[ o v e r ]
"Hé." Suttogja, miközben megdörzsöli a szemeit, az elmúlt napokban romlott a lány állapota.
"Ébredj fel," megrázza enyhén.
"Gyerünk, ne hagyj el," aggódalom hallatszik a hangjában.
Az ágy melletti gép hangos csipogásba kezd, s a szemeiben könnyen gyűlnek. Az ápolok sietnek be a szobába, és tolják félre Harryt, aki üvöltözni kezd, hogy nem hagyja el a lányt. Nem tudja.
"Uram, vége." Közli az ápolónő a szomorú fiúval.
"Nem, nincs vége." Sírt fel.
"Uram," szólítja meg komolyan, "el kéne hagynia a termet."
Harry végignézi, ahogy a fehér lepedővel eltakarják a lány apró s törékeny testét.
"Nem! Megígértem, hogy soha nem hagyom el." üvölti. "Nem lehet vége!"
"Sajnáljuk, semmit nem tehet már." összeráncolja a homlokát a nővér, miközben elzárja az utat a lány felé, akit mindennél jobban szeret e világon.
"F-felajánlom a szívemet! A szívével van a baj, é-én segíthetek." Mondja.
A nővér csendben maradt. "Biztos vagy ebben?" Suttogja.
"Száz százalékig biztos." Feleli.
"Beszélek a doktor úrral." Mondja, mielőtt távozna a teremből.
Mikor visszatért az orvossal, megbeszélték a procedúrát, és aláíratták a dokumentumot.
"Erős szívvel rendelkezel, Harold." Veszi magához a papírt az orvos.
"És az egyetlen, amire szüksége van." Mondja.
Az orvos bólint, és elkíséri a műtőbe.
"Készen áll?" Kérdezi a műtős.
"Bármire, hogy visszahozzam őt." Válaszol mosolyogva, mielőtt elaltatják.
YOU ARE READING
fighter [h.s] Hungarian Translation
FanfictionMiért küzdjek? Original writer/eredeti író: @recxrds || All Rights Reserved!/Minden jog fenntartva! Translates/Fordítja: @stalikbae [BEFEJEZETT]