Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 27.

A következő másfél hét igazán zavarosan telik. Seth megőrjít. Hol hagyja magát, hol nem. Látszólag elfogadja, hogy néha Shuuval vagyok, de valahogy mindig feltűnik... bár az utóbbi két napban erről leszokott, mióta Shuu felajánlotta neki, hogy ha ennyire érdekli a dolog, akkor akár végig is nézheti...
Én pedig... néha úgy érzem, hogy minden tök jó, néha pedig úgy, hogy változnom kellene. Zavaró ez a kettősség, de sokkal jobb, mintha meg kellene játszanom magam...
A kirándulás helyszíne valami erdei tábor. Shuu, aki mögöttem ül egyel a buszon azt meséli éppen, hogy állítólag két évvel ezelőtt az éjszakai bátorságpróbán négy srác alatt leszakadt valami erdei házban a pincelépcső, és a King, a Jack, egy prep meg a Célpont odalent rekedtek órákon keresztül, tök sötétben. Shuu szerint „remek buli lehetett"
Seth mellettem ül, és most éppen a „hagyja magát" hangulatában van, mert a vállamra hajtja a fejét. Szeretem amikor ilyen. Két napja levették a gipszet a kezéről, és így már végre rendesen át tudom ölelni.
Ahogy odaérünk, egy marha vidám fazon fogad minket. A nevére nem figyelek, csak arra a részre, amikor azt mondja, hogy ők fognak minket négyesével beosztani csoportokba. Aggodalom szorítja össze a mellkasom. Ha Seth másik csoportba kerül... de végül a sors úgy tűnik vicces kedvében van, mert egy házba kerülünk. Akik pedig csatlakoznak hozzánk: Shuu és Sakura.
-A King és a Célpontok. – röhög Shuu, miközben átkarolja a hamuszürke arcú Sakura vállát. – micsoda osztás! – mellénk érve egy pillanatra elengedi az új házikedvencét, csak hogy végig nyalja a nyakamat. Mivel ezelőtt nem volt ilyen nyalakodós, egészen biztos vagyok benne, hogy ez csak Sethnek szól, akit előszeretettel provokál. Ő meg persze vevő rá, mert rögtön elvörösödik, és gyilkos pillantásokat vet Shuura.
-Remek éjszakánk lesz így négyesben, nem gondolod, Ryo? – vigyorog rám, én pedig inkább figyelmen kívül hagyom a kérdését.
A házunk gyakorlatilag egyetlen szoba, négy ággyal, egy szekrénnyel, meg egy mosdóval. Miután lepakolunk, Shuu ismét elkapja Sakurát.
-Na gyere, gyönyörűm. Megkeressük a mosdót. De figyelmeztetlek, ha megint fogazni mersz, belefojtalak a budiba, és elkaparlak az erdőben. – ezzel szadista vigyorral az arcán kiterelgeti a Célpontot a házunkból.
Leülök az ágyra, és az ölembe ültetem Sethet. Sajnos közben hangulatot váltott, mert amikor meg akarom csókolni, elfordítja a fejét.
-Cica! – morranok. – ne őrjíts meg...
-Utálom, hogy ő is itt van velünk egy házban. – morogja. Tudom, hogy Shuura gondol.
-De most nincs itt... – próbálkozom újra egy csókkal, de megint elfordul.
-De éjszaka itt lesz. Mégis hogy tervezted, majd sorba állunk az ágyad mellett?
Idegesen felsóhajtok.
-Cica, te mondtad, hogy elfogadsz így...
-Igen. – morogja, majd felpattan az ölemből. – elmegyek, kérek egy listát a versenyszámokról.  Ezzel kiviharzik az ajtón, én meg zavartan meredek utána...