You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 22. fejezet

- Szóval egy gyerek van a láthatáron?- kérdezte Patrick, aki fél óra múlva már ott volt Zaynék lakásában.

- Igen- biccentettem.

- Egy gyerek gyerek? Aki mindig bőgni fog, szoptatni, pelenkáztatni kell, meg még egy csomó hülyeséget?

- Igen, Patrick!- bólintottam, mire beletúrt barna hajába.

- Biztos, hogy terhes és nem babot evett vacsorára?- nézett Gigire, mire mindhárman összeráncolt szemöldökkel néztünk rá.

- Elmentem nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy egy gyerek növekszik a hasamban, és nem a tegnapi vacsora- válaszoltam Gigi helyett. Az ideg kerülget, de még Patrick is rátesz egy lapáttal.

- És mit akarsz vele csinálni?

- Nem tudom Patrick! Körülbelül másfél órája tudom, hogy terhes vagyok, nem volt időm még gondolkodni a dolgokon- túrtam bele idegesen a hajamba.

- Figyelj, Hanna- guggolt le elém- akárhogy döntesz, mi melletted állunk. Ha elveteted, ha nem. Ha az utóbbit választod, akkor mindenki mindenben segít, ahogy tud. Én vigasztalom meg, Gigi fogja szoptatni, Zayn pedig pelenkáztatni fog, amíg neked a fellépések zajlanak- mosolygott rám, én pedig viszonoztam.

- Na, álljunk csak meg! Miért nekem marad szó szerint a szar dolog?- kérdezte felháborodottan Zayn, mire Gigivel összenéztünk, és elnevettük magunkat.

- Kicsim, akkor majd te fogod szoptatni, én pedig pelenkát cserélek, jó?- bújt hozzá közelebb Gigi majd egy lágy csókban részesítette barátját.

- Én nem is a te munkádon akadtam ki- mondta, miután elváltak- hanem ezén!- mutatott Patrickra, aki nagyot nyelt, tudva, hogy a sorsa megpecsételődött.

- Hanna?- nézett felém, az utolsó emberre, aki meg tudta volna akadályozni, de én nemlegesen megráztam a fejem.

- Sajnálom. Ha hagytad volna, hogy én osszam ki a munkát, lehet, hogy megúsztad volna. Csak magad alatt vágtad a fát- ráztam meg nemlegesen a fejemet.

- És beleestél a szarba!- hallottam meg Zayn hangját, mire mindannyian egyszerre nevettünk fel, kivéve Patrickot, aki szerintem előre látta, hogy hányszor lesz kakis ruhában.

Miután Patrick elment, bementem a fürdőbe, ahol lezuhanyoztam, majd miután ezzel végeztem, kiléptem a zuhanykabinból, majd felvettem egy bugyit és egy hosszú pólót. Belenéztem a tükörbe és elgondolkoztam. Valóban akarom ezt? Még csak most indul be a karrierem, ha öt hónaposan otthagyom az egészet, az olyan, mint ha el sem kezdtem volna semmit. Az emberek elfelejtik a nevemet, és mindent, amit Zaynnel és Patrickal felépítettünk, darabokra hullik. És ami a legrosszabb. 21 éves vagyok, egyedülálló nő, aki két hónapja szakított a barátjával, aki nem tud a gyerekről. Szerintem minden nő erre vágyik.

Leültem a földre, lábaimat karjaimmal átkulcsoltam, majd a térdemre hajtottam a fejem és sírtam. Miért én? Miért én húzom mindig a rövidebbet?

Emlékszem, amikor Gemmával találkoztam a Balaton Soundon, majd elhívott magukhoz, ahol megláttam Harryt, amikor is menthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszerettem. Majd Kendall miatt összevesztünk, mire én a beteg elméjű Ryanhez menekültem, aki majdnem megerőszakolt, ha Harry nem lépett volna közbe. De Harry kórházba került, és csak saját magamat tudtam okolni, majd elmentem sétálni, és megerőszakoltak. Utána csak neki tudtam megnyílni. Szerettem és ő is szeretett engem.

Rá kellett jönnöm, hogy bármi történt, Harry ott volt. Akaratom vagy akaratom ellenére is. Jó és rossz dolgokban egyaránt. A szakítás után szoktam rá a cigire, Ádámmal miatta ment tönkre a kapcsolatunk, és most... most itt növekszik egy élet a hasamban, és nem tudom mit tegyek.

Szeretem Harryt, nem tagadom. De most olyan dolgot lépett meg, ami miatt óriásit csalódtam benne. Nem lett volna egyszerű elmondani az igazságot ahelyett, hogy Kendallal együtt eljátsszák ezt a színjátékot? Vagy csak unatkoztak és szórakozni akartak? És pont én szerencsétlen akkor jöttem, így velem tudtak kitolni?

Most már nem sírtam. Szó szerint bőgtem.

És jön a legfontosabb kérdés. Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy terhes vagyok? Vagy egyáltalán mondjam el nekik? Ha elvetetem, nem kell róla tudniuk. De ha mégis, akkor hogyan? Sziasztok, tudjátok, volt az a sminkes meló a fiúk turnéján, ahol Harryvel rövid ideig ugyan, de újra összejöttünk, ő pedig vagy olyan régen csinálta, vagy sík hülye, elfelejtett felhúzni egy rohadt óvszert, így terhes lettem, ti meg nagyszülők lesztek. De amúgy veletek mizu? Nagyiék hogy vannak?

Ezen a gondolaton, akaratom ellenére, de elmosolyodtam. Magamnak adtam egy gondolatbeli pacsit, mert ez most tényleg jól sikerült, és tudtam, hogy még Thomo is büszke lenne rám. Ó, Thomo...

Oké, utálom ezeket a hormonzavarokat. Az egyik pillanatban még bőgök, majd mosolygok, majd megint bőgök.

Egy halk kopogást hallottam, mire mondtam egy „tessék"-et, majd Gigi dugta be a fejét.

- Jaj, lyányom, nyugodj meg, rendben?- guggolt le elém, én pedig aprót biccentettem, mire felhúzott.

Tekintetem megint a tükör felé irányult, majd felhúztam a pólómat, és megnéztem pocakomat, ami alig láthatóan, de növekedett. Megsimogattam hasamat, majd halványan elmosolyodtam.

- És tudod már, hogy mit szeretnél?- kérdezte Gigi, én pedig aprót biccentettem.

- Megtartom.

Love_Story_Reader_