Új Leosztás [Befejezett 💙]

Seth 10.

Döbbenten meredek Ryo hűlt helyére, majd a kezemben levő dobozra. Az elmúlt napokban csak egy-két szem fogyott belőle, mert mindig elfelejtem… Otthon anya emlékeztetett rá, de most még ha mondanám is apának, ő is csak elfelejtené, mint én. Még csak tegnap se tűnt fel, hogy nincs meg…
Annak ellenére, hogy megegyezünk Ryoval abban, hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, mégsem tér vissza minden a régi kerékvágásba. A nap hátralevő részében nem is beszélünk. Nem jön oda hozzám, én pedig nem akarom ráerőltetni magam… És ahányszor csak a padja felé fordulok szünetben, vagy nincs itt, vagy elvan valaki mással.
Az utolsó óra után próbálom összegyűjteni a bátorságom, hogy áthívjam… De Namiko elkap, és arról kezd faggatni, mi a helyzet Angie-vel. Megmondom neki, hogy azóta nem beszéltünk, ezért én úgy gondolom, vége van. Bevallom neki, hogy meg sem írtam a levelet, és tartok tőle, hogy mérges lesz, amiért annyit agyaltunk rajta, én mégsem csináltam meg, de csak legyint. Azt mondja, én ismerem őt, úgyhogy nála jobban meg tudom ítélni, érdemes-e még küzdeni ezzel a kapcsolattal.
Mire befejezzük a beszélgetést, Ryo már nincs sehol. Csalódottan, egyedül ballagok haza.
Otthon tejberizst próbálok készíteni… de nem nagyon foglalja le a gondolataim, hogy a tűzön rotyogó masszát kavargassam. Arra gondolok, hogy milyen lenne, ha itt lenne Ryo… Vajon miről beszélgetnénk? Valószínűleg megint csak jártatnám a számat, miközben ő semmit nem árul el magáról… És idelépne mellém, és ebbe is belenyalna? Vajon elégedett lenne vele?
Mire felocsúdok, odaégetem a tejberizst. Gyorsan kikaparom egy tányérra a kevésbé égett részét, de így is keserű. Mindegy, nincs más itthon, be kell érnem ezzel.
A másnap is hasonlóan telik, és nekem kezd elegem lenni belőle. Namiko próbál eléggé lefoglalni, és mások is beszélgetnek velem, az a gyanúm, hogy csak az ő kérésére, de így is azon kapom magam, hogy egyre Ryo padja felé pillantgatok. Ő egyszer sem néz felém.
Ebédszünetben vesztem el a türelmem, és ahogy már felállna, és Shuu-val elmennének, odalépek hozzá.
- Szia… Ryu – köszönök neki, és kicsit zavarban vagyok attól, hogy Shuu hogyan mered rám. Talán mégsem kellett volna megzavarnom őket…
- Szia, cica. Mi az?
- Csak… meg akartam kérdezni, hogy… csinálunk-e valamit.
- És mihez lenne kedved, cica? – kérdezi, és az állam alá nyúl, hogy rá nézzek. Annyira megnyugtat, hogy úgy viselkedik, mint normálisan… csak túlaggódtam a dolgot.
- Hát… mondjuk sakkozhatnánk. Azt mondtad, nem játszol tét nélkül… Úgyhogy háromból kettő – mondom, mire elvigyorodik.
- Legutóbb már nyertem kettőt – emlékeztet, mire megvonom a vállam.
- És akkor nem adsz lehetőséget, hogy legalább kettő-egyre javítsak? – kérdezem, mire kinevet.
- Ha ez minden vágyad, cica, akkor legyen. És mi a tét?
- Nekem mindegy… amit szeretnél – mondom csendesen, és egy kicsit szégyellem, hogy tényleg kimondtam. Úgyhogy hogy ne kelljen a szemébe néznem, elindulok a szoba felé, ő pedig a nyomomba szegődik.
Elég gyorsan legyőzöm, meg sem próbál nyerni. Csak felborítja a királyát, ahogy mattot adok neki.
- Kettő-egy. Te nyertél – mondom ki a nyilvánvalót, és nekiállok, hogy visszadobáljam a dobozba a bábukat, de ahogy a tábláért nyúlok, Ryo a kezemre fekteti az övét, mire ledermedek.
- Akkor meg is kaphatom a nyereményem? – kérdezi, és közelebb húzódik. Válaszolni akarok neki, de elcsuklik a hangom, úgyhogy csak bólintok, mire még szélesebben vigyorog. – Tudod, cica, ha szeretnél valamit, csak mondanod kell… Nem kell ilyen trükkökhöz folyamodnod.