A proud member of Scott's Pack

Chapter 3

Hirtelen kinyílt az ajtó és egy ápolónő lépett be. Azt hittem hozzám jött, hogy megvizsgáljon vagy  valami, de az egyik fiút hívta félre. Nagyon halkan beszéltek egy kivágott fáról meg egy növényről. A srác kezéből karmok nőttek ki egy pillanat alatt. Annyira megijedtem,hogy letépi a nő fejét és esetleg minket is széttép, de ehelyett szép lassan visszahúzta őket. Amúgy kicsit sem volt feltűnő! (De szerintem csak nekem tűnt fel.) Majd a doktornő odajött az ágyamhoz.

-Úgy látom már sokkal jobban vagy, -mosolygott -viszont egy kis vért kell vennünk tőled!                   Majd ha piros hó esik! Azt kéne még, hogy azt az izét belém döfje és kiszívja az életem!

-Khm... minek is kell? -kérdeztem félve.

-Tudod te azt! -mondta komoran és ott hagyott a többiekkel.

-Na,most pont olyan fejed van, mint egy halottnak! -nevetett a cuki szemű fiú. (egyébként nem csak a szeme cuki) -Stiles vagyok.

OMG!!!! Szerintem most meghaltam! Az a hang, az a haj és SZEM! Nem tudom, mi ütött belém, úgy mosolyogtam, mint egy tejbe tök. Ha valaki megpofozott volna, még akkor is virultam volna.

-Én...... izé... -dadogtam. JÉZUS, ezt most muszáj volt?

-Alice vagy, tudom. -mondta, amitől teljesen elolvadtam. 

Gyönyörködtem volna még Stilesban, de az idegbeteg ápolónő visszatért a szobába. Fogta a kórházi ágyamat és kitolt a folyosóra otthagyva a többieket (köztük Stilest). Bementünk a liftbe, de nem voltunk egyedül. A karmos fiú is velünk volt, ránéztem az arcára és felismertem. Ő Allison pasija volt, Chris sokat mesélt róla az elmúlt 2 napban.

-Scott vagy, ha nem tévedek! -ültem fel az ágyon.

-Igen, örülök,hogy végre találkoztunk Alice! -mondta kedvesen. -Mi volt abban a levélben, amit Allisontól kaptál?

-Őszintén? Nem tudom! Odaadta nekem és azt mondta ne veszítsem el, ne mutassam meg senkinek meg valami olyat is mondott, hogy szükségetek van rám. De nem értem, miért pont rám van szükségetek? -hadartam.   Scott arckifejezése elárulta, hogy  ebből egy szót sem értett, de eléggé feldúltnak tűnt.

-Anya,  nem lehetne gyorsabban?  Vagy tudjátok  mit, megvárjuk Dereket és elkezdjük ezt az egészet itt! -mondta indulatosan. Újra karmok nőttek ki a kezéből, csak most az arcát is láttam mérgében és szemfogai agyarakká változtak. Milyen világba csöppentem? Apáék (hamis apa és anya) mondtak egyet s mást azon az estén a természetfeletti lényekről, de nem gondoltam volna, hogy ez a valóság. Akkor vérfarkas, vámpír mind létezik? 

Nagy rengéssel megállt a lift és valaki szétfeszítette a liftajtót. Egy magas, izmos és mellesleg jóképű pasi elhajította az ajtót.

-Jöttem volna hamarabb, ha szólsz hol vagytok. Jó lett volna, ha nem kell kutyamódjára a szagodat kutatnom!    Sziasztok, Derek vagyok! na ilyen nem történt egyáltalán.

-Derek rád vártam, szóval ne húzd az időt ha lehet! -akadt ki Scott.

-Melissa, szerintem jobb ha szólsz Argentnek. -javasolta Derek,csak azt nem értettem mi fog történni, amiről az apámnak tudnia kéne.

-Alice, te csak lazulj el és engedd be Scottot! -utasított engem is. Hova engedjem be, hisz már bent van a liftben?

Az utolsó dolog, amit a szememmel láttam, hogy Scott közeledik felém és a karmait a tarkómba szúrja. De még mielőtt minden elsötétült volna, megláttam a papírdarabot a földön. Próbáltam megszólalni, csak már késő volt. Eltűntem a kórházból, de nem ismertem a házat, ahol kikötöttem. A kandallóhoz sétáltam és egy képet láttam:  Allisonról és rólam. Egy kéz megfogta a vállam.

-Hiányoztál!