Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 13.

Csak azért nem alszom el egyből, mert várom, hogy tanárnak feltűnjön, hogy nem csináltam meg a házimat. Ő azonban az összegyűjtött papírokat elsüllyeszti a táskájába, szóval majd csak a következő órán kapok büntetést. Remek. Akkor most alhatok.
-Ryo...
Bazdmeg, Shuu. Persze, ez a hülye matekon mögöttem ül. És a tollával éppen a vesémet bökdösi.
-Mi a faszt akarsz? – dőlök hátra.
-Na mizu? – kérdezi, és felfúj egy rágólufit. Komolyan nem értem, hogy a tanárok miért nem szólnak rá soha az örökös csócsálásért.
-Mivel mizu? – kérdezem értetlenül. Cseszd meg, Shuu, azt se tudom merre vagyok arccal...
-Az új fiúval. Megvolt már? – kérdezi, és tudom, hogy vigyorog.
-Folyamatban. – morranok. – szóval hagyj békén.
-Ahogy óhajtod. – puff, a lufi kidurran. – de a nagy szerelemben el ne felejtsd, hogy még mindig a helyeden csücsül, mint King...
-Ki beszélt itt szerelemről? – vonom fel a szemöldököm. – ne legyél ekkora kretén...
-Oké. – Shuu visszavonul. – csak szóltam...
-Te csak ne szólj... – morgok, és visszafekszek a padra.
Végül mégse alszom, hanem Seth-et figyelem, ahogy a példákra koncentrál. Hogy tud ennyire lelkesedni egy ilyen hülye tantárgyért, mint a matek... hihetetlen. Észreveszi, hogy nézem, és rám mosolyog. Édes, ártatlan kicsi Seth.
A szünetben Namiko lép a padomhoz.
-Ryo. Beszélnünk kell.
-Most? – morranok. – éppen aludni akartam...
-Most. – a francba, Namiko, szállj már le rólam.
-És ha nem? – vigyorgok rá. Dühösen toppant a lábával.
-Ryo, ne legyél ekkora fasz. – majd halkabban folytatja. – jobb neked, ha nem itt mondom.
Ó, hogy én ezt már mennyire unom. Feltápászkodok, és követem a folyosóra.
-Na nyögd ki. – nézek rá dühösen.
-Remélem, tudod hogy egy szar alak vagy. – mered rám mérgesen.
-Mondj valami újat, cicám. – vigyorgok rá. – csak tudnám, ez miért most kezdett el zavarni téged...
-Mert nem rólam van szó. – mondja. – hanem Sethről.
-Miért, mi van vele? – morranok.
-Nem lehetne, hogy ne tedd tönkre? – kérdezi élesen. Felvonom a szemöldököm.
-Asszem neked semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok...
-Kussolj, Ryo! – ripakodik rám, mire elnémulok. Ejnye, de nagy lett az arcod, királynőm. – az a fiú törődik veled, vágod? Fontos vagy neki. Te meg csak szórakozol vele, mint mindig mindenkivel...
-Miből gondolod, hogy fontos vagyok neki? – ráncolom össze a szemöldököm.
-A te neveddel adta be a háziját...
-Mi?! – megrökönyödve meredek rá.
-Gondolom nem akarta, hogy megint büntetést kapj.
Ó, az idióta...
Faképnél hagyom Namikot, és visszacsattogok a terembe, egyenesen Seth padjához.
-Miért csináltad? – nézek le rá dühösen. Értetlenül pislog rám.
-Mit?
-A házit. Miért írtad rá a nevem?!
-Hát csak... – motyogja... – amúgy is olyan rossz kedved volt, és nem akartam hogy még ezért is...
-Nem kell, hogy törődj velem, jó?! – csattanok fel. – nincs szükségem se sajnálatra, se babusgatásra, világos?
Bánatos bociszemekkel néz rám. Asszem megbántottam, de leszarom. Nekem nincs szükségem együttérzésre.
-Ha megírod, és következő órán leadod, valószínűleg nem kapsz büntetést. – morgom, majd faképnél hagyom. Felkapom a táskám, és kiviharzok a teremből. Csak hagyjatok már békén. Mind.
Az orvosi szobába megyek, és ledobom magam az ágyra. Most pedig végre alszom egyet.