyon köszönjük <3 

Jó olvasást xx

Tyler és Josh már az első másodpercben sikeresen elérték, hogy ledöbbenve és izgulva tapadjak tekintetemmel a színpad felé. Irtó hatásos elemekkel kezdtek, a fények és hangok rémisztően tökéletes összhangban voltak, amitől nem csak egyszer rázott ki a hideg. Eredetileg azt terveztem, hogy a telefonommal majd csinálok egy-két képet vagy videót, legalább Carrynek megmutatni, de annyira el voltam varázsolva az egész koncerttől, hogy végig csak őket néztem és árgus szemekkel figyeltem, mikor és mivel lepik majd meg a közönséget.

Úgy éreztem magam, mintha egy érzelmi hullámvasútra ültettek volna fel. Elkápráztatott zeneileg is, de a legtöbbet a lelkemnek nyújtotta ez az élmény. Ahogy végignéztem a közönségen és láttam a megannyi boldog vagy éppen könnytől áztatott arcot, a kezeket a magasban, az ugráló alakokat... pontosan ugyanezeket éltem át én is.

Az kifejezetten tetszett, mikor két dal között Tyler megállt és a közönséghez beszélt. Annyira természetes volt, mintha csak mellettem állva egyszerű hétköznapi dolgokról beszélgettünk volna. Fogalmam se volt, hogy tudta megtörni a köztük és a nézők közötti távolságot, de le a kalappal előttük. Habár, én élveztem, hogy nem voltam se közel, se távol a színpadtól. Pont jó helyen voltam, megbújva a sötétben, amiért tök hálás voltam.

Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna előre innom a medve bőrére.

- Majd' elfelejtettem – mondta a semmiből és felém fordult. Őszinte ijedtség futott végig rajtam, de nem hagyta, hogy elmeneküljek. Több méter távolságból is képes volt a tekintetével megbabonázni annyira, hogy megmozdulni se bírjak. – Nagy örömömre szolgál, hogy elmondhatom, velünk tart egy... nagyon kedves barátom a turnén. - A közönség hangos sikoltozásba és tapsolásba kezdett, lábaim pedig a földbe gyökereztek.

- Úgy értem a rettentő csinos barátunk, aki még sokáig velünk lesz, úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ő az enyém - szúrta közbe szemtelen megjegyzését, amire még nagyobb ováció volt a reakció.

Felcsendült a Tear In My Heart és egy pillanattal később már mindenki elfeledkezett rólam, a „rettentő csinos barátról" és mint a visszhang, énekelték együtt a dalt Tylerrel. Éreztem, hogy sokszor néz felém is, de nem mertem odanézni. Égett az egész arcom a tudat miatt, hogy 40 ezer ember tud a létezésemről, és emellett teljesen össze is zavart. A koncert második felében végig az a szó csengett a fülemben, hogy „barát".

Egészen addig maradtam ott a kis helyemen, míg az utolsó néző is elhagyta az arénát. A crew tagok már javában pakoltak és szedték szét a dolgokat, mikor Tyler megjelent mellettem. Kicsit összerezzentem, mikor a kezét a vállamra simította, de szótlanul simultam bele ölelésébe.

- Hogy tetszett, hölgyem? – kérdezte pimasz mosollyal a szája sarkában, aminek láttán egy rövid időre elszállt minden kételyem és félelmem.

- Lenyűgözött, uram – bólintottam komoly arckifejezéssel, amit rögtön meg is tört az arcomon szétterülő őszinte vigyor. – Köszönöm a lehetőséget. Tényleg.