Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 22.

-Hé, cicám... – óvatosan megsimogatom a haját. Nem vagyok jó az ilyenekben.
-Mhm? – Seth felemeli a fejét.
-Kezdődnek a délutáni órák. – mondom. – bár én benne vagyok, hogy lógjuk el...
-Nem, nekem... nekem órára kell mennem. – kidörzsöli az álmot a szeméből, és lemászik az ölemből.
-Kár. – vigyorgok, de azért én is rendbe szedem magam. -Hé. – kapom el a karját. – letettél arról a hülyeségről, ugye? Nem akarsz mindent elrontani igaz?
Tétován bólint. Egyenlőre nekem elég ennyi.
Mire visszaérünk a terembe, már kezdődik is a matek. Éppen kényelmesen elhelyezkednék a padomon, amikor Shuu tolla belefúródik a vesémbe.
-Mi van? – fordulok hátra.
-Jól telt az ebédszünet? – vigyorog.
-Ami azt illeti, igen. – vigyorgok vissza. Megcsóválja a fejét.
-Csak tudnám, mit kajálsz rajta ennyire...
-Ha tudnád, cicám, akkor be kéne verjem az arcodat. – kacsintok rá.
-Mindenesetre az a pletyka terjeng, hogy a kiscicád bajban van. – folytatja. Kérdőn nézek rá. – néhányan azt beszélik, hogy szabotálni akarja a játékot. És mivel csak egy prep, így könnyen bajba keveredhet.
-A védelmem alatt áll. – vonom fel a szemöldököm. Nem sokan vannak a suliban, aki ki mernének velem kezdeni. – és nyugi, már lebeszéltem erről a baromságról. Nem vagyok hülye.
-Én tudom. – von vállat. - de ő biztosan megértette, mit jelent nekünk a játék?
Vállat vonok.
-Nagyon remélem, hogy igen.
-Mindenesetre egy pár napig tartsd rajta a szemed. – javasolja, és ezúttal kivételesen nem vigyorog. Mind a ketten emlékszünk arra az esetre tavalyról, amikor egy srácot betört koponyával vitt el a mentő. Azt beszélték, hogy célpont kártyát kapott, és a sorozatos zaklatások után segítséget kért egy felnőttől...
-Úgy lesz. – egy percig tétovázok. – kösz, Shuu.
-Pff.. – fúj egy lufit. – na ne érzelgősködjünk, mert hányok tőled. Én vagyok a Jack, tudod. Ez a dolgom.

Éjszaka hirtelen rosszul leszek. Alig érek ki a mosdóba, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát. Anyám, aki aznap jött haza a kórházból, felébred. Mivel a gyógyszerek és az orvos szigorú utasítása miatt nem ihat, így kivételesen tiszta állapotának köszönhetően hamar megállapítja, hogy lázam van. Magas.
Kihívják a családi orvost, aki némi kézpénz fejében ki is jön ebben a lehetetlen órában, és megállapítja, hogy sikeresen elkaptam valami vírust. Azzal bíztat, hogy három nap múlva kutya bajom se lesz, de addig viszont feküdjek, így anyám minden tiltakozásom ellenére reggel felhívja a sulit, hogy három napig nem megyek. Nekem pedig két lázgörcs között csak az jár az agyamban, hogy Seth bajba fog kerülni, ha nem leszek ott. Bár Namiko minden bizonnyal mindent meg fog tenni, hogy megvédje, de ő csak egy lány, hiába királynő. Olyan valakire kell rábíznom, aki legalább olyan erős, mint én. És legalább annyira elvetemült. Ilyen embert meg csak egyet ismerek.
-Ryo! – még a telefonba is hallom, hogy Shuu épp kipukkant egy lufit. – mi történt, hogy kora reggel csacsogni akarsz?
-Beteg lettem. – morgom. Röviden vázolom siralmas helyzetemet. Ám mielőtt rátérnék a hívásom okára, a szavamba vág.
-Fogadjunk, azért hívtál, hogy megkérj, védjem meg a kiscicádat, amíg te dögrováson vagy. – tudom, hogy vigyorog.
-Nem egészen. – morgom. – itt szó sincs kérésről. Ez parancs, Jack.
Felnevet.
-Szeretem, amikor ilyen határozott vagy. Jól van, King, megpróbálom megvédeni az öngyilkos hajlamú szíved csücskét a halálnál is rosszabbtól. De nem garantálok semmit...
Lehunyom a szemem.
-Tudom. – Shuu ugyan úgy nem lesz hajlandó szembe menni a játékmesterekkel, mint én. Ha Seth továbbra is kitart az ostoba terve mellett, egyedül marad.
-Sokkal jössz nekem ezért, Ryo. – dorombolja a telefonba. – de tudom, hogy kamatostul meg fogom kapni. – bontja a vonalat mielőtt bármit mondhatnék. A francba, Seth. Kérlek, ne legyél hülye...