A proud member of Scott's Pack

Chapter 1

És én még azt hittem normális, ha azon akadok fenn, milyen pocsék ajándékot kapok a nagyitól karácsonyra. De még egy csúnya karácsonyi pulcsinak is jobban örülnék, mint egy sosem hallott, sosem látott halott nővérnek. Mert én ezt kaptam karácsonyra!!

Az egész vacsora közben kezdődött. Mindenki azon agyalt, mit kap a másiktól, csak engem kötött le igazán az evés. Az év minden napját szinte az edzőteremben töltöttem azért, hogy a mai nap felehessem a karácsonyi menüt.

Egyszer csak a bejárati ajtó felé lesett apa: valaki csöngetett. Felállt és kinyitotta majd meglepődöttségében elkiáltotta magát.

-Hát, te mégis mit keresel itt?-kérdezte, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.

A tömeg szinte egyszerre kezdett bele az evésbe, beszélgetésbe. Csak engem furdalt a kíváncsiság, de mintha anya megérezte volna rám nézett egy olyan "Alice,egyél" pillantással. Nagyapa odaült mellém, gondolom még hiányzott valami nagyi ajándékáról, amit meg kellene csinálnom, de ahelyett, hogy megszólalt volna a hajamat csodálta. (HE?) Anya furcsán, érdeklődve figyelt minket.

-A nővérednek is ilyen sötétbarna haja volt. Nagyon jól áll neked. Rá emlékeztetsz! -mondta nosztalgiásan, s anya felpattant és elrángatta nagyapát.

NŐVÉREMRE HASONLÍTOK? 16 éve ismer ez az öregember és még most sem tudja, hogy csak húgom és öcsém van???

A többiekre néztem, olyan volt mintha ott se lennék. Chloe és Sean jó ízűen ették a mézeskalácsokat, nagyi és nagynéni megbeszélték a nyaralást (?) , és apa is bejött végre. Én meg rögtön letámadtam.

-Nekem van, vagyis volt nővérem?? Miért nem mondtatok semmit?

Még nem láttam ilyennek ez előtt, egyszerre volt dühös és szomorú, majd kitört belőle a sírás.

-Sajnálom, Alice!! Nagyon sajnálom!!

-De mégis mit? -értetlenkedtem.

-Az egészet! Hogy elhoztunk Beacon Hills-ből, nem volt gyerekkorod, minden a mi hibánk!! -szipogott.                

Most a halott nővéremről beszél? Köszi, de az előbb már felvilágosítottak.

-Luke, mi a baj, miért sírsz? -ijedt meg anya.

-El kell mondanunk neki, Madison!Meg kell tudnia!

Na jó, most már végképp nem értem: nem csak egy valamit titkoltak előlem ezek szerint, de nagyapa miért mondta el nekem, ha titok volt?Nem bírta tovább és előjöttek az emlékei róla? MI AZ A BEACON HILLS? Egy város? Amióta az eszemet tudom Londonban élek. És ezt most kellett megtudnom? Karácsonykor????

Kinyílt az ajtó és az idegen férfi belépett (mintha a saját háza lenne) .

-Ne vidd el, Chris! Kérlek! Hadd beszélhessük meg vele! -sírt már anya is.

-Csak azért is elviszem, ezt nekem kell vele megbeszélnem -fordult felém a pasas.

-Szia, Chris Argent vagyok! Nem emlékszel rám, tudom. Kiskorodban láttál utoljára, nagyon vártam ezt a pillanatot ,de valahogy máshogy képzeltem el!                                                                                            

Már csak az kéne, hogy Alice én vagyok az apád!

-Alice.......én vagyok az apád!!!!! -jelentette ki komolyan.                                                                                    

OKÉ, visszavonom......