Attack on Titan Fanfiction - Soto no Sekai (Eren x Oc) [BEFEJEZETT]

Kétes helyzet

... a fiú még mindig feküdt. Csalódottan sóhajtottam, majd felálltam és megdörzsöltem a szemem.
"Vajon mennyi lehet az idő? Jól bealudtam... "
Elindultam az ajtó felé, hogy aztán szépen csendesen beosonok a szobánkba, de egy hang teljesen megijesztett.
- Hol vagyok... ? - meglepetten hátrafordultam, majd észrevettem, hogy Eren felült. Szeme álmosan pillantott rám, majd mielőtt észbe kaptam volna, újra megszólalt.
- Hattori?
- Eren! Végre felébredtél! Szólok Smith-sannak, te addig maradj itt!
- Erwin Smith?
- Igen, ő.
- Hadd menjek én is!
- Nem... Vagyis fel tudsz már állni?
- Hát... - az ágy szélére ült, megpróbált lábra állni, de nem sikerült neki. - Rendben, maradok - mondta szomorkásan.
Együttérzően rámosolyogtam, aztán kinyitottam az ajtót és futni kezdtem.
"Nem értem... Hogy ébredhetett fel ilyen gyorsan? Elvileg kómában volt, de ezek szerint csak ki kell pihennie magát, miután titánná változott. Fizikailag nagyon megterhelő lehet a testének..."
Lihegve álltam meg Smith-san szobája előtt, majd bekopogtam. Kicsi késéssel érkezett egy "Igen?" válasz, ezután benyitottam.
- Fujiri? Mit keresel itt? Nem aludnod kéne?
- De igen, csak... Eren-san felébredt! Tudod, elaludtam az ágya mellett és az álmaink valahogy összekapcsolódtak és találkoztunk és mindent elmondtam neki és... - hadartam végig, de a szőke férfi félbeszakított.
- Nyugi. Nyugodj le! Szépen lassan, van időnk.
- Na! Először is: Eren-san felébredt! A többi nem olyan lényeges, elég hosszú lenne kifejteni.
- Ha csak ennyit akartál, miért kellett így elhadarnod?
Kicsit zavarba jöttem. Nem igazán volt mit mondanom rá, így elfordultam.
- Láthatnám?
- Szerintem igen...
- Jó. Beszélek vele, te addig nyugodtan feküdj le aludni.
- Rendben, köszönöm. Akkor én... - sarkon fordultam, majd kisétáltam az ajtón. Hátra pillantottam, Smith-san pedig már a hátam mögött toporgott.
- ... megyek is!

- Másnap -

Arra ébredtem, hogy valaki ráz. Kómásan próbáltam kinyitni a szemem, majd meglepetten ismertem fel az illetőt: Christa Lenz.
- Fujiri! Hé! Kelj fel, kérlek!
- Christa-san...
- Erwin parancsnok mindenkit az étkezőbe hívat! Siess légyszi, nem szeretnék késni!
- Oh! Persze, ne haragudj csak... - kiugrottam az ágyból, levettem a "pizsamámat", aztán sietve magamra kapkodtam valamit. - Nem vagyok valami koránkelő típus.
- Semmi baj. De most már menjünk!
Lerohantunk a lépcsőn, ahol az elmélyülten ácsorgó Ackermann-sannak ütköztünk. Nem igazán szeretek másokat megbántani, de azt kell, hogy mondjam, amilyen pici, olyan észrevehetetlen.
- Elnézést Rivaille hadnagy! - kért bocsánatot ijedten Christa.
- Mit kerestek még itt? Már rég az étkezőben kéne lennetek, büdös kölkök! - rivalt ránk a hadnagy, majd sápadt arccal elköszöntünk és az említett helyiség felé vettük az irányt.
Mint utóbb kiderült, Ackermann-san hazudott, mert Erenen, Arminon, Jeanon és még egy fekete hajú, szeplős fiún kívül senki nem volt az ebédlőben.
Christa-val leültünk, nem sokkal messzebb a fiúktól, egy üres asztalhoz. Beszélgetni kezdtünk, mert erre a tegnapi napon nem volt időnk. Megtudtam róla, hogy nem vonzódik különösképpen a férfiakhoz és van egy barátnője: Ymir. Nem találtam undorítónak a dolgot, noha otthon kivetették azokat, akik nem az ellentétes nemhez vonzódtak, de valahogy engem az ilyen sosem zavart. Az a lényeg, hogy boldogok együtt. 
Eléggé elbeszéltük az időt, mert mire észbe kaptunk, már megérkezett Smith-san és Ackermann-san.
- Figyelem! - kiáltott fel erős hangjával Smith-san. Ahogy a terem levegőjében végig hasított az intenzív moraj, mindenki felkapta a fejét és a férfira szegezte a tekintetét, a halk beszélgetések pedig abbamaradtak. - Biztos kíváncsiak vagytok, miért hívtalak titeket ide! Nyilván valóan tisztában vagytok vele, hogy a Trosti fal elbukott. Abban is biztos vagyok, hogy hallottatok Eren Jäger-ről, aki egy titán holttestéből került elő és feltehetőleg képes óriássá változni. Rivaille hadnagy érdekes ötlettel állt elő ezekkel kapcsolatban; ha Eren képes rá, titán formában eltorlaszolhatná a lyukat azzal a nagy kődarabbal, ami a falból tört le. Képes lennél rá, Eren?