Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 21.

Amikor a játékmesterek belépnek, próbálunk még csak levegőt se venni. Nem a bunyótól félek, csak hárman vannak, és az egyikük ráadásul lány... de én nem akarok célpont lenni. Szerencsénkre néhány felháborodott fenyegetés után magukhoz veszik a kosárlabdát, meg a zacskót és távoznak.
Várok még egy pár percet, aztán kirángatom Sethet a folyosóra. Az óra közben elkezdődött, így senki nincs kint rajtunk kívül. A falnak nyomom, és megtámaszkodom két oldalt a válla mellett.
-Ennek meg mi értelme volt?! – meredek rá dühösen.
- Mert ez a játék rossz. Hidd el, elég játékkal találkoztam már, hogy meg tudjam mondani. Ez csak mindenkinek... fájdalmat okoz. Az lesz a legjobb, ha vége lesz.
-Tévedsz. – rázom meg a fejem. – sose lesz vége. Azt hiszed, te vagy az első, aki véget akar vetni neki?! Ennél azért lehetnél okosabb, cicám. Nem tudjuk ki kezdte... vagy mikor. De a játék nagyon régóta része az iskolának. És ne akard tudni, hogy mi történt azokkal, akik megpróbáltak szembe menni vele. És mellesleg – teszem hozzá halkabban. – én se akarom, hogy vége legyen...
Kikerekedett szemmel néz rám.
-De Ryu... miért?
-Ez egy ostoba kérdés. – mutatok rá. – én vagyok  King. Mindenki lesi a kívánságaimat, ugranak egy szavamra, és azt tehetek, amit akarok. Mégis mi okom lenne rá, hogy véget akarjak vetni neki?
-Mert nem helyes! – néz rám vadló tekintettel.
-És? –keserűen felnevetek. – ennyire nem ismersz? Mondd, cicám, olyannak tűnök, akit érdekel, mi a helyes? Csak hogy tudd, ha nem lenne a játék, már azért kirúgtak volna, amikor eltörtem Sakura orrát.
Kihívóan felpillant rám.
-Akkor ezt értsem úgy, hogy meg fogsz állítani?
Meghökkenek. Ennyire nem lehet ostoba.
-Nem tudod szabotálni a játékot. Ha lebuktatsz mindenkit, akkor majd újak lépnek a helyükbe. És nem csak ők lesznek ellened, hanem rengetegen mások is. A királynők. A királyok. A Jackek, és az összes magas lap tulajdonosa, aki elégedett a helyével. Sőt, akár még az alacsonyabb kasztok tagjai is. Ne legyél hülye, cicám. Gondold át. - Mivel továbbra is kérdőn néz rám, felsóhajtok, és hátrébb lépek. – Nem. Nem foglak megállítani. De én ebben nem veszek részt. Nem akarom, hogy véget érjen a játék, mert nekem ez így jó. És hiába vagy fontos nekem, cicám... nem fogok magamból célpontot csinálni a kedvedért. – megvonom a vállam. – szóval döntsd el, mit akarsz. Ha rám hallgatsz, akkor meghúzod magad, és reménykedsz, hogy a játékszervezők tovább lépnek a kis csínyeden. – ezzel sarkon fordulok, és elindulok a Király Szobája felé.