Légy farkas!

735 41 3
                                    

-Takarodjál innen te szörnyeteg!-üvöltözött velem apám.

-Ha még egyszer ide merészelsz jönni, általunk fogsz meghalni!-fenyegetett meg anyám.

-Mostantól nem vagy a lányunk! Takarodjál el!- vette kezébe a puskáját és rám szegezte.

Az otthonomból sírva menekültem el szüleim elől. Csak futottam és futottam az erdőben, a napot már leváltotta a hold. Sötétségbe borult az erdő. Szívem darabokban hever. Mondatuk még mindig a fejembe visszhangoznak, megvető pillantásaikat még mindig magam előtt látom.

Itt az erdő mélyén, egyedül ülök az egyik fa tövében. Hideg szél fúj benne az eső illatával. A hold fénye megvilágította az erdő egyes részeit ezzel fel váltva a sötétséget. Az életem fenekestül felfordult csak mert nem vagyok olyan mint a többi ember. Mondhatom már azt is hogy már nem is vagyok ember. A hold fénye rám vetődött s megláttam magam, ahogy négykézláb, szőrrel fedve ülök. Valahogy nem teljesen lepett meg a dolog. Azt tudtam, hogy valamiben más vagyok de sohasem gondoltam volna hogy nem teljesen vagyok ember. Vonyításomban lehetett érezni a magányt, az elveszettséget és a fájdalmat. Az utam most kezdődik meg a nagy világban. S akkor lesz vége utamnak ha eljött számomra a vég, az idő mi meghatároz.

Életem folytatódott az incidens után, nem állt meg a világ így én sem. Az erőt amit kaptam már egyre jobban tudtam használni nem voltam olyan elveszett mint az elején. Már utamnak is nekikezdtem. Utazásaim során rájöttem nem én vagyok az egyetlen farkas. Történelmünkről is többet tudtam meg és a világunkról. A falkák kedvesen hívtak de visszautasítottam őket. Elmagyaráztam nekik az okot miért nem lehet nem fordultak el tőlem inkább megnyíltak előttem, segítettek. Kalandjaim során kerültem mélypontra de találkoztam valakivel aki egy ideig magához vett, másik nevet adott és bíztatott, mondhatom azt hogy otthont és támaszpontot is. Azóta nem vesztem el. Nem nézek vissza a múltra és nem ragadok benne. Haladok előre a jövőt nézem. Az iskolákat kihagytam, tanultam a falkáktól. De életemben fellépett egy bökkenő és egy nagy probléma. Nem tudtam emberi formát felölteni. Bárhogy próbáltam nem ment. Megnyugtattak hogy ez teljesen normális az esetemben és nem kell aggódnom ez csak átmeneti dolog. Idő csak úgy szaladt el mellettem, észre se vettem az évszakok váltakozásait. Évek teltek el mióta elkezdtem utamat. Pontosan 12 év telt el mióta új életet kezdtem. Vagyis nem sokára betöltöm a 23, mi? Jelenleg tél van itt Kanadában.

Itt a hegyekben a tájat hó lepte el. Fekete bundám szinte virított a tájban. Nem lehetett nem észrevenni. A levegőben ezer féle szag terjengett köztük farkasoké is. Hosszú utam során megéheztem így most vadásznom kell. Szerencsére itt nincs kevés állat így könnyebben találhatok. Zsákmányom pedig nem más lesz mint egy nyúl.

Vacsorámat elfogyasztva kerestem magamnak egy fekvő helyet amit egy fa tövében találtam meg. Fáradt testem nyugovóra tért és mély álomba szenderültem.

Kinyitva szemeimet észrevettem, hogy nem ugyanott vagyok ahol este még voltam. Egy szánkón fekszem amit farkasok húzzák. Felakartam kelni de a kötelek megakadályoztak benne. Nem okozott nagy problémát, elrágtam. Kiszabadulva belőle futni akartam de körülvettek. Nem mondanám hogy sokan voltak de kevesen se. Kör körös mozgásban haladtak körülöttem.

-Betojtál?

-Haza akarsz menni anyucihoz?-vetették oda nekem.

Önszántamból fogok az alfához odamenni nem ezek visznek majd oda. Agyam kattogni kezdett és beugrott. "Minden csapatban/falkában van egy gyenge lánc szem, ha megvan ki az, tudod már mit kell csinálnod". De ki lehet az? Melyikük által tudok elmenekülni? Nem túl feltűnően de bámulni kezdtem az egyiket majd a másikat. Nehezen kiszűrtem, hogy ki is lehet az aki segít nekem. Egy nagyon fiatal szürke farkas. hirtelen megindultam felé, ő pedig csak állt ott, nem tudott megmozdulni ijedtségtől. Mikor pontosan elötte voltam átugrottam felette. így máris kiszabadultam a körből.

-Futás utána, ne hagyjátok megszökni!-kiáltozta az egyik.

Gyorsan felfutottam az egyik fára és leültem a vastag ágra.

-Robin, szem elől tévesztettük!

-Hogy a francba sikerült egy FEKETE farkas elveszíteni ebben a FEHÉR tájban, és nekünk még helyzeti előnyünk is van! Mindegy keressétek tovább!

Percek elteltével már nem hallottam senkit sem a közelben így leugrottam és tovább indultam. Kiérve az erdőből egy nagy tóhoz érkeztem meg, de nincs időm bámészkodni. Beszaladva az erdőbe felriasztottam az erdő állatait így megtudták hol is vagyok, gyorsan utolértek. Újra bekerítettek és most már nem tudok elmenekülni. A nap nég magason jár, minden csupa hó és másodjára nem hiszem hogy bejönne ugyanaz. Nem tudok elfutni.

Magányos farkasDonde viven las historias. Descúbrelo ahora