Fogadjunk!

~0~

El sem hiszem, hogy mennyire gyorsan eltelt ez a hét, ugyanis általában zombiként szoktam bedőlni az ágyba péntekenként egy pár órás pihenőre. Ma viszont végig mosolyogtam és tele voltam energiával, talán még munkatársaim is meglehettek lepődve.

Híres rendezvényszervezőként nem a legkönnyebb, főleg nem Los Angelesben. A szabadidő az egy eléggé ismeretlen szó számomra, néha a szótárban kell utánanézzek, hogy mit is jelenthet. Fogalmam sincs, hogy az emberek hogyan tudnak ennyi esemény megszervezésével hozzám fordulni. Sosem pihennek? Mert én szeretnék néha!

Telefonom üzenetének hangjára eszméltem fel, amint íróasztalomnál ülve bambultam ki irodám ablakán. Barátnőm volt az.

Remélem nem felejtetted el a mai csajos estet! - Olivia

Mosolyogva pötyögtem vissza, hogy egész héten a megszokott pénteki kiruccanásunkat vártam, de még hozzá tettem, hogy velem tartana-e egy futásra ma.

Kizárt! Esetleg holnap, de nincs az az isten, aki engem elrángat ma futni!! - Olivia

Kuncogva küldtem vissza neki egy elég hosszú nevetős smiley-t. Ha Oliviának nincs kedve futni, akkor tényleg semmi sem tudja rávenni. Szerintem még akkor is nemet mondana, ha alsógatyában futó férfiakkal mennénk... vagy mégsem?

Telefonomat a táskámba dobtam amint észrevettem az asztalon lévő digitális órát.

15:24

Igazából nincs megadva, hogy mikor mehetek haza, hiszen én vagyok a magam főnöke, de nem akarok az a fajta cégvezető lenni, aki nem csinál semmit és minden munkát a többiekre hagy. Viszont ma különösen jó kedvem volt és alig vártam, hogy haza menjek, majd átöltözzek futó ruhába.

Mindig az Echo Parkban futok, valamiért nagyon szeretem azt helyet. Sokan szoktak ott szaladni, de ugyanakkor kutyát sétáltatni, piknikezni, csónakázni a tavon, mindenfélét csinálnak ott az emberek.

Egy gyors elköszönés után és egy förtelmes forgalmi dugó után megváltás volt hazaérni. Fél óra döglődés és telefon nyomkodás után talpra álltam és öltözetemet lecseréltem sportosra. Nadrágom kis zsebébe csúsztattam lakásom kulcsát majd a telefonomat a fülhallgatóval együtt a karomon lévő tokba helyeztem.

Januárhoz képest elég jó idő van, futáshoz remek. Nyáron eléggé meggyűl a bajom a meleggel, olyankor sokkal nehezebb sportolni a szabadban.

Amint megérkeztem, egyből egy itatóhoz léptem, ahol innom kellett pár kortyot. Alaposan bemelegítettem, telefonomon elindítottam a zenelejátszót, egyet nyújtózkodtam és mehettem is futni.

Sok ismerős arccal mentem szembe szokás szerint, csak néhányuknak szoktam köszönni, akkor is csak egy mosolygós biccentéssel. Viszont a távolból feltűnt egy ismeretlen valaki, aki épp felém közeledett. Kíváncsian vártam, hogy láthassam közelebbről az arcát. Amikor ez megtörtént, lehet észrevette, hogy feltűnően nézem, vetett felém egy pillantást és arcára egy óriási mosoly ült ki. Akaratom ellenére viszonoztam, csak én épp visszafogottabban. Amint elsuhant mögöttem, egy pillanatra hátra fordultam, tekintetünk talán két másodpercre találkozhatott, aztán eltűnt a látókörömből...